Lövey Varga Éva Útkeresés megoldások felé...

 Lövey Varga Éva

Seuso_Mindent Bele & Botránykönyv Részekben

Útkeresés megoldások felé...

Kicsit a fizikai valóság kötötte le a napot, közben gondolkodni is kezdtem, nincs hely jegyzetelni. Minden betelt, sérült.

Mivel a jogi visszaélések miatt az egyetemi és más egykori anyagokhoz, több laphoz nem férek hozzá, pillanatnyilag más megoldást kell találnom.

A nagy dömpingben csak az maradt el, hogy nem csak Borhy László hazudozott 2012 óta az ELTE-n, az informatikai visszaélések Magyarországon érintik a Pázmány Péter Katolikus Egyetemet, a Szegedi Tudományegyetemet, a Miskolci Egyetemet, a CEU rendszerét, a Corvinus Egyetemet, a Zrínyi Nemzetvédelmi Egyetemet ugyanúgy, mint a Nagy Ders által vezetett kancelláriai informatikát a Pécsi Tudományegyetemen.

A lopások nem csak a beadott dolgozatokra, de az általam készített videókra, más anyagokra is kiterjedtek, és ahogyan sokan tapasztalták, érintették a teljes, az egyetemek támogatására létrehozott laprendszeremet is.

Nem kertelek, mert nincs mit. Sokan hazudoztak rólam is, még a szemembe is hazudtak, s a megbocsátások ellenére éveken, egy évtizeden át folytatták tolvajkodásukat, hazudozásaikat az okirathamisításokra építve.

Általában annak kell igazolni, akinek problémája van a másik jogsértéseivel.

Mivel az esetemben ez szinte kifogyhatatlan mértékké vált a táskában a lakásban levő több terrabyte anyaggal, amit majd napi 24 óra alatt készítettem, nem is érdemes a nem nyomozó, hazudozó rendőrökre, a csaló, olvasni nem tudó, s adatokat, sőt, eljárasokat és személyeket cserélő bírókra, ügyészekre számítani, vagy a becserélt képzésű szakértőkre, orvosokra, akik hagyják ellopni a kutató régészeti- genetikai

- kémiai-fizikai vizsgálatait, avagy szó szerint más diplomájába, disszertációjába teszik, kérdezés nélkül. Nem csak a bosszantó szó érvényes megállapítás.

Mindenesetre az informatikai hibák nem kezeltetéseihez, a becserélt szakos felvételikhez, egyetemi munkaviszonyokhoz az email rendszerben levő kancelláriai letiltogatások ellenőrzések helyett, adott esetben a honvédelmi rendszerek rendőri utasításra történő elmulasztásaihoz - utána 7-8 évvel is érzékelve a hekkelt rendszereket, - önmagában a jogilag butaságot író ügyintézők, ügyészek, főügyészek, rektorok és dékánok informatikai nyomozási hiányosságai, vagy nem létező nyomozásaihoz hatezer és több esettel majdhogy nem lehetetlen hozzászólni bírósági eljárásban.

Beleértve, hogy a csinovnyikok felbérelt hülyeségeivel nem csak a nyomozati munkákat, a gyerekszüldtéseket és családfákat is tönkretették.

Magyar szakosként, nyelvszakisként kimondottan imádom, mikor valaki azt írja le, hogy: "Nem tudom értelmezni, nem vagyok képes értelmezni, megérteni."

Ha eldöntöd, kedves ecsém meg bátyám-uram, az elmés elméd teljesíti is a kiadott parancsot. Ha rosszul működik, akkor még ferdén is, egyéb nyalánkságokat generálva neked és környezetednek. Mindenesetre, ha te nem tudod értelmezni, amit olvasol, szerinted ki fogja tudni helyetted? Kiveszi a koponyádból a kis agyacskádat, és azzal fog gondolkodni, helyetted? Vagy, hogyan képzeled? Formalinba áztatva elraktározza, míg végre fogsz egy szótárt, és a megfelelő jelentéseket kiválogatva, megtanulva végre tíz évvel utána megérted?

Aligha van idő egy bíróra, egy tanárra, egy laborosra ennyit várni, mikor azonnal lépni kell, hogy a szél el ne vigye, az eső el ne áztassa, a határon átlépjen, stb.

Nos, hát, ilyen ez az élet, a tudással meg az elmével. Aki mulaszt, vagy hazudik, félrecsap, az majd issza a levét később, mikor annak a másiknak a bizonyítéka mégis nyilvánossá válik, adott esetben a megbocsájtást nem akarja már gyakorolni az etikai határokon való átugrálások miatt, nehogy megvakuljon attól, amit lát(ott).

És, persze, egy ország rendszere az Oxford, Berkeley, UCLA, stb. Egyetemekkel azonnal a világ minden táján érintett. Mert a cserék száma tovább is adódik.

Az ember meg visszatartani igyekszik magát a károkozástól, meg mások katokozasaitól is.

Erre csak azt mondhatjuk, hiaba van lecserélve a rektor, ha minden visszaélő tanulmányi előadó, vagy tanszéki titkár a helyén van, aki lopott, cserélt, meg nem tud két, adott esetben hatosikreket megkülönböztetni.

A kérdés, ennyi kimondhatatlan visszaélés után mi a nagyobb büntetés? Meghagyni a csaló kutatókat a csalásaikban, vagy a tolvajokat a hitben, hogy nem éri őket utól a büntetés, esetleg a bírót abban a hitben hagyni, hogy bármikor lehet buta, etikatlan csaló, és hozhat elmebeteg döntéseket, mások háta mögött, tudás, adat, egyeztetés és megbeszélés nélkül?

Szerintem érdemes néha felmérni, milyen szavak szökkennek szárba nyelved hegyén, mik ragadnak bele, és milyen mondatok hagyják el fogaid kerítéseit.... Adott esetben valaki érzékenysége az ima határát átlépve rajongásig léces kerítést készíthet belőle, őrön innen, államtitkáron meg alkotmánybírón túl.

Határokról pedig nehéz fogalmat alkotni ott, ahol nincs megfelelő módszer és lehetőség.

Mindenesetre, látszik, itt általánosan beszélni igencsak kevés, az csak félreértést okoz, s elhiteti azt, hogy aki balfék volt, az kitüntetendő, dicsérendő. Vajon? Megéri a keresztrefeszítés?

Szeged, 2021. Augusztus 08. 00:44

💙🍀🌎🌹💙🎶🎶💙🌹🌎🍀💙

Lövey Varga Éva: Kutatói adatrendszerezések - Életrajzok, oktatók, kutatók 2. Török László életrajza, kutatói munkássága

 Lövey Varga Éva:

Seuso_Mindent Bele & Botránykönyv részekben & Régész a pácban/ Archaeologist in the lurch

Kutatói adatrendszerezések - Életrajzok, oktatók, kutatók 2.

Török László életrajza, kutatói munkássága

Török László tanár úr a Seuso Munkabizottság vezetője lett jó néhány éve. Pár éve el is hunyt. Ennek valódi oka szerintem nem csupán az életkora lehet, lehetett. A későbbiekben szólok majd néhány dologról, amiért erre gondolok, gondolhatok, de most inkább egy vázlatot szeretnék adni, egy alapképet a nyomozásokhoz, amelyeket állandóan joghézagokkal, jogi csalásokkal együttesen felfüggesztenek. Nem kertelek, az alapnyomozást sem zárhatták volna le, ha valaki valóban érvényes logikával és szabályozásokkal intézkedett volna, hiszen folyamatos, hálózatos bűncselekményeknél a kutató elleni bűncselekmények is az ügyekhez tartoznak.

Nos, a rövid életrajzi verzió ugyancsak megtalálható az Internet szabad oldalain. Kár, hogy csak későn került fel.

A kilencvenes években, korábban is tanító tanárom a 2010-es évekre szintén kezdett valakivel összekeverni, nem emlékezett, nem jól emlékezett. Ez persze mindenütt komoly gondokat okozott, és jelent a mai napig.

A baj annál is nagyobb, hiszen kedves kolleganője, Pázmányos tanárom, Dr. Gáspár Dorottya is elhunyt néhány hónapja. S ezek önmagukban is komoly tények, adatok, összefüggésjelző okok, tényezők, következmények.

Mivel előtte egykori Pázmány Péter Katolikus Egyetemen is tanító tanáraim, a szociológia tanár Váralljai Csocsán Jenő oxfordi professzorom, és Lőrincz Barna, valamint előtte Siklósi Zsuzsa, Tóth Melinda, a közelmúltban Nádorfi Gabriella és Tóth Mária is elhunyt.

Elöljáróban ennyit említenék csak, a megértésekhez. Nyomozás nincs, nem volt egyetlen lopás, adatcsere ügyben sem, a kormányhivatal, a budapesti, pécsi és szabolcsi bíróságok adathamisítással a feltárásokat és végzettségeket is másokéba tették.

Tanár úr életrajza a neten elég szegényes, aki nem ismerte, alig tudhat valamit.

Volt egyfajta sármja, a szeretet régen talán jobban kiült az arcára. Utoljára egykori tanárom, Bálint Csanád tanár úr születésnapja alkalmából rendezett konferencián láttam, ahol már elég problémás viselkedések voltak az akadémikusok és egyetemi tanárok részéről.

Ugyanez jellemezte az egykori szaktársaimat, akik régészként már vezető múzeológusok, akadémiai dolgozók lettek. Látgatóan hazudott mind a négy konzulensem is akkor, az események engem igazolnak... A következmények is.

Nos. Mit tudunk alapból Török Lászlóról?

Tüneményes ember volt, dedikált könyvét küldte nekem az Akadémiai Régészeti Könyvtárba 1995-96-ban, amit sajnos a könyvtár kisajátított. A postása Dr. Gáspár Dorottya volt. Gyöngy betűit és könyvét jóval 15 év után vettem kézbe újra a várkerület régészeti intézetében...

"Török László (Budapest, 1941. május 13. – Budapest, 2020. szeptember 17.) Széchenyi-díjas magyar ókortörténész, régész, núbiológus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Kutatási területe az ókori Núbia története és régészete, valamint az ókori Egyiptom hellenisztikus művészete.

1959-ben érettségizett, majd felvették a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán, ahol 1964-ben szerzett mérnökdiplomát. Emellett 1971 és 1972 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán tanult koptológiát. Mérnökdiplomájának megszerzése után az MTA Régészeti Kutatócsoportja (1967-től MTA Régészeti Intézet) gyakornoka lett. 1967-ben tudományos munkatársi, 1981-ben tudományos főmunkatársi beosztást kapott, ekkor lett római team vezetője. 1991-ben tudományos tanácsadóvá, 2004-ben kutatóprofesszorrá nevezték ki. Kutatóintézeti állása mellett 1978 és 1991 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem egyiptológiai tanszékének megbízott előadója volt. 1991-ben címzetes egyetemi tanári címet kapott. 1980-ban a norvégiai Bergeni Egyetem Klasszikus Intézetének vendégdocense, 1989 és 1999 között több alkalommal vendégprofesszora volt. 1998-ban a cambridge-i St. John's College vendégkutatójaként is dolgozott.

1968-ban védte meg műszaki doktori disszertációját építészettörténetből, 1992-ben pedig megvédte a történettudományok akadémiai doktori értekezését. 1995-ben a Norvég Tudományos Akadémia külföldi tagjává választotta. Az MTA Ókortudományi, később az Ókortörténeti Bizottságának lett tagja. Utóbbinak 2003-ban elnöke lett. 2004-ben megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 2010-ben pedig rendes tagjává. Akadémiai tisztségei mellett 2000-ben az Ókortudományi Társaság választmányának tagjává, majd 2003-ban a társaság elnökévé választották meg. 2011-től az MTA Régészeti Tudományos Szakbizottságának elnöke, 2014-től a Seuso Munkabizottság elnöke. A munkabizottság komplex kutatási programjának célja, hogy elvégezze az ókori Seuso-kincs teljes körű tudományos feldolgozását a tárgyak dokumentálását, lelőhelyük kutatását, a tárgyak készítési helyének vizsgálatát, történeti, társadalmi, ikonográfiai és művészettörténeti értelmezését.[2] Emellett a Magyar Akkreditációs Bizottság és az Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok (OTKA) munkáját is segítette zsűrielnökként ill. zsűritagként. Számos nemzetközi egyiptológiai, koptológiai és núbiológiai társaság tagja. Az Antaeus. Communicationes ex Instituto Archaeologico Academiae Scientiarum Hungaricae című tudományos szakfolyóirat szerkesztőbizottságának tagja 2002-től (a folyóirat elődjének főszerkesztője volt 1981 és 1998 között). A Vallástudományi Szemle szerkesztőbizottságának tagja 2003-tól." - írja róla a Wikipédia.

Sok mást is írhatna, díjain, elismerésein kívül. Túl sokat az Akadémián sem láttam soha, de a Kákosy-Ulrich- stb. feltárasokra emlékezett. Kákosy professzor Vörös Győzőékre nem csak az egyetemi lopások miatt haragudott, a közepes képességű tanulót más munkáival valaki mégis befuttatta. Nem akartam ezt leírni, egykor én segítettem neki, de csúnyán visszaélt, visszaéltek mindennel. Ezt talán Zahi Hawass mellett mások is tudták, míg valahogy mindenki emlékezete elkezdett megkopni, az anyagok pedig a nevekkel helyet cserélni.

Azt azonban senkiről nem mondhatom, hogy hozzám hasonlóan bárkit meg akartak volna ölni, el akarták volna ütni, vagy emléktörlést, titkosítást kapott volna bármelyikük. Következetesen inkább az látszik, hogy valaki(k) valakiket zsaroltak, nem tettek megfelelő lépéseket, amit talán a két Irsay-Nagy, apa és fia esete, meg a Pécsi Konferenciákon és Akadémiai Könyvtárban, nem csak a balesetiben tett hazudozásai is igazolni látszanak. Nem áll még módomban közölni, hogy mikor mit, azért még bízom abban, hogy létezik ép elméjű jogász tanárom a sok megvezetett beteg bíró, ügyvéd, közgazdász között. De ezt kénytelen vagyok az egyetemek eseményei miatt is leírni, meg a kormányhivatal okirathamisításai, a rendőrség és BM felcserélt adatokkal végzett eljárásai miatt.

Nos... Tehát csak a mosolya, meg indulata maradt meg bennem. Nem tudom, kit védett, védhetett, valakit elvittek a helyszínről, ahol az Akadémián más adta elő az anyagokat, amiket dolgozatként írtam.

Szeged, 2021. Augusztus 

Lövey Varga Éva: Kutatói adatrendszerezések - Életrajzok, oktatók, kutatók 3. Szilágyi János György életrajza, kutatói munkássága

Lövey Varga Éva

Botránykönyv részekben & Seuso_Mindent Bele & Régész a pácban / Archaeologist in the lurch




Kutatói adatrendszerezések - Életrajzok, oktatók, kutatók 3.

Szilágyi János György életrajza, kutatói munkássága




Délután már én is fáradt voltam a szellemi és fizikai alkotómunkától, nézve az időjárás híreit, vásárlás után csak pihentem egy kicsit. Szomorúan néztem a lángoló görög területeket, a villámsújtotta részeket, a tornádó nyomokat. Lehűlt levegő mellett nézem egy órája a görög, spanyol, angol cikkek olvasása mellett a fel-felvillanó villámokat, melyek egészen világosra festik az eget, 20-30 másodpercenként. Csöndben eleredt az eső is, a villámok nagy száma viszont megdöbbentőnek látszik. Küldeném a védendő görög kultúra mezei, hegyei felé, hátha eloltaná a pokol tüzeit, melyek veszélyeztetik nem csak a falvak, mezők, de a városok, a főváros életét is...




Szomorúan nézem, s azt érzem, a másik kultúra és vallás bosszújaként, irigységei folytán keletkeztek a tüzek, melyek a szárazságot kihasználva bosszúszomjas őrjöngésbe, s elfeledett segítségnyújtásba kezdtek.




A ritmusos görög szövegek nyitott szemeim elé vetítették az egykori latin könyveket, görög betűket a fizikához, matematikához használt jeleket, a görögórákat, melyeket szerncsés kisgyerekként Hahn professzor és Castiglione keze alatt hallgattam, s melyekhez alig tíz éves koromban Szilágyi János György és Visy József kapcsolódott kimondott igazával; " A gyerekből alighanem klasszika-filológus lesz. Nagyon tehetséges."

Nem éreztem magamat annak, faltam a könyveket, az órákat, tudományos műsorokat, újságokat, múzeumokat, természetvédelmi sétákat... S megválogattam a tanáraimat, a táborokban, szakkörökön, utazás közben is. Mert ugye, szerencsésebb világban már elsősként kulcs lógott a nyakában, s egyedül utazott a buszon is tíz km távot... Nem csak nagyközépsősként készített karamellás tejet a gázon, ha az óvodából hazaérkező anyuka busza késett, a boltban sokan voltak, s a pocak már jócskán korgott.

Ma is hálásan gondolok rájuk, s Németh Péter tanár úrra, aki nem csak a megyei múzeum székében ült, hanem később a régészeti, műemlékvédelmi munkáknál ugyanúgy magához vett, mint László Gyula, akinek könyvét az állítólagos tiltás miatt alig tudtam megszerezni a történelem tanár nénimtől, mikor a tőle kapott példány eltűnt. Vajh, ki tudja, a mai napig, s tudja-e valaki, valóban emlékezett-e akkor, avagy később a kislányra, aki nyílhegyet találva, apa fülét rágva ( Be kell vinni a múzeumba!) érkezett alig hat és fél évesen a múzeumba, ... s nem a dicséretet, a magyarázatot, a történetet várta.

Mennyi mindent mesélhetnék, s kellene...Mégis minduntalan ki kell hagyni neveket, emlékképeket, magyarázatokat... Mert az írásnak a célok is határt szabnak.

S a régészeti cél már akkor sok irányba vitt, a biztatásokkal. S néha védelme érdekében füllenteni kellett a szavalóversenyen, vagy Szabó Magda és mások előtt... Igen, kihasználom majd az írói, költői tehetséget...

Aztán a célokon, magadon kívül néhány dolgot az élet ír... Pedig csak fogalom...

Persze, azt is te hagyod...




Elvonult a vihar, megúsztuk a szélét. Van itt még, aki éjjeli baglyot játszik velem...

Bár fáradt vagyok, a muszáj nagy úr. .egy az idő.




Szilágyi professzor jutott eszembe...Hány Szilágyi volt még mellettem később, az évek során... Jó időre elfeledtem nem csak a szavait...Temetni kívántam a nem kívánatos dolgokat, élményeket. De a szív, az ész mindennél, mindenkinél nagyobb úr.




"Szilágyi János György (Budapest, 1918. július 16. – Budapest, 2016. január 7.[1]) Kossuth-díjas magyar ókorkutató, művészettörténész, főmuzeológus, a történettudomány akadémiai doktora, címzetes egyetemi tanár." - írja a Wikipédia spórolósan, röviden.

Pár sort, amit épp lehet tudni. Semmi olyat, mely a létét, az emlékképét valóban felidézné a gyerekekben, tinédzserekben, olykor felnőttekben, akiket tanított.

Törékeny az élet, de olykor az ígéret mindennél, mindenkinél szilárdabb lehet. Tegyey tanár úr, Orosz István tanár úr óráin kívül sok más órán ült már az ember, 18 éves kora előtt. A latin a biológia, kémia elengedhetetlen nyelve volt. Anyu könyvei a padlás kincsesházban a dédnagyapai örökséggel, az indexében látható nevekkel már a hétéves írni és olvasni korábban tanuló fantáziáját is megmozgatták, az alapoktól eltérően. Ejnye no, azok a sírkőfeliratok, építészeti feliratok...

S utazás mással, Ausztráliába, Kanadába...

Az élet olykor hosszúnak, máskor túl rövidnek tűnik.




Szilágyi tanár úr adatbázisa Gáspár Dorottya és Kákosy László tesztjeivel Harmatta professzor köszönései után nem csak a keleti világot forgatták fel bennem.

Csak találgasson mindenki, kit és hol cseréltek össze, meg vajon mi hiányzik a listákról, a görög nyelvű tanár, meg az akadémiai korai kutatások, a három hónapra tömörített képzés, összevont egyetemi szakok mellett. Mi mikor volt, talán olykor csak az embernek fontos. Az emlék átszáguld téren, időn ... S a pillanatnyilag nem fontos mindig kimarad.

Az apa, édesanya a lehetőségekkel, a kérdésekkel viszont mindig, mindenkit megelőz...




A professzor egy, talán a legfontosabb volt mindőjük közt, s Szepessy Tibor, Adamik és Ritoók, Kerényi és később mások hozzájuk meglehetősen gyermeteg órái csupán emlékezésnek tűntek a színpadon, mely még az antik idők végtelenjei előtt keletkezhetett.

De, mindenkiről a maga és a megfelelő idő sorában...

Szilágyi János nevét sokszor szándékosan rövidítették és keverték.

" Felsőfokú tanulmányokat a budapesti tudományegyetemen végzett, Kerényi Károly, Alföldi András tanítványa és Devecseri Gábor évfolyamtársa volt. Munkahelye a Szépművészeti Múzeum Antik Gyűjteménye lett, amelynek 1951-től 1992-ig vezetője, majd pedig főmuzeológusa. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen is tanított mint címzetes egyetemi tanár. Komoly érdemei vannak az Antik Gyűjtemény szervezésében, a nemzetközi szakmai kapcsolatok kiépítésében és az ókori civilizáció, kultúra, irodalom és művészet kutatásában és megismertetésében.









A Seuso-kincs »PELSO« felirata a vadásztálon




Kutatási területe kiterjedt az ókori görög és római irodalomra, az antik művészettörténetre, a vallástörténetre és az etruszk kultúrára, az etruszk-korinthoszi vázafestészetnek a világon található teljes anyagát feltárta és közreadta Etruszko-korinthosi vázafestészet c. könyvében.[2] 1952-től a művészettörténeti tudomány kandidátusa, 1973-tól a történettudomány MTA doktora.[3]




1984-ben a Seuso-kincs felbukkanásakor a Getty múzeum vendégeként feltűnt neki az egyik ezüst tálon a "Pelso" – felirat, ami a Balaton latin neve, felhívta az ottani szakemberek figyelmét, hogy a felirat ellentmond a kincs állítólagos libanoni származásának és valószínűleg a pannóniai eredetet igazolja.[4] A Magyar Ókortudományi Társaság főtitkára volt másfél évtizeden át és szerkesztette a Bulletin du Musée Hongrois des Beaux-Arts-ot. 500-nál több tudományos közleménye, kötete, kötetbe írt fejezete, bevezetője, előszava, utószava jelent meg, nemzetközi érdeklődésre számot tartó tudományos közleményeit és köteteit német,[5] angol,[6] francia nyelven is közzétette. A Német Régészeti Intézet és a firenzei Istituto di Studi Etruschi tagja volt.




2015 végéig folytatta tudományos kutatásait. 2016 elején hunyt el 98. életévében."




Szomorúan olvastam a Seuso anyag felvételnél, majd utána a sorokat. Bár kértem, a 2010-es évtől a munkáim ellenére sem találkoztam már vele ..




A bajok közt a haláleset csak salétromos marás volt a fémen, a gyémánton... Marás, mely repedést okoz, de fel nem bírja számolni azt, amit tönkre akart valaki tenni...







Szeged, 2021. Augusztus 09. 02:10