Lövey Varga Éva:
Seuso_Mindent Bele & Botránykönyv részekben & Régész a pácban/ Archaeologist in the lurch
Kutatói adatrendszerezések - Életrajzok, oktatók, kutatók 2.
Török László életrajza, kutatói munkássága
Török László tanár úr a Seuso Munkabizottság vezetője lett jó néhány éve. Pár éve el is hunyt. Ennek valódi oka szerintem nem csupán az életkora lehet, lehetett. A későbbiekben szólok majd néhány dologról, amiért erre gondolok, gondolhatok, de most inkább egy vázlatot szeretnék adni, egy alapképet a nyomozásokhoz, amelyeket állandóan joghézagokkal, jogi csalásokkal együttesen felfüggesztenek. Nem kertelek, az alapnyomozást sem zárhatták volna le, ha valaki valóban érvényes logikával és szabályozásokkal intézkedett volna, hiszen folyamatos, hálózatos bűncselekményeknél a kutató elleni bűncselekmények is az ügyekhez tartoznak.
Nos, a rövid életrajzi verzió ugyancsak megtalálható az Internet szabad oldalain. Kár, hogy csak későn került fel.
A kilencvenes években, korábban is tanító tanárom a 2010-es évekre szintén kezdett valakivel összekeverni, nem emlékezett, nem jól emlékezett. Ez persze mindenütt komoly gondokat okozott, és jelent a mai napig.
A baj annál is nagyobb, hiszen kedves kolleganője, Pázmányos tanárom, Dr. Gáspár Dorottya is elhunyt néhány hónapja. S ezek önmagukban is komoly tények, adatok, összefüggésjelző okok, tényezők, következmények.
Mivel előtte egykori Pázmány Péter Katolikus Egyetemen is tanító tanáraim, a szociológia tanár Váralljai Csocsán Jenő oxfordi professzorom, és Lőrincz Barna, valamint előtte Siklósi Zsuzsa, Tóth Melinda, a közelmúltban Nádorfi Gabriella és Tóth Mária is elhunyt.
Elöljáróban ennyit említenék csak, a megértésekhez. Nyomozás nincs, nem volt egyetlen lopás, adatcsere ügyben sem, a kormányhivatal, a budapesti, pécsi és szabolcsi bíróságok adathamisítással a feltárásokat és végzettségeket is másokéba tették.
Tanár úr életrajza a neten elég szegényes, aki nem ismerte, alig tudhat valamit.
Volt egyfajta sármja, a szeretet régen talán jobban kiült az arcára. Utoljára egykori tanárom, Bálint Csanád tanár úr születésnapja alkalmából rendezett konferencián láttam, ahol már elég problémás viselkedések voltak az akadémikusok és egyetemi tanárok részéről.
Ugyanez jellemezte az egykori szaktársaimat, akik régészként már vezető múzeológusok, akadémiai dolgozók lettek. Látgatóan hazudott mind a négy konzulensem is akkor, az események engem igazolnak... A következmények is.
Nos. Mit tudunk alapból Török Lászlóról?
Tüneményes ember volt, dedikált könyvét küldte nekem az Akadémiai Régészeti Könyvtárba 1995-96-ban, amit sajnos a könyvtár kisajátított. A postása Dr. Gáspár Dorottya volt. Gyöngy betűit és könyvét jóval 15 év után vettem kézbe újra a várkerület régészeti intézetében...
"Török László (Budapest, 1941. május 13. – Budapest, 2020. szeptember 17.) Széchenyi-díjas magyar ókortörténész, régész, núbiológus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Kutatási területe az ókori Núbia története és régészete, valamint az ókori Egyiptom hellenisztikus művészete.
1959-ben érettségizett, majd felvették a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán, ahol 1964-ben szerzett mérnökdiplomát. Emellett 1971 és 1972 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán tanult koptológiát. Mérnökdiplomájának megszerzése után az MTA Régészeti Kutatócsoportja (1967-től MTA Régészeti Intézet) gyakornoka lett. 1967-ben tudományos munkatársi, 1981-ben tudományos főmunkatársi beosztást kapott, ekkor lett római team vezetője. 1991-ben tudományos tanácsadóvá, 2004-ben kutatóprofesszorrá nevezték ki. Kutatóintézeti állása mellett 1978 és 1991 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem egyiptológiai tanszékének megbízott előadója volt. 1991-ben címzetes egyetemi tanári címet kapott. 1980-ban a norvégiai Bergeni Egyetem Klasszikus Intézetének vendégdocense, 1989 és 1999 között több alkalommal vendégprofesszora volt. 1998-ban a cambridge-i St. John's College vendégkutatójaként is dolgozott.
1968-ban védte meg műszaki doktori disszertációját építészettörténetből, 1992-ben pedig megvédte a történettudományok akadémiai doktori értekezését. 1995-ben a Norvég Tudományos Akadémia külföldi tagjává választotta. Az MTA Ókortudományi, később az Ókortörténeti Bizottságának lett tagja. Utóbbinak 2003-ban elnöke lett. 2004-ben megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 2010-ben pedig rendes tagjává. Akadémiai tisztségei mellett 2000-ben az Ókortudományi Társaság választmányának tagjává, majd 2003-ban a társaság elnökévé választották meg. 2011-től az MTA Régészeti Tudományos Szakbizottságának elnöke, 2014-től a Seuso Munkabizottság elnöke. A munkabizottság komplex kutatási programjának célja, hogy elvégezze az ókori Seuso-kincs teljes körű tudományos feldolgozását a tárgyak dokumentálását, lelőhelyük kutatását, a tárgyak készítési helyének vizsgálatát, történeti, társadalmi, ikonográfiai és művészettörténeti értelmezését.[2] Emellett a Magyar Akkreditációs Bizottság és az Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok (OTKA) munkáját is segítette zsűrielnökként ill. zsűritagként. Számos nemzetközi egyiptológiai, koptológiai és núbiológiai társaság tagja. Az Antaeus. Communicationes ex Instituto Archaeologico Academiae Scientiarum Hungaricae című tudományos szakfolyóirat szerkesztőbizottságának tagja 2002-től (a folyóirat elődjének főszerkesztője volt 1981 és 1998 között). A Vallástudományi Szemle szerkesztőbizottságának tagja 2003-tól." - írja róla a Wikipédia.
Sok mást is írhatna, díjain, elismerésein kívül. Túl sokat az Akadémián sem láttam soha, de a Kákosy-Ulrich- stb. feltárasokra emlékezett. Kákosy professzor Vörös Győzőékre nem csak az egyetemi lopások miatt haragudott, a közepes képességű tanulót más munkáival valaki mégis befuttatta. Nem akartam ezt leírni, egykor én segítettem neki, de csúnyán visszaélt, visszaéltek mindennel. Ezt talán Zahi Hawass mellett mások is tudták, míg valahogy mindenki emlékezete elkezdett megkopni, az anyagok pedig a nevekkel helyet cserélni.
Azt azonban senkiről nem mondhatom, hogy hozzám hasonlóan bárkit meg akartak volna ölni, el akarták volna ütni, vagy emléktörlést, titkosítást kapott volna bármelyikük. Következetesen inkább az látszik, hogy valaki(k) valakiket zsaroltak, nem tettek megfelelő lépéseket, amit talán a két Irsay-Nagy, apa és fia esete, meg a Pécsi Konferenciákon és Akadémiai Könyvtárban, nem csak a balesetiben tett hazudozásai is igazolni látszanak. Nem áll még módomban közölni, hogy mikor mit, azért még bízom abban, hogy létezik ép elméjű jogász tanárom a sok megvezetett beteg bíró, ügyvéd, közgazdász között. De ezt kénytelen vagyok az egyetemek eseményei miatt is leírni, meg a kormányhivatal okirathamisításai, a rendőrség és BM felcserélt adatokkal végzett eljárásai miatt.
Nos... Tehát csak a mosolya, meg indulata maradt meg bennem. Nem tudom, kit védett, védhetett, valakit elvittek a helyszínről, ahol az Akadémián más adta elő az anyagokat, amiket dolgozatként írtam.
Szeged, 2021. Augusztus
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése