2022. október 6., csütörtök

Lövey Varga Éva Botránykönyv részekben Kutatások több ágon

 Lövey Varga Éva

Botránykönyv részekben

Kutatások több ágon


Talán nincs rá szó, mit lehet mondani meg érezni, ha van egy elmebeteg ember felül, aki minden munkádat a gépedről vagy lakásodból szétosztja, elvéve azt, mert a butasága folytán nem képes más embertől megkülönböztetni, és a kommunikáció hiányában és annak tiltásaival több mint egy évtizeden át ebben leledzik, és a hibákat naponta még tíz hibával meg ügyintézővel vagy 38 másik országban is megtoldatja. Aztán itt nem indok az, hogy aki csinálta elmebeteg, kezelés alatt állt, bírói poszton fáradt volt, stb. Ha a többi sem gondolkodva, nem kérdez ...


Elég, ha utalok a történtekre, ugye, és mellé jön a hekker meg a tolvaj visszaélése, és máris kész a bűntényei mellé a komédia is...


Meg a letiltogatásai mellé.


Azt hiszem, a csoportvisszaélések mellé az illető debilis jelentgetései folytán őt is letiltom, az anyagokat meg munkát pedig átviszem máshova. Dolgozzon akkor belőle, ha kifizette.


Szeged, 2021. május 24. 12:36

Lövey Varga Éva Botránykönyv részekben A szerkesztő válaszol, vagy nem válaszol

 Lövey Varga Éva

Botránykönyv részekben

A szerkesztő válaszol, vagy nem válaszol



Nagyon gyakori kérdés a médiás, kommunikációs, kiadási rendszerekben szakmai és szépirodalmi, művészeti berkekben is, hogy miért nem válaszol a küldött levelekre egy szerkesztő, egy titkárnő, egy főszerkesztő vagy tulajdonos. Vagy akár, miért válaszol azonnal, más dolgokat és másokat figyelmen kívül hagyván?

Ha jobban belegondolunk, ezernyi oka lehet.

S a költői kérdésekre mindenki önmaga gondolataival is válaszolni tud.


Már a gyerekekben megfogalmazódik az alkotás vágya. Manapság már sokkal gyakoribb, hogy nem fogják vissza a gyermek vágyait, akaratát, míg a mi gyermekkorunkban láthatóan igyekeztek az visszafogni, letörni, a sablonos korhoz kötött intézményekhez idomítani. A korábbi, a 70-es évek közepét megelőző időkben ez még gyakoribb volt, míg a világháborúk idején szinte minden lehetőség gyakorlatilag megszűnt. A felvilágosodás időszakában legalább minimális szinten szegények és gazdagok számára talán létezett bizonyos mecenatúra-rendszer, ma a korábbi tehetségek adatainak keverése után másokéba iktatva akár gondnokság alá is helyezik a korábbi, koruktól eltérően zsenialitással rendelkező egykori tehetségeket.

Szó szerint értve a mondatban is szereplő kifejezéseket.

Sajnos ennek nem csak egy hibásan megalkotott jogrendszer, vagy visszaéléssel alkalmazott orvosi-pszichológiai és etikai rendszer az oka, a tettek, eljárások többsége többnyire egyedi etikai és erkölcsi keretek között mozog, a hatalmat gyakorlók között, akik szerzett, vagy kinevezett hatalommal rendelkezvén a természetes hatalommal bírókat képtelenek elviselni, s hadjáratszerű lejárató kampányokat igyekszenek rendezni az érintettek ellen.

Tehát ez lehet a sok között az egyik ok.

Miért is nem válaszol vakaki?

Tudjuk jól, hogy etikátlanságon kívül fizikai okok is közben játszanak. Hiba a kommunikációs vonalban: telefonos, internetes visszaélések ezernyi változata, a közvetlen kommunikációs csatorna megszűnése (visszaélések, egyéni döntés által), és sorolhatjuk.

Tudjuk jól, hogy sokan éltek és élnek vissza.

Én mindenre válaszolok gyermekkorom óta. Előfordult, hogy mások miatt, javítatlan informatikai hibák okán ez a válasz nem jöhetett létre. Korábban már említettem egykori tanáromat, Wacha Imrét, vagy elmondhatná az ember a személyes történéseket is, kapcsolható esetekben.

10:14

Nos, talán ez jelenleg felesleges, bár nyomozások, régészeti anyagok, nemzetközi és magyar érdekek miatt érdekes lehet, nincs időm ilyen inci-finci bejegyzésekben, online, későbbi kiadási anyagokban taglalni, adatvédelmi okokból sem...

Ehhez kapcsolódóan is: a "cél szentesíti az eszközt" kifejezésnek is vannak határai.

Nos, hogy miért nem válaszol a főszerkesztő...ha neki nem válaszolnak, miért tenné? Tehát, mindennek két oldala van. Kitartás, van még esély. Újra kell próbálni, rá kell kérdezni. Lehetőleg nem 10-15 év után.

Üzenni is lehet, mással is. Érdemes megadni több elérési utat, lehetőséget, hibák vagy közbejött események miatt is.

Mert, mivel élünk, bárkit érhet baleset, stb.

Természetesen az élet nem olyan dolog, hogy egy gondolattal előállítható...

Tehát hibák vannak, voltak, lesznek.

Az, hogy ki hogyan áll hozzá, azt viszont érdemes lenne nem csak példákkal tekinteni.

Az esély mindig adott, bármire. Közbelépni is lehet... De milyen közbe, hol, és kinek?


Szeged, 2021. május 25. 15:10.


Lövey Varga Éva Botránykönyv részekben Cerenity, misericordia, ironie

 Lövey Varga Éva

Botránykönyv részekben

Cerenity, misericordia, ironie


Újabb fordulat, a népesség és nyelvi keveredésben. Már, miért is ne? Hiszen egy állítólagos olvasztókohóban élünk...mióta világ a világ.

Vajon a cím mit is takarhat, mit takar? Magyarul azt is mondhatnám: "Bizonyosság, kegyelem/irgalom, iróna". De ugye, ez csak fordítás, percig sem minden jelentést hordozó tartalommal... Ilyen az élet, tartja az elcsépelt szókapcsolat, s hogy klisének, közmondásnak, szólásnak bélyegzed, az már csak a műveltségedtől, tudásodtól, meg persze a céljaidtól is függ: aztán mindenki levonja a következtetéseket. Hát, ilyen az élet...

Tökéletes párosítás láttatni azt az életet, miért éled úgy, miért ne úgy éld, vagy miért is tedd mégis azt?

Természetes, hogy te azt gondolod, hogy te döntesz, és rajtad kívül nincs beleszólása se a szülőnek, nagyszülőnek, tanárodnak, volt tanárodnak, barátodnak, testvérednek, unokatestvérednek, nagybátyádnak vagy akár a másodunokatestvérednek.

Vajon teljesen bizonyos vagy abban, hogy a hozzád nem szóló anya, apa, aki elvált, akivel összevesztél, akitől elköltöztél nem hat rád, nem befolyásol? Valóban egyedül döntesz, vagy alkalmazkodsz a szokásokhoz, társadalmi előítéletekhez, előírásokhoz, holott megbontani igyekszel azokat? S hipp-hopp, elszáll a tinikor, s lassan már nagymama és /vagy kellene legyél, s mégsem tudtál összehozni egy kapcsolatot a sok ferdehajlamú, jótékonykodó tanácsadó tanár, barát, diák vagy munkatárs miatt, akik csak ajánlottak neked valamit, amit vagy megfogadtál, vagy nem...Soroljuk? Soroljam? Soroljad! Írd a listát, a listákat...Gondolod? Nem gondoltad? Mégis, mit? Mit nem?

Vajon, ha békét akarsz, meg egyenes utat, miért veszekszel, miközben száznyolcvanas fordulattal veszed be az egyenes úton a kanyarokat, húsz percenként. Tényleg így gondoltad, s valóban azt a valóságot láttad?

Hogy a pap a templomban nem rólad beszél éppen, miközben prédikál, misézik, vagy éppen könyvet ír?

Szép dolog elhivatottságot érezvén esküt tenni a Magasságosnak, miközben soha nem tartottál be semmit, csodálatos a változás. A látszat néha csal, miközben más életet éltél a papíron, mások rólad alkotott véleménye valóban eltérő. Nos, a színpad valenciája is más, bár sokan azt hiszik, azt a szerepet éled: a rád akasztott gatyamadzag tömeg mégis más kvalitással ruház fel, s csak te tudod, valójában mit gondolsz, s mit látsz, mikor a foncsorozott tükörbe nézel.

Azt ők nem ismerik, mivel utána megismerés folyamatát egy legyintéssel elhessegették. Aztán, ha megéred, húsz év múlva nevetve nézel a szemükbe, hogy csukott szemmel, lezárt fülekkel én sem láttam, halottam volna. S hamarosan rájössz, hogy a szerelmes tinilány másnak a felesége lett, miközben a haveroddal együtt kísérgetted a suliból a szomszéd utcába, vagy a gyarló professzor 9 unokával még mindig arról a diáklányról álmodva simogatja a tabló képeit. Esetleg a tanárnőd rád kacsintva gratulál az unokádhoz, miközben a sosem látott ikertestvéred oldalán megpihen egy padon... Mindez miről árulkodik? Hja, az idő lejár...


Misericordia...bizonyossággal? Nem kerül-e, vagy kerülhet bele az irónia a legnagyobb bajokba is?

Hogy a szomszéd kisgyermekét egy pedofil megerőszakolta az iskola és a polgármesteri hivatal között, a s éppen a gyónás helyett máshol van konfesszió előírva, s te munkádnál fogva esküt téve nem beszélhetsz róla... Viszont meg kell írnod a színdarabot, vagy éppen a házi feladat a börtönbüntetések elemzéséről szól, esetleg a könyvtárban a vallásos áhítat földrajzi és más kereteiről kell írnod.

S máris másról szól az egész, ha nevetve fogod fel, hogy a kormányhivatal halottnak nyilvánított az informatikai hibájával, a szomszédnak rakta be az orvos a megtermékenyített petesejtedet, és a miniszterelnök vagy éppen házasságot papi eskü miatt nem köthető volt párod neveli a gyermeked, mert babysitterként azon a lakcímen éltél, s az orvos meg a kormányhivatalnok a törvényi előírásoknak megfelelően nem nyomozott, csak intézkedett a bíróval. Ciki lesz, ha a hatosikrek hat különböző korral ülnek le hat néven egy asztalhoz, ahol a rendőr ajakmintát vesz.

Tudod, sokan hitték már, hogy aki leír valamit, az meg is tette. S máig röhög és nem kacag vagy nevet a szegedi professzoron mindenki, aki a zseni József Attilát betegnek bélyegezte, vagy akár Semmelweiset hamisan értékelve gyakorlatilag megölette, stb. S kettejük közül melyik híre lett mégis nagyobb?

S talán megint ott tartunk, hogy biztosan tudod mit éltél meg, mit tettél, mit fogadtál el, s hogy jó nyomozó vagy, vagy jó pszichiáter, orvos, bíró, miközben még el sem olvasod a levelet?

S tudod, a soraim vagy másé mit takarnak, s milyen céllal készülnek, vagy akár milyen gondolatokat és kikben is keltenek?

Engedd szabadjára a gondolatot...Te nem korlátozhatod... Balfékek, bénák, lusták és felelőtlenek, szándéktalanok mindig is voltak, lesznek: te is az lehetsz, más szemében. S ez az irónia már más lesz.

Misericordia, ironie, cerenity...Örökre...

Szeged, 2021. május 26. 06:57




Lövey Varga Éva Botránykönyv részekben Kis mese a régészről, aki nem tudott hazudni és haragudni

 Lövey Varga Éva

Botránykönyv részekben

Kis mese a régészről, aki nem tudott hazudni és haragudni


Sok évvel ezelőtt történt. Egy öreg kéz titkon kézen fogta, ölébe emelte.

-Kis gyámoltalan. Nagyapád már nem él, apád nem tudja biztosítani ami kell neked, amire szükséged van: akármilyen okos. Neked menned kell! Szétnézni a nagyvilágban. Nézd csak, szinte egyformák vagytok. Gyere velem, majd ő itt marad. Csomagolj, kicsikém!- s csöndesen lepergett a szeme sarkából a könny a sötétkék pufajkára...

S kívánsága parancs volt, nyaralni megyünk, tanulni. A kicsi lány éppen már írni tanult, de még mindig csak óvodás volt.

Gyula bácsi szépen rajzolt... Igyekezett utánozni a kezének mozgását, valósághűen rajzolni, pontosan színezni. Közben hallgatta a vonat zakatolását, az autó zúgását, meg a repülőgép propellerét. A felhők könnyű szelek szárnyán repültek mindenütt. Hiányzott anya, apa, a kópé testvérke. De megértette, neki más ez az út. A néni csak hasonlít anyura, apa rábízta, megbeszéltek mindent, elindult. "Nem lesz baj, okos vagy. Azt mindig tudd, hogy hol lakunk. Bármikor, bárhol hazajöhetsz. Gyalog is, bárhonnan. Mi szeretünk."

Aztán, elindult. Csöndesen hátranézett. "Apukámat,anyukát akarom!" - sír a telefon. "Nem beszélhetek."

S a napok mentek. Az öreg magyarázott. A dob, a hártya, a kések. A dalok, rajzok, csontok és tanulmányok. A gyöngyök, mint a kirakós hevertek a gödörben, amikor ásott. A kislány kezében kis műanyag vödör helyett ott virított a fémvödör, a szitával, a kaparóval. Ügyes volt, kis erős. Hosszú haját már egyedül is befonta. És szállt a dallam, az ének, a vers.

Hipp-hopp, a kenguruk földjéről az őserdők piramisain át az indiai műremekek világába értek. Menni kellett, a kislány az oldalához bújva aludt el az ülésen, bátran lépdelt a küldöttek mellett. Nem kérdezte senki, hogy apa vagy nagyapa. Rámondták. Ő nem hazudott. Ahogy az öreg sem, soha.

Elkészültek a felvételek, ... S a nyár eltelt. Tanuld meg, ne mondd senkinek. "Az az óriási koponya is ember. Nem fognak hinni neked, de te mindig tudd, mit látsz!" " Tudom, apa vadász is. Megtanított. Milyen növény ez? Merre van észak, dél, iránytű nélkül honnan tudod?" -záporoztak a kérdések. Daloltak a madarak, előbukkantak az állatok. "Rakjuk helyére a csontokat. Jövő nyáron iskola után már hajóval utazunk."

"Azt tedd, amit szeretnél, amire szükséged van. Miután elkészült, bármi mást is megtehetsz." - igaza volt. Jól választott. A kislány fejlett, szép, céltudatos.

Sok év eltelt. Évtizedek. Gyula bácsi az apuval már régen halott. Mások is. Elhunyt búvárok, régészek, biológusok, orvosok, akikkel együtt tanult, együtt dolgozott. "A könyv, amibe belerajzolt, mindig erőt adott."-mondta a sötét, csillagos éjszakában.

Idő igazán semmire soha nem volt. "Éltünk, megéltünk, tovább adtunk. Az életnek adósai sosem maradunk".

Azzal elhelyezte a fehér liliomot a síron...

"Mégis csak ő tanított a szüleimmel."

Megfordult, s elindult a temető útjain... "Tanárnő, ne sírjon! Emlékszik még rám? Hajdan ön tanított! Elteltek az évek..." "Sok évtizede nem tanítok, maga még emlékszik?"- s alakjuk a homályba veszve végleg eltünt a fák között, csöndesen suttogó szavaikkal... Az idő nem állt meg.


Szeged, 2021. május 26. 13:06



Lövey Varga Éva Botránykönyv részekben Képzetlen képzés

 Lövey Varga Éva

Botránykönyv részekben

Képzetlen képzés


A képzés fontos. Képezni mindenki tud. Képtelen vagy mégis elhinni?

Hogy miért nem mutatta meg neked senki, soha? De, megmutatta. Akár negyven éven át is, még azt is, hogy milyen képtelen elképzelésekkel képez.

S mit, hogyan hibázik.

Hogy pedagógus, s minden szabályt megsértett, míg tanult veled, s míg tanított. Ha nincs elmesélve, nincs leírva, bizonyítékokkal, csak a te lelkedben létezik, létezhet a bizonytalanság, a bizonyítékokkal. Talán saját magad, családod, lassan az élettől fokozatosan egyre nagyobb számban megváló tanáraid, a jövő nemzedék érdekében megteszed, s nem csak annyit fog hallani a közönség, a most oktató egykori diáktábor, hogy lopott, tisztességtelenül szerzett meg valamit, hogy szerzői jogot sértett. Minden előfordul.

A szíved, lelked és eszed lehet darabokban az elnyomástól. Élni kell, s ha az életet csak tisztességtelenül tisztességtelenek adják át, akkor megfordul a világ rendje.

A kék talár nem mindenkin áll jól hamis eskü után. A fekete vagy piros sem.

A kérdés ma már általános: mi legyen? Meddig tűröd még, hogy tolvajok helyett büntetve légy, vagy a becsületet rombolja a hálózatos, egyre több egyetemet érintő visszaélés, hogy a kultúra általuk romba dőlve a sok munkád ellenére kígyóként, védekezésre készen lapuljon?

Nehéz beszélni adatok nélkül adatvédelemről vagy adatvédelem sértésről, neveléstörténeti digitális tábla feltalálói csalásokról, felvételi vagy vizsgacsalásokról. Márpedig vannak, ahogy léteznek a nem garantált költözési biztonsági sértések, vagy az informatikai rendszerek üzemeltetőinek csalásai a szakdolgozatnyomda adatcserés kötéseivel.

S mindez még megfejelve a kért médiás -újságírói és tévés életrajz és végzettségcserékkel a filozófia és etika tanszékeken, vagy a művészeti karon. Nos, hát ezért nem érdemes elnézni, ha a bíró egészségügyileg alkalmatlan a szakértővel.


Mégis, mi az, ami továbbképzést biztosít rendszermegszüntetések esetén, adatok megőrzésének hiányában?


Hát: "ilyen ez az élet..." -/ látod?



Szeged, 2021. május 26. 17:47

Lövey Varga Éva Botránykönyv részekben Az értelem etikájától a Pázmányon át a nyelvészetig

 Lövey Varga Éva

Botránykönyv részekben

Az értelem etikájától a Pázmányon át a nyelvészetig


K.J. A. mai támadása eszméltet rá, hogy a magyar oktatás a csatolt részeken milyen komoy problémákat okoz mind filozófiai, nyelvészeti, mind pedig logikai és egyházi téren is.

Tipikus példája a viselkedészavaros, értelmi felfogóképesség hiányban szenvedő támadóknak, akik hibáik belátása helyett a másikat degradálni kezdik, s lehúzni, holott a másik mindenben jobban teljesített náluk. Sajnos rossz a példa nem csak nyelvészeti oktatás terén, de a hétköznapi életben is .

Szégyen lenne mindenkire nézve, ha Benedek András professzor jogi karon adott jelese után logikailag Szikszainé Nagy Irma és Szende Aladár oktatási elvei szerint valóban végig is írnám, mit művel a félműveletlen támadó a félreértelmezett, szárnyra kapott szólásokkal, vagy axiómákkal, melyeket nem képes értelmezni.

Buta lyukból buta szél fúj...Mondaná ma is H.Tóth Tibor.. s még akkor nem is használná a nekem dedikált kecskeméti környéki káromkodásgyűjteményének egy példáját sem, az értelmezések szemléltetésére.


.. De a célpontot sokan vétik el. Így lesz hamarosan igazságügyi szakértő és orvos BNO - kódja is hasonlóvá az övéhez....


Minek rá időt fecsérelni? Hogy lehet 50 éves ember 10 éves értelmi-tanulási szinten, vezető poszton.


Baj, ha az érettségi ellenőrzésnél adódó gondokat mondom?


Rontom-bontom...


Minden tiszteletem egykori nyelvész és logika tanáraimnak...


Áldja az ég mindegyikőjüket, síron túl is!



Szeged, 2021. május 26. 19:53

Lövey Varga Éva Botránykönyv részekben "Így jártam apátokkal..."

 Lövey Varga Éva

Botránykönyv részekben

"Így jártam apátokkal..."



Ki ne ismerné a címet, ferdítéseit. Morfondírozok mindenfelé sok lopást látva...

A gond talán nem is csak az, hogy valaki kölcsönvesz anyagokat, gépeket, hanem az, ha nem érti, nem hivatkozza le. Szétosztja az egyetemen, egyetemeken, Akadémián, Akadémiákon... És nem tudja mit, mi fán terem, vagy nem is érti, s bármit teszel, nem lehet hozzá eljuttatni a tévedesei miatt ...



2021.05.31.10:30

Lövey Varga Éva Tapló Napló 1990- A magyar társadalmi életről

 Lövey Varga Éva

Tapló Napló 1990-

A magyar társadalmi életről


Csak néha bonyolódna bele az ember...Mondják és mondanák sokan. Az izgalmakat, veszekedéseket kerülni kell... Avagy, ne szólj szám, nem fáj fejem. Ha nem mondom el mit gondolok, nem lesz bajom. Ha nem mutatom meg, mit tudok, legalább nem fognak bántani. Magyarországon nem lehet érvényesülni. Nincs vitakultúra. Nincs versenyszellem. Aki kiemelkedik, sárba tiporják. Nincs igazság. Nincs igazságszolgáltatás, csak jogszolgáltatás van. Nincs családvédelem, szétszedik a családokat. Nincs szociális támogatás, terror van. A szociális munkások lopnak, bejárnak a bérletekbe a tulajdonosok és használják a bérlők munkáit, tulajdonát, sajatjukként kezelik, el is viszik. Sőt, amíg nincsenek ott, jókat találkoznak ott a titkos partnereikkel. Lehetne még sorolni.


Nincs rá időm. De hallva közben a párom által lejátszott riportot, a baranyai nyelvrontás kéreztetődöttje folytán igencsak a kérődzőkre kezdtem politika helyett asszociálni a lélegzetet meg mondanivalöt kiemelkedő nyelvészeink egykori tanítványaként magamba folytva.

Kitűnő vagy kettes bizonyítvány, az orvosokra, jogászokra igencsak jellemző lett a politikusokon kívül is a káromkodásdömpinggel ellátott vulgaritás, amit még az utánzással sem lehet auditálni, ellenőrizni, s mellőzhetővé tenni, vagy kiírtani. Annál inkább folyik a csapból is, a viselkedési kultúrából is. Az informatikusoknál elnézve a helyesírási követelményeket, mind vizsgákon, felvételiken, természettudományos beállítottságra hivatkozva, tömegével jelentkeznek hibák, karakterváltoztatott matematikai, fizikai képletek, mert azokra is átprogramozódnak a hibák.

Unalmas is a helyesírás és a nyelvek témája... Ugye? Mégis egy jogi szakszövegben hibásan használt kifejezés a bíró és az áldozat fejébe is kerülhet, meg 30-40 éves hamis, jogtalan eljárásokba. Nem csupán a hanyagság jár ezzel. Régen írtam. Az emberi undor, utálkozás már a hangrendjében is kissé hátborzongtató szó. Az adatokat keresőt erre kényszerítve tovább növelni a hibákat viszont már esztelen vakmerőséggel ellátott szándékosság. Az aki érti, az érti, aki meg nem, az nem: messzemenően nem megoldás.


Az embernek tíz-húsz év után a hibákból totálisan elege lesz, ahogyan a hibákat elnézőkből, vagy a hibák ellen szótemelő elleni támadásokból.

Az etika és erkölcs fogalmának különbségéről egyetemi szinten sincs megfelelő tudása az embereknek. Hiába oktatás, ha hibás a tankönyv ... Vagy olyan embereket nevez ki oktatónak, akiket mellőzni kellene, s valójában elnyomja azt, aki tud, kiemelkedik.


Sok a hiba, probléma. A tárgyalásukra hetek, hónapok helyett csak órák, mondatok jutnak: s ez csak félreértéseket, nem megoldásokat szül..


Az emaileket letoltogató oktató, adminisztrátor, nyomozati, társadalmi, polgármesteri szinten halálesetekben válik bűnrészessé, a nem nyomozókkal, az informatikai hibákat nem kezelő minisztériumokkal, jogi szakosztályokkal, bíróságokkal, rendőrkapitányságokkal.

Sorolhatnánk. A minden felett szemet húnyok aktusa nem megoldás egy honvédelmi minisztériumi ügynél, vagy régészeti lopásnál, ahogy a laborban eltűnt számításoknál, genetikai programoknál sem.


S a világ nem tanul önnön hibáiból. Mások hibáiból sem Ha a csillagos égből hullik rá az áldás, akkor sem... S csak a buta emberek járnak el úgy, hogy megismétlik a hibákat. Kockázat mindenben van.


Megéri?


Szeged, 2021. június 08. 14:13



Lövey Varga Éva Botránykönyv részekben Telefonok, érintőkészülékek s gondolatok az oktatásról, munkákról

Lövey Varga Éva

Botránykönyv részekben

Telefonok, érintőkészülékek s gondolatok az oktatásról, munkákról


Nem tudom, Te hogy vagy vele, kedves olvasó, de Én meglehetősen kellemetlenül jártam nem csupán a telefonos szolgáltatókkal, de magukkal a telefonkészülékekkel is.

Itt nem csak arra gondolok, hogy lassan a kilencvenes évek közepén általánossá válva a kétezredik évre országos hálózat épült ki két-három szolgáltatóval. Akkor is a jobb, márkásabb, nívósabb telefont választotta az ember. A Nokia a Pannon és a Vodafone kellően megterhelte a pénztárcát, még kártyás alapon is, a távollevő nehezen talált fülkéket, sorba kellett állni, és sorolhatnánk. Pár év alatt változott a helyzet. Kellemetlenné vált a kollégiumban a kijelölt cigifüstös telefonfülkében mások előtt telefonálni, az egyházi egyetem szabályzata a középiskolai kollégiumokhoz hasonlított.

Emlékszem, Lídia nővér Piliscsabán alig engedett be a Boldog Gizella Kollégiumba, amikor vasárnaponként este 11-re vagy utána ért be a vonatom, amikor az ország másik feléből otthonról utaztam vissza. Nos, emiatt aztán havonta ha egyszer haza tudtam menni. Olykor egyedül töltöttem a Szentestét, az Újévet az egész kollégiumban.

Pár évvel utána már Sárváron az első fizetésből a vágyott ezüstlánc mellé futotta a telefonkészülékre is, ha spórolósan is.

Persze, megint nem a két-három szakmában dolgozott az ember, a környezetvédelmi közalkalmazotti fizetés nem érte el a havi lakásbérleti díj szintjét, még a plusz juttatást biztosító nyelvvizsgadíjjal, a munkásszállókra bekerülni lehetetlen és kellemetlen volt, sok cuccal úgyszólván reménytelen, és csöppet sem biztonságos. Ahogy a bérletekben sem.

Aztán, mellette a rég vágyott publikálás, az összefogni vágyott alkotói gárdák, a szellemi műhelyek, az újrainduló, állandó készülést biztosító informatikai munka a képzésekkel, állandó, nagyköltségű telefonálást igényelt. Interjúk, utazások, amit a munkakeresőnek pénz nélkül is finanszírozni kellett, a három fordulóval, akár az ország másik részén is.

Persze a 95-ös környezetvédelmi törvény módosításnál nem vették figyelembe azt, hogy neked az összes törvényt az iskolában egy hónap alatt újra kell tanulnod a környezetvédelmi vizsgára, minden tankönyv és kiadvány nélkül, stb., stb. De, ez is megvolt. Problémákkal is, mások mellett, ütköző felvételikkel is.

Milyen jó lett volna, ha valóban tervek szerint naplót ír az ember, s nem eufemisztikus irodalmi bejegyzéseket rögzít.

Erről jut eszembe a párhuzamos Kossuthos egyetemi oktatás, Borbély Szilárd, B. Papp Andrea, Szikszainé Nagy Irma, Bitskey Tibor és mások, többek közt Szirák Péter és mások óráival.

Mennyi rohanás, telefonos egyeztetés, eltűnt kulcscsomó és személyi, s mennyi más probléma színezte a kártyás telefonok számláit, ... de még diákmunkára sem vesznek fel, mert az órákról nem hiányozhatok. Pultos csajnak meg nem leszek jó absztinensen... No, a támogatási rendszerekből kizárva elérkezett a számlás telefonok állítólagos olcsóbb világa, amikor is még többet kezdtél fizetni a semmiért. S szinte egyik határon sem volt vonalad, mindig átállt az ukrán, szlovák, román, osztrák, cseh, vagy a délszláv vonalak bármelyikére a készülék...s a helyzet ma sem változott.


Mikor kimentél környezetvédelmisként a hianyzó mozgást pótolva a hegyekbe, s a jelzéseket vesztve eltévedtél, térerő nélkül, s az állatkertből szabadult, mellmagasságodig érő vicsorgó farkassal szembetalálkoztál, s a Jóisten mentett meg a zsebben hordott bicska, meg a karaterúgás használatától. Szép kutyus volt, ugye? Persze térerő a tévéadó mellett nulla, segítség nincs...


Ja, s amikor a régészeti barangolások mellett, mindez harmincéven felül ismétlődik meg veled, hat telefon mellett. Internet, hálózat nincs. S a helyzet 25 év után is változatlan, ahol minden lakcímedre számlázva hatszoros számlákat számláz a szolgáltató, vagy a vonalas készüléket, tévét nem köti át, vagy máshova köti, s te majd csak a végrehajtás után értesülsz arról, hogy nem fizetik vissza, nem jelezted, holott tíz éven át három naponta írtad, telefonoztad a hibákat, vagy benn ültél az ügyfélszolgálaton...s nekik hiába jelezted.


Nos, érdekes lett ezáltal a munkád, tanulásod, meg a megrendelt számítógépek sora...


Nos, így már gondolkodhatunk a operációs rendszerek programhibáról, melyet minden ráépülő szoftver átvesz, s a hibákat személyi hibák is megtoldják.


Aztán gondolkodol, hogy milyen jó volt a kis méretű, futásnál kisnadrág zsebben lapuló telefon a nagyképernyős hova tegyem, hogy ne törjön telefonokkal szemben.

Nos, szép, videós. Drága telefonok, jó vagy hibás kamerákkal, hasznos aplikációkkal, telefonos vagy drónvezérlési lehetőséggel.

Nos, ha fáj az ujjad az érintőképernyőn íráskor, érzed az elektromos jeleket meg ütést a könyöködig, míg megírsz egy oldal szöveget...inkább eldobni szeretnéd, még akkor is, ha a készüléked billentyűzete a vírusoktól vagy technikai problémáktól tönkrement, s a gyártó bekéri, mert nem képes javítani, s nem érti. Két év múlva a félmillióssal is így jársz, már van min gondolkodni.


Hát, ilyen az élet. Miközben értékesítője, programozója is voltál, központban, személyesen, elgondolkodsz.


Mi is az a szerződés, hol, ki hozta a jogszabályt, s miért írtad az adatvédelem sértéssel tűzdelt szerződéseket alá...


Szükség törvényt bont, s fizeted a hibájukat.

De, hová, miből?


S ugyan, most hogyan tovább?


Az ujjad tovább zsibong a képernyőn. Rádsötétedett...


Szeged, 2021. Június 08.




Lövey Varga Éva Botránykönyv részekben"...Bosszantó egy bugris bunkó...




"Lövey Varga Éva

Botránykönyv részekben"...Bosszantó egy bugris bunkó..."




"...Bosszantó egy bugris bunkó..." Fáj a szíved visszaolvasni a találónak látszó idézetet a Szörényi alkotásból. Hátha még tudod is, hogy az alkalmazott kifejezés az egykori királyi udvar bérenceivel, külföldijeivel közel sem járhatott az igazsághoz.

S amikor a "taplón" viselkedő emberekre szeretnéd a kifejezést alkalmazni, vagy más hasonló helyzetekben, a relativitás miatt te magad is kellemetlen helyzetbe kerülsz.


Hajnalban veszed a telefont, hogy a visszaélő kormányalkalmazottak miatt elérhetetlen családod az ország, világ különböző pontjain, esetleg országaiban elérhető-e még, nem harangszóra ébredsz -e az elmulasztott vagy becserélt TAJ - kártyás, hamis eljárásokkal, a rendőrségi nyomozások elkövető helyett tanút vagy károsultat fenyegető eljárásaival, esetleg a bunkó ügyvéd kollegáid lustasága folytán összecserélt adatok, vagy felcserélt személyek miatt.

Hogy valahol a párod leánya külföldön takarító tanárnőként vagy a párod fia külföldön babysitterként dolgozó informatikusként, esetleg ismeretlen becserélt diplomás adatokkal egyetemi hallgatóként ül a régészeti feltárásodon, s te munka nélkül rostokolsz az internetes vilagban eltűnő jogdíjaiddal, nyomozások hiányában, az már senkit sem érdekel, ha 12 diplomád tűnt is el, se letiltani nem lehet, se nem nyomoznak egy egyetemen, egy hivatalban sem, 25 évig sem, meg két napig sem. Hogy átírja a rendszer az adatokat, azzal senki nem törődik, aláírja a gyámhivatal a gyámság helyett a gondnoksági végzést, a gyerek eltűnik, a felnőtt belehal. Hogy a becserélt adatokkal más veszi fel a bankban a pénzt, mert a bankvezető úgy dönt, hogy a fizetés nélkül levőnek nem érkezhet meg a számlájára egyben a 15 éves munkájának külföldi jogdíja, s nem ő kereste. Hogy az ügyész bolondsága folytán nem veszi észre, hogy a bíró a bírósági régészeti feltárás helyett elmebetegsége folytán, szelektív olvasása miatt más eljárások, diplomáztatás, diplomavédés helyett a pécsi bíróság épületében eljárást indít a lopott diplomás kormányhivatalban dolgozó régésszel a jelessel végző, pályázó hallgató ellen, s eltünteti 9 diplomáját, amit félév alatt tömörítve végez, s másnak iktatja be ...s a miniszterelnök másnak, jogviszonnyal nem rendelkező egykori szomszédjának ad köztársasági dicséretet az ő munkájára...

S még csak nem is nyomoz a pszichiátriára benyomott TEK-es szaktársad, a 25 éve már az egyetemen tőled dolgozatot lopó, sok év után kollégiumi tanári állásból mégis tanárrá vedlő szaktársaddal, aki a családfád anyagát a helyi kiadványban mégis lepublikálja a jegyzeteiddel, s az egész lakásod eltüntetik.


Óh.... "Abcúg István nem kell már..."...


S minden módosul ...


Tudom, nem írhatom le, amiket elmondtál, megéltél...De van rá mégis mód, közzétenni...


Csak, akkorra sajnos a biológiai órák végén a lélekutakon már mások járnak...


Látod, ilyen bonyolult ez a csillagászat, a maga törvényeivel. Az űrhajós utakhoz mégis kellett az értelem...


Szeged, 2021. Június 09.

06:45

Lövey Varga Éva Botránykönyv részekben Oktatási Hivatal és a diákigazolvány nyilvántartások

 Lövey Varga Éva

Botránykönyv részekben

Oktatási Hivatal és a diákigazolvány nyilvántartások


Kezd izzani a talaj az Oktatási Hivatal dolgozóinak talpa alatt a nyilvántartási hibák miatti diplomalopásos ügyekből kifolyólag.

Bekeértve a TAJ-nyilvántartási hibás ösztöndíj és végzettséghibákat, meg a többi eltűnt adatot tekintve, melyet tíz év, húsz év után más egyetemek nyilvántartásaiban lehet mások nevén megtalálni. Természetesen a végzős hallgató már az előző két TVSz. formáját sem találja meg, nem hogy 20, 25 évre vagy akár 80 éves korában 60 évre visszamenőleg.


Csillámport lehet a szemekbe szórni, s megvádolni embereket, hogy nem tudtak végezni, vagy loptak, ha az Oktatási Hivatal meg az egyetemi kancellariák informatikusai lopnak meg csalnak a hekkelt rendszerek hekyre nem állításaival.


Sorolni lehetne, nem 16 egyetemen.


Talán az is sorra kerül a könyvtári meg doktori iskolák hibás rendszereivel a nagy díjnyertes informatikusok által készített nem működő, 10 éven át sem működő egyetemi mailrendszerekkel, vagy ETR, Neptun hibákkal.


Nemzetközi informatikai bizonyítványokkal, színjelessel már forgolódik a hatugságaik miatt eleget az ember, a rendőr által a kancelláriára hiába küldve ..


Ejnye-bejnye, rontom-bontom...


A Covid-19 panel vírusai győztek az emberi ész felett?


Azért lenne mit ellenőrizgetni az ügyfélkapus eléréseknél meg hitelesítésnél bekövetkező bankhibák utáni teljes számlalenyúlásoknál, meg a máshova könyvelték adatoknál.

S ez még csak néhány hiba 15 éven át, minden jelentkezési időszakban...


TVSz meg sehol nincs honlapon, visszamenőleg, de még csak saját ügyhöz se tud egy korábbi elérést se adni egy egyetem sem hat vagy félévvel az után, hogy a jogvédett dolgozat eltűnik, vagy a bizonyítványt, diplomát lenyúlják, és nyomozások hiányában nincs mit tenni.. szóval a kikérések se működnek. De a panasz nélküliek diplomáit se találni a rendszerekben, a disszertációk cseréi meg nyilvanosan láthatók. Mert hát, minek is rá plágium nyilatkozat, meg pecsét, meg feltöltésnél bizottság...

Hadd lopjanak!


Szeged, 2021. június.10. 01:12

Lövey Varga Éva Botránykönyv részekben Margó Fesztivál?

 Lövey Varga Éva

Botránykönyv részekben

Margó Fesztivál?


Érdekes, hogy annak idején középiskolásként egyetemre járva, jó 25 éve, s előtte már, a margó díjat a leselejtezhető alkotásokra, szennyirodalomra, a kikerülhető, kezdő művekre alkalmaztuk és találtuk ki. Most olvasva a híreket jutott eszembe az a tengernyi munka Szirák Péter, Görömbei András, Márkus Béla, Borbély Szilard, Debreczeni Attila, Cs. Nagy Piroska,

Kálnásy Árpád, B. Papp Andrea, Szikszainé Nagy Ilka, Kornyáné tanárnő, Sebestyén Árpád, Tegyey tanár úr, Erdei Sándor, Arany János, Tamás Attila, Bitskey István, S. Varga Pál, és Kiss Antal, valamint a többiek mellett, akikkel együtt dolgozva az újságnál publikálni kezdett az ember, Cs. Nagy Gábor javaslatával, hogy menjen be az egyetemre, mert meghaladja a középiskolai színvonalat, és nem tudunk újat adni, meg menjen be a kiadóhoz, újsághoz javaslat. Aztán a kitűnővel is undorodva fordult el az ember, amikor ...természetesen egyre rosszabb dolgok derültek ki, egyre több volt a tanulatlan emberek fenyegetése, vagy éppen a ha nem jársz a fiammal, akkor nem is fogsz publikálni kifejezésekkel a háttérben. Aztán elmaradt a Vitéz Feri alkotások követése is, mert hát, más ez az egész, mint aminek látszik. Az élet meg nem a szerelmi kalandokból áll csak, bár néha egyeseknél úgy tűnik.


Nagyon aranyos volt most valaki, aki a fel nem tett kérdésre a Facebook közösségi oldalán reagálni akart. De nem tettem fel kérdést. Csupán egy megállapítást tettem, amely mai napig összezavar. Nem csak engem, másokat is. Valaki kapott az ötleten, csak a jelentést és funkciót nem értette. Meg a cselekvést. Érdekes ez, ilyen az értelmezés és a nyelvek világa.


Ahogy a Citrom-díjat meg a Citromailt is azért találtuk ki, mert kellemetlen, fanyar volt konfrontálódni, s a sárga feltűnő színe, a latin világ kicsit hivalkodóbbá vált az ember életében, a trópusi ízekkel, világokkal.

Sokáig nem szóltam, csak figyeltem az eseményeket, tanítani és összefogni igyekeztem, ingyen is. Segítve a hátrányt, a megkülönböztetéseket, oldani igyekezve a konfliktusokat.

Ma már bárki ránéz, egyikhez sincs közöm, az ötletet más irányba vitte más, más teljesítette ki...


Nézem a Wikipédián, a beírt történetet.


Teljesen más, húsz évvel későbbi.


Ilyen az egész világunk.


Valahol cserél, valahol lejár...


Aztán, kit érdekel, ha más hazudik... Mindenkinek saját gondja... Hangzik mindenütt...


Mindegy is. Azért ez örökre megmarad az 1992-es év Mechwartos-Vegyis-Kossuthos-Refis emlékeinek, a fotókkal és a jegyzetekkel... Újsághírekkel meg infovitákkal, meg az egyetemi aulákban töltött estékkel, tanári beszélgetésekkel, meg egyetemi tanfolyamokkal.


S a citrom mégsem esik jól néha, főleg, ha a szál virágot messze lévén, nem tehetem rá arra a sírkőre...


Szeged, 2021. Június 12. 14: 02.


Megj. Most érkezett egy ELTE-Sorbonne-Saint Petersburg egykori végzett ember kellemes megjegyzése a kommentemre. Komjáti Krisztina személyében, aki jelenleg ennyi tanári stb végzettséggel a profilja alapján egy banki dolgozó. Nos, sok köze lehet hozzá,valóban. De azt sem kérdeztem. "Varga Éva És ez a megállapítás most hogy jön ide? És vajon kit érdekel?"....


Azt sem kérdeztem, hogy kit érdekel...Azt sem, hogy kit nem. További jó Sorbonne munkát a bankban...


Borbély Szilárd meg Tamás Attila, meg Görömbei András, Sebestyén Árpád emlékére is...


Üdvözlettel: Varga Éva

Lövey Varga Éva Botránykönyv részekben "Dr. Drávai-Richter" rendel

 Lövey Varga Éva

Botránykönyv részekben

"Dr. Drávai-Richter" rendel

Lövey Varga Éva Botránykönyv részekben Elfáradt napok

 Lövey Varga Éva

Botránykönyv részekben

Elfáradt napok

A nap végére komoly fáradtság jelentkezik általában mindenkin. Főleg, ha az a nap meglehetősen hosszúra nyúlik, s átbukkan az éjfélt jelző, sötét 12-es, vagy akár digitálisan 24-es számon.

Ezek a napok meglehetősen fáradtak, mozgás és szellemi csere hiányában is.

Az extrém hamis vádak, rágalmak, amik az embert érik, csak bizonyos fokig érdektelenek, amíg nyomozati célokat szolgálva hallgatásra ítéltetnek. Vagy ott a másik oldal, amely másokat meghatároz. Hallgatni arany. Már, ameddig a közérdek nem írja felül az elnyomások elhallgatását, a zaklatásokat, s egyebeket.

Mert valljuk be, vannak ilyenek, s elsősorban jogászoktól, katonáktól erednek, s nem feltétlenül képzetlen emberektől. Mikor gyerek kezdi a zaklatásokat, mert a butasága révén menőnek képzeli magát, az apán kívül, anyán kívül más is jól odacuppant neki egy-egy pofont. Ha mégsem következik ez be, akkor vagy a címlapok botrányhőseivé válnak, vagy mindent elvesztenek.

Az élet választásainak mindig csak két oldala van. Vagy igen, vagy nem. Talán nem létezik, meg később sem. A később már nemet jelent, csak ritkán lesz belőle igen, mert a többi választás az élet kérdéseiről mások szemében átveszi a kérdésekkel a döntéseket, s azok akár végtelen halmazát, a be- és kilépő emberekkel.


Tény, hogy ezek az életkódok, a matematikailag vezérelt világ sose lesz mindenki számára megfelelő időben érthető. Olykor az emberek nagy része professzori fokozatokkal sem érti meg, vagy közmegválasztások után.

Szomorú tények ezek, hogy azt, amit más már alig nyolcéves korára tud, más egy életen át nem ismer meg.


Van mindig másik tényező, akár sok is.

Ha letolod, elmagyarázod, akkor sem figja megtanulni, megérteni, aki nem akarja. Bem fogja tudni.


Nem véletlenül vált a tanulás akadályainak pontjává több rendszerben maga az akarat hiánya. Természetesen az elme működik. Teljesíti azt, amit elképzelsz, eldöntesz. Aligha tud különbséget tenni igen és nem között. Megvalósítja.


Lehetne ezeken logikai levezetésekkel vagy kódokkal elmélkedni, vagy akár nyelvészeti programokkal, darabokra szedve a mondatokat, szókapcsolatokat, szavakat.


A fizikai valóság tényén mindez mitsem változtat.


Az élet pedig megy. Akkor is, ha dolgozol, vagy akkor is, ha fáradt vagy, vagy beteg akarsz lenni.

Mindig azt teljesíti, amit szeretnél.


S ez egy végtelen üzenet.



Szeged, 2021. június 14. 00:42

Lövey Varga Éva Botránykönyv részekben Amikor le kellene írni

 Lövey Varga Éva

Botránykönyv részekben

Amikor le kellene írni


Amikor le kellene írni végre, hogy védd magadat, védj másokat, és védd meg őt önmagától és tévedéseitől, annak és azoknak következményeitől, akkor vajon mit teszel?


Talán sokan soha nem gondolnak bele a kérdésbe, ezekbe a kérdésekbe. Vagy lassan szembesülve vele mégis igyekszenek kikerülni, nem meglátni, átlépni rajta.


Pedig, nem lehet...

Ugyanazon az idővonalon haladunk. S bármilyen szomorú tény is, csak akkor és ott találkozunk, ha akarjuk, s mindketten akarjuk . S csak addig, amíg akarjuk. S mindketten akarjuk. Legyen szó itt apa és anya, gyerek és szülő, szülő vagy nagyszülő, avagy barát, szerelmes, ismeretlen kapcsolatáról a másikkal, vagy veled.


Az élet tényleg matematika. S a halmazelmélet mindenre megtanít.


Vajon, megérted-e? S ő megérti?


Szeged, 2021. július 14. 01:02

Lövey Varga Éva Botránykönyv részekben Sírás helyett nevetés a megoldás?

 Lövey Varga Éva

Botránykönyv részekben

Sírás helyett nevetés a megoldás?


Sok etikailag hibás dologgal találkoztam az emberek, az ismerősök, ismeretlenek életében.

Amikor az ember ír, írt, akkor is figyelembe kellett vennie mások füllentéseit, elhallgatott dolgait, s sok más egyéb dolgot, s tudta, hogy egyszer úgyis el kell mondania, le kell írnia. Akkor is, ha már nincs kapcsolatban azokkal az emberekkel, ha azok már elhunytak, vagy egyszerűen a veszekedés-teóriáik miatt nem képesek normális kommunikációkra. Van úgy, hogy nem szeretnél a József Attila vagy esetleg a Hofi Géza szerepben tetszelegni, s választanod kell.

Mégis, amikor látod, hogy a dokumentációkat, a kapott ismereteket nem érdemes, nem lehet meghamisítani, akár az elnyomásukra, fenyegetésekre, kiközösítésekre sem. Igazán adrenalin növelő tény, hogy hallgatnod kell, de mégis el kell mondanod, valamilyen formában közzé kell tenned, miközben tudod, bizonyos szabályok miatt ők sosem látták, sosem láthatták a valódi adatokat, neked pedig már nincs is kedved utána járni, megmutatni, pláne, ha az a másik fél veszekedésben élve ragaszkodik ahhoz a skatulyába zárt elképzeléshez, amit magára erőltet.


Ejnye-no...


Mondaná a színpadi vagy a filmrendező. Rossz az alakítás, az operatőr munkája hiába profi, olykor más lesz és lehet a hang és a kép kommunikációja, mondanivalója sokkal másabb lesz, mint amit szánunk neki, mit amire gondolgatunk. Nemde, mi választunk? Vagy mégsem?

A másik nem veszi észre a hibáit, nem is hallgatja meg, valamilyen módon a visszaéléseire rá kell vezetni, gyógyítani kell, meg kell beszélni, mert a megoldás hiánya attól, hogy te nem foglalkozol vele, vagy hallani nem akarsz róla, ott lebeg a levegőben, és ott fog lebegni. S további hibákat, károkat, veszteségeket fog generálni. S azt mind majd a te neveden rója fel az utókor, hogy te voltál az ok, az okozat pedig mind ama tett vagy nem tett következménye.


Az egész világod fizika, matematikai-logikai leírásokkal. Kételkedsz?


Vedd hát elő a régi, ókori oktatási anyagokat, a középkori képzéseket, a filozófiát, a retorikát.

Vedd elő a művészetet, a nyelveket.


S máris kajánul vigyorogsz a gyilkoson, aki szenved, a börtönben ülő ártatlanon, akár a hülye bírón. A tudóst püfölő szerencsétlen tanulatlanon, aki meg nem értése és értettsége feszültségét fizikai bántalmazással akarja levezetni, azt hivén, hogy attól talán érteni fogja, vagy a másiknak kevésbé lesz igaza.


S mi is történik, ha a megfelelő intelligencia még vagy húszfajta képzéssel is társul?


Az okos orvos sosem bízza el magát, soha nem fogja azt hinni, hogy mindenható, de azt sem, hogy semmire nem képes.


Az okos bíró sem.


Viszont mindig tanul...

Akkor is, ha azt hiszi, hogy az nem szükséges...


Mert hát, a halál pecsétje ... az orvostól, jogásztól és döntésüktől független. S átjárható az ismeretlen dimenziók között is


Folytatni meg csak a határokig lehet...


Szeged, 2021. Június 24. 20:49

Lövey Varga Éva Botránykönyv részekben Elképzelt beképzelések és a megoldások

Lövey Varga Éva

Botránykönyv részekben

Elképzelt beképzelések és a megoldások


Lassan indulna az ember a dolgára... "Van nagy dolog, van kis dolog..." - zúg a fülébe ma is az ismert reklámszlogen, miközben nagyon is jól tudja, hogy vannak nagy dolgok, vannak kis dolgok, vannak mindig fontos, és csak most fontos dolgok, s vannak nélkülözhető, szükséges dolgok, s a választásait a környezet dönti el.


Nagyon is jól tudja, hogy másképpen gondolja el és teszi meg ugyanazokat a munkákat, tevékenységeket, amikor önmaga érdekeit szolgálja a párjával, a szüleivel, gyermekeivel szemben, s amikor ezt mások előtt, mások érdekében kell megtennie, vagy teszi meg.

Vajon miért probléma, ha az a másik a kétkezi munka helyett szellemi tevékenységet folytatva tanítja, okítja őt, vagy közös érdekeit próbálja képviselni, mert ő ezen tevékenységek és feladatok köréből visszahúzódva elmenekül, miközben igényli és igényeket támaszt ő maga is? Hiányos gondolatok, foszlányok. Vázlat az élethez, életregényekhez.

Ugye, mégis van kis dolog, meg nagy dolog is? Van. Vannak.

Ha most történetesen az alvás helyett újra a munkát, adott esetben alkotást választod, és nem a hajnali kettőig csavargást, esetleg segítesz annak, akinek az életéből a pillanatnyi szép hiányzik, aki éppen idő hiányában vagy betegség folytán nem teheti meg, vagy sorolhatnánk. Vajon adott esetben ez miért nem jut az ember eszébe? Hogy az elfojtott düh, a felhalmozódott indulat a folyamatos elnyomásra felszínre tör, és felszínre kell törnie, az természetes. Ha a nevedet használják nem általad alkotott művekhez, vagy adott esetben fordítva, a te műveidet, munkáidat más nevén adják ki, s a hiba tömegessé, visszavonhatatlanná válik, kézről-kézre adva a hibákat.


Hogy viszakozol a harc helyett, adott társadalom igazságszolgáltatási rendszere, és a számok törvénye is eldönti. Az egy a tízhez arány jóval másabb, mint az egy a hatezerhez, vagy egy a hatvanezerhez.

Ugyanakkor élni kell, kellene.

S vannak más szabályai is az életnek.

Tehát ha a jogalkotás, jogszabályozás hibás, akkor romlanak az arányok, a megoldási lehetőségek is. A valószínűség-számítás is másfajta funkciót kap egy bizonyos halmazhatáron. Ejnye-no.... Hogy a bölcsész nem matematikus, miközben a nyelv matematikáját bírja, esetleg nyelvekét, vagy a matematikus, a műszaki ember nem bölcsész, miközben tömegével írja a tudománytörténeti könyveket?

S elképzeli, hogy ő nem képes rá, nem tudja. Visszalép, határokat generál, beképzeli azokat, s azt mondja, nem is tud, miközben meg kell győznie munkatársait, tanuló és oktató társait, hogy mégis tud valami pluszt adni, s hogy az oktatás és a kioktatás fogalma nem is bír negatív tartalommal, s a kioktatás egyéni érzése inkább segítségnyújtás, s ha rátámadsz a másikra, minden ebbéli tevékenysége végleg elmarad, s a keletkező vákuum magába szippant végleg mindent.


Elképzelt beképzelések, beképzelt elképzelések. S hogy jobb neked mindez? Hátráltatni akarod magadat, másokat? Te döntesz! Döntöttél? Te döntöttél! Viseled a következményeket... Vagy ha másként döntesz, változtatsz.


Változtatsz? Egyedül, vagy másokkal?

Mosollyal, vagy sírással?


Elképzelt, vagy beképzelt lesz?


Úgyis le kell írni mások visszaéléseit, több száz ember terhét nem viselheted ..


Szeged, 2021. június 14.

Lövey Varga Éva Tapló Napló Irodalommal bíró birodalom ( Apukám és nagyszüleim emlékére)

 Lövey Varga Éva

Tapló Napló

Irodalommal bíró birodalom

( Apukám és nagyszüleim emlékére)


Az Irodalom Birodalom cím egy naplójegyzetben született valamikor a kilencvenes években, ott a Tisza-parton, a határokon, ahol gyerekkoromat töltöttem, a mindennapi teendőkkel, a kis elkülönített kertrészemmel, a rajzokkal, könyvekkel bíbelődve, a határjárások közben, a vadászati túrákon, melyek inkább róka vagy madárlesek, őzváró, vaddisznó kukucskáló túrák voltak, kígyóbűvölő rovarhajkurászásokkal, s lehetne még sorolni. Mindenesetre a madárfüttyös világ növény-, és állatvilág ismeretét, a határozók böngészését semmi nem helyettesíthette volna. Egyetlen tanár, tábor sem. Talán kivételesen zseni családba született az ember, a biológia világába rejtve és rejtőztetve. Ma is hálás szívvel gondolok szőke, kék szemű, szálfa termetű édesapámra, aki az övén hordott vadászkéssel, vállán hol a tizes, hol a huszas kaliberű fegyverrel néha azért elvitt egy-egy vadászatra is, a lányokat csúfoló fiús apukák közé. Nos...egyikük sem volt olyan felkészült, olyan valódi édesapa, mint aki mellett én felnőhettem, felnőttem.

Hatalmas tudását az összes egyetem minden tanára sem érte utól. Emberségét és szeretetét tizedannyira sem érte el és bírja a mai napig sem senki... Professzori, igazgatói, miniszteri, egyházi címekkel sem..

Nem tagadom, nincs mit tagadni: hiányzik. Sajnálom, hogy bem ringathatott unokákat, úgy távozott ebből a világból, amely láthatóan kiemelkedő képességei ellenére megkínozta. Igazságtalanul, mint sok más embert is.

A könyvek, melyeket kaptam, megfizethetetlen kincsek...hozzám nőttek, belém ivódtak. Együtt éltem, lélegeztem írójukkal, lassan akár gyorsan falva a betűket.. Sajnos a László Gyula könyvem Miki egeres matricájával a kézírásommal a pécsi Tudásközpontban egy bunkó hölgy a saját Varga Éva unokájának kisajátítva egy könyvtáros segítségével lenyúlta. Hiába szóltam. A kézírásomon kívül László Gyula bekerajzolt, s alig vártuk a megjelenést. Szomorú voltam, s vagyok a mások nyilvános taplósága, önző lopása és neveletlen jogtalansága miatt. Sajnos nem sokkal később az eset után édesapám meghalt. Magával vive a sok fájdalmat, amit kaptam, s amitől édesanyámmal nem tudott megvédeni.

Csak néha kaptam rajta gyerekként is egykor, hogy az elkért jegyzeteimen kívül az írásaimat is böngészgetni kezdte, s persze félvén elkérni azt, míg a rajzokat ő maga is nézte.


Az egyik ilyen rajznál ő is rajzolni kezdett nekem. Nem grafittal, tollal. A rajzok az enyémmel egy lapra kerülve egymásba folytak. Később beszkenneltem. De három más rajzzal. Illusztrációként egy meseíróm meséjéhez tettem fel a lapomra, ahol nevet nem írhattam hozzá. A meseíró később összeveszett velem, hogy az az ő rajza. Holott a rajz szkennelve Artisjus és MSZH pecséttel került a borítékokba. A kéziratokat direkt nem raktam bele. Szóval, ha valaki lopta a kézirataimat, a bérletekből, egyetemről a dolgaimat, soha nem lesz meg semmi eredeti... Nem hiszek már a hozzám vagy szüleimhez hasonló becsületes emberek meséjében, nem csak a velem történt, vagy velük, másokkal történt dolgok miatt. A becsületes jogász vagy bíró meséjében pedig még kevésbé, a jogi karok, meg a jogi irodák munkaviszonyai után.


Szóval, ez az irodalom-birodalom nyelvekkel, régészettel, szavalóversenyekkel, tánccal és kórusokkal nőtt és gyarapodott...


S a végén egy teljesen más ember birodalma lett belőle, mert ez a név tetszett neki. Csak - mint más sem,- ő sose olvasott a jogaszaival eleget... S hopsz, csöbörből - vödörbe ejtett...


Nekem pedig ma is (lassan nagymama korban is a jogi és orvosi adatcserék miatti gyerek nélkül) hiányoznak a nagyapós és apukás határjárások....


Szeged, 2021. június 15. 00:42


Lövey Varga Éva Botránykönyv részekben "Majd utazgatok, mert utazni élvezet" Világörökség, avagy a "Római Limes"- csődökről...vagy nyereségekről

 Lövey Varga Éva

Botránykönyv részekben

"Majd utazgatok, mert utazni élvezet" Világörökség, avagy a "Római Limes"- csődökről...vagy nyereségekről


Olvasom a híreket, mert ugye, az oktatási anyagokkal, azok összeszedésével velejáró dolog, főleg a történelem szakirányú képzéseknél. Nem beszélve a képzőművészeti, ókori, építészeti, környezetvédelmi, örökségvédelmi szakirányokról. Ez természetes.

Az is, hogy a politika, a politológia, a közgazdaságtan ezek része, s koronkénti változásai beléivódtak, példát és ellenpéldákat is mutatnak. Óhatatlanul elém került az annyiszor már lehúzott, mégis szakmailag pedáns cikket publikáló 444 hírodal Sarkadi Zsolt írásával. Szakmailag szinte kifogástalan maga az ismertetés, ám magáról a folyamatról valóban semmi hírt nem kapott az ember, mivel azokat az ismertetés szerint a riportertől is megtagadták... Ejnye-no... Mégis, mi a cél? Kinek, mi?

Nos. Kettős megítélés, megítéltetés esetén mindig az alapok, a tények világa döntő. Nos, a Gordiuszi-csomó egykor Nagy Sándor által egy vágással megoldatott...Tehát, mindig van valami megoldás, mindenre.

Persze, ha az álláspontokat is ismerjük.

Három, négy ország munkái komoly erőfeszítéseket jelentenek.

Néztem a napokban az ICOMOS prezentációkat, nem csak kíváncsiságból, a szerkesztésekhez. Kezdetleges, kicsit gyerekes bemutatkozások, videók voltak a látott anyagok, a prezentációkkal egyetemben. Sok a munka, kevés az idő: valóban a bemutatás, megjelenés számít. Nem egy kezdő, ismerethiányos, ismeretlen embert kellene oda beállítani, akibek a megjelenése is kifogásolható sok azempontból... A szakmai anyagokról röviden: Nem csak a prezentáció kezelési tudás hiányzott belőlük, valahogy azt vártam, hogy egy ekkora szervezetnél nem lesznek hangproblémák, Zoom-kezelési hiányosságok, képhibák, vonalhibák.

Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy mindent meghekkeltek, meghekkelnek, s ezt kb. 2007-2008-tól nem csak adatvédelmi panaszokkal és eljárásokkal, de nemzetközi informatikai bizonyítvánnyal és a hozzá tartozó tudással is végig tudom igazolni.

De azért, ne egy hangyányi képen mutassuk már be a pécsi dzsámikat, stb. Mit sem ér...


Az éremnek két oldala van. Adott esetben mindkét oldal részekre tagolódik.


A kormány által visszavont jelölés miatt, ahogy a kommentekben olvastam, az egész világ rajtunk röhöghet. Igaznak tartom a megállapítást. Vagy inkább sír, sírhat ... Mert több ezer év munkái maradnak védetlenül. Nos, itt a cikkben és a kapott anyagokban szó sincs felújításokról. Nem is volt. Nem láthatók a tervezetek, nem hozzáférhetők a jogi anyagok sem. Ha szakmailag keresem és kerestem, akkor sem.

Feltételezhető, és egyértelmű, hogy maga a jelölés

(10:10)(folyt .11:47) éppen azt a célt szolgálja és szolgálta, hogy állagmegóvás történjen, és a komoly munka következtében minden védelemben részesüljön, s egy komoly turisztikai programmal a történelem céljainak megfelelően a régészeti-örökségvédelmi munkával megőrzésre kerüljön. Szinte elmebetegségnek nevezhető ebből a programból kizárva kiemelni egy provincia-székhelyet, egy tartományi központot.


Arról nem is beszélve, hogy a Várbarátok csoportban, egykori szaktársak, tanáraim mellett láttam meg a hírt, s egy rendőr-régész hozzászólása nyomán. Természetesen minden döntés kultúrális-politikai döntés, s aki a csoportban politikai cikk alatt politizálás miatt tiltja a kommenteket, alapból orvosi kezelésre szorulónak minősül. Természetesen mindennek van oka, okozata, a logika törvényei szerint.


Tény, hogy nagyon sok anyag eltűnt, nagyon sok pénz. Hogy jogvédett anyagokról van szó, s minden összefügg a politikával, történelemmel. S aki ezt tagadja, vagy tagadni próbálja, sajnos még érettségizett szinten sincs.

Csak egy szakma szerint, szakmailag nem lehet csak egyedül dolgozni. A régészet az a tudomány, ami gyakorlatilag minden mást teljes egészében magába foglal. Ezért nem értettem éppen Nagy Zsuzsanna (született Angyal a profilja szerint) és mások megnyilatkozását.

Kinevettek, amikor írtam a lerámolt bankszámlamról, pedig a jogvédett régészeti anyag védelem alatt áll a nevemen, a pénzemhez pedig, amit a szakmunkával szerzek, senki másnak nincs köze. Viszont egy ingyenes laprendszerrel is jogdíjakat kezelek és kezeltetek.

Elgondolkodtató, hogy nagy szájjal a hölgy a politizálókat letiltja. Felmerül a kérdés, hogy valaha érettségizett-e filozófiából, társadalomismeretből és történelemből, vagy kölcsön vette más kommentelőkkel a bizonyítványt, amiről inkább árulkodnak a megnyilatkozásai és cselekedetei. Egy profil, ami nincs kitöltve, ugyanerről árulkodik amellett, hogy az adatvédelmi jogszabályok nem csak a Szjt. -ben is foglaltakra érvényesek, hanem a közösségi oldalakra is.

Joggal teszi fel hát a kérdést a szakember környezetvédelmi, régész, egészségügyi,informatikai, médiás képzettségekkel a háttérben, hogy rá és másokra, a tiltigatókra vajon a jogszabályok, a véleménnyilvánítás szabadsága nem érvényes? Milyen alapon?


Én a jogi irodai munkák nélkül már 10 évesen és korábban is tudtam, hogy a jog az szabályozó értékű, be kell tartani. De aki a jó és rossz között, a károkozások és a védelem közt nem tud különbséget tenni, attól vajon mit vár az ember?


Nincs időm mindent végigvenni, leírni. A Várbarátokkal már korábban is rosszul járt az ember, mikor a szigetvári konferencián a megvett könyvekkel a táskáját is lenyúlták, a cikkét meg a tanára nevén közölték le. Nem kis szerzői jogdíjakról meg jogokról beszélünk.


Mindenesetre jó lenne levenni az ilyen üzemeltetőt és adminisztrátort a posztjáról, sürgősen.


És csak imadkozom, hogy ne kelljen azt írni, hogy az érintettek a családfám Angyal-ágán vannak, vagy oda kapcsolódnak. Nem is tudom, melyik kinek a részére szégyen, és hogyan lehet elérni azt, hogy megértse, és etikailag, jogilag jó döntésekre képesen a hibáit jóvá tegye ... Közérdekből, egyéni érdekből is..


Akár így szőke, akár úgy. Mindenesetre, egy zseniális kék szemű, szőke ember lányaként az Angyal-ágas Péchey-Pécsy-Pécsiek közül, halála után lassan hat évvel is így gondolom. Amit kaptam tőle, az emberi ésszel kevesek számára felfogható. De ő nevelt, szeretetre, jóra tanítva, s velem együtt ezekért a célokért dolgozott, minden rokonommal, barátommal, tanárommal.


Nem engedem, és nem engedhetem meg, hogy ezt valaki meghazudtolja, tönkretegye, meghamisítsa, vagy kitalációi tömkelegével rossz irányba akarja változtatni, terelni.


Mindenesetre, javaslom a csoport kezelőjénének lecserélését, de a döntéshozók informálódását is.


Nem csak a sokat dolgozó elhunytak, vagy élők elismerésére, hanem a jövő érdekében.


Talán, ami kimaradt, kissé nyugodtabban, szakmailag is ismertetve, később még leírom. A családfát éppen a politikai-szakmai érdekeltségek végett említettem. Szégyen lenne, ha valaki a tudatlansága miatt tenne tönkre mindent, mert a helyét és a tudását sem képes a hatalmi helyzetéhez megfelelően mérni...



Szeged, 2021. június 15. 12:22

Lövey Varga Éva Seuso_Mindent Bele Kicsire nem adunk, a nagy nem számít

Lövey Varga Éva

Seuso_Mindent Bele


Kicsire nem adunk, a nagy nem számít


A sok munka mellett egyre nagyobb visszaélésekre derül fény a jogi eljárásokban és berkekben, nem csak jogi irodák és végrehajtók, de bírók és végrehajtók, nyomozók működésében is, valamint a tanulmányi osztályok és a felvételi nyilvántartások, valamint jogi irodák és munkaviszony nyilvántartások körül.


Az egy dolog, ha a kutató adatvédelmi okok miatt nem tehet mindent közzé, de a másik oldal, hogyha nem teszi közzé, az félreviszi az eljárásokat és igazságokat.


A hurok az egyre jobban feszül a miniszteri, igazgatói nyakakon, amíg egyes emberek adatai semmilyen szinten nincsenek helyükön, és még az általános iskolai osztálytársak vagy hat ország egy-egy embere meg tudja cáfolni a nyilvántartók vagy az eljárók, nyomozók adatait.


Logika az élet alapja, ahol nincs meg a rend, ott valaki vagy hibázott valakikkel, vagy pedig ő maga az, aki pszichikailag nincs rendben. Felvételek, fotók, adatok mindenütt vannak. Habár a mai technikák mellett minden manipulálható, azért hamar kiderül, hogy a bíró hamis volt, a vizsga helyett valaki a jogászhallgató ellen eljárást indított, stb.


Habár nagy a csend, de a kutatási anyagok és előadások lopásával, eltűnt bankszámlákkal, gyilkossági és egyetemi fenyegetésekkel, tulajdon és végzettséglopásokkal került vissza a magyar bérletbe a Seuso. Nem csak egyetemek között cserélték be a hallgatói adatokat, de a kutatók családjait is tönkretenni igyekeztek.


Nem beszélve arról, hogy a tanárok húsz év különbséggel a Forster Központ alkalmazottjával végzős és kezdő hallgatókat kevertek össze rossz hír terjesztéssel, mivel képtelenek voltak hasonló nőket megkülönböztetni.


Ennek a következménye is lehetett a HÖK hibáinak sora, az elmaradó ösztöndíjak, és a fokozati keverések sora, a rosszul kiadott diplomák tömkelege az egyetemen.


Természetes, hogy több tízezer email is erről árulkodik, meg a kancelláriai informatikai osztályon nem kezelt hibák sora.

Az anyagok nagy részének kezeletlenségéért a TEK, a Kibervédelmi Szervezetek legalább olyan felelősek, mint a kormányhivatal azonos nevű gyereket és felnőttet gyámhivatali gondnoksági és gyámsági eljárásban felcserélő alkalmazottai és vezetői. S mindez szociális visszaélések kezeletlenségeinek sorából induló vámnyomozásokból, eltűnő adóbevallásokból, meghekkelt ügyfélkapu rendszer problémákból derült ki.


Szóval, a talaj izzik a talpak alatt, nem csupán a kitörő vulkánok miatt, és nem csak a régészeti és bányászati anyagok ellopásai miatt, de a más egyetemről 20 évvel utána jogvédetten más neve alá iktatott publikaciók, dolgozatok, előadások miatt is: ia közléseket, a szünetben való hangfelvételek, a bankszámla költségek és a jogdíjak vezetésének ellenőrzésével igazolttá lehet tenni.


A cérna bár elszakadt, Ariadné fonalának vannak következményei.


A gyermeklopásokat vagy a bírói okirathamisításokat képviselőknél is büntetik.

Ezekben az esetekben a nemzetközi meg a más országok törvényei fokozzák a büntetéseket.


Szeged, 2021. Június 16. 14:57


https://hu.m.wikipedia.org/wiki/Seuso-kincs


Lövey Varga Éva Seuso_Mindent Bele A végtelen munkák régésze: Mócsy Andrásól röviden

 Lövey Varga Éva

Seuso_Mindent Bele

A végtelen munkák régésze: Mócsy Andrásól röviden


Sokan ismerik az ókorral foglalkozók, ókort kedvelők közül Mócsy András nevét. Az évtizedek óta elhunyt régész beleírta magát nem csupán sokak szívébe, a szakanyagok sorába, de talán a történelembe is.


Kevesen tudják, hogy nagy régészeink többsége nem csak kóricálni engedte maga mellett a gyermekeket az ásatásokon, de nagyon gyakran komoly munkákat rájuk bízva tanította őket, bízván abban, hogy a magocskák, amiket elvetnek, termő talajra hullanak, s egykor majd valahogyan gyökeret eresztve szárba szökkennek, s lassan virágot hozva termésbe hajlanak.

Szép hasonlat. Gondolkodik ma el mindenki. A magocskákat egykor magába foglaló és fogadó gyermek, tinédzser, és mára régen felnőtt, lassan unokákkal az ölében járó ember, aki céltudatosan más ismeretek szerzésével a látszat ellenére is a pályán maradt, azoktól eltérően, akik úgy tettek, mintha ott lennének, mégis a visszaéléseik folytán lassan kihullottak a munkák sorából, elvesztek a semmittevésben, vagy a sok összekevert munkában, adatban. A gátló tényezőket sorolni lehetne.


Természtesen kevesen tudják azt is, hogy a kulturális élet egyes területei a politikaval egybefonódva rengeteg levéltári anyagot, s összefüggést rejtenek, s az ismeretek hiányosságai szintén adatvesztéseket okoznak, más irányba vihetnek megoldásokat, tevékenységeket, ellenőrzéseket, célokat.


Valahogy ezeken soha nincs idő gondolkodni, valahogy soha nincs idő átrágni, közölni, kérni...

Vajon miért is?


Ha László Gyula nem lett volna egy ideig munka nélkül, talán nem lenne ennyi szép könyvünk tőle, mert Móra Ferenchez hasonló hajszoltságban csak elbeszélésekbe, kis színesekbe, glosszákba vagy novellákba rejthette volna munkái eredményeit.


A régész epigráfus, ókortörténész Mócsy is sok mindent élt meg kora politikai helyzetében. Tudjuk jól, a régész élete nem igazán unalmas élet, már csupán abból kifolyólag sem, hogy mindenki régésznek készült, régész akart lenni, régésznek hiszi magát, és képzettség nélkül késsel - villával is neki állva, kézzel megfogdosva minden talált tárgyat, csontot felszed, bezsebel, hogy azt ő találta. Abba sosem gondol bele, hogy mi van, ha az adott esetben egy lopott tárgy ujjlenyomatokkal, vagy gyilkosság eszköze, esetleg más korból származó töredék, amit a réteg nem kronologizál, sem a mellette talált, más korból estleg újra használt pénz. Már miért is kellene? Gondolja ő, a nagy szájával... Azért, mert ahogy ő a polcára állítja, adott esetben egy egykori Pompeii esethez hasonló eltemetődésnél évszázadokkal később a megtaláló őt fogja a primitív embernek és korszaknak gondolni, mert az ő rétegében találja, s nincs ráírva, hogy az már akkor egy esetleg kétezer évvel ezelőtt élt ember munkája, használati eszköze vagy művészeti kelléke volt.

Remélem, ez a kis példa is segít szemléltetni, mennyi minden is kell a régészethez, mennyi mindenre kell odafigyelni


Senki nem állítja azt sem, hogy egyes szakmák könnyebbek vagy nehezebbek lennének.


De, mégis, képességtől is függően, élettől függően változik minden. Van aki akar, és képes mindent megtanulni, van aki másra bízza, fizet érte.


A tanulás egyéni akarat kérdése, ahogy az élet is. Ha nem akar az ember foglalkozni vele, bár meg tudja csinálni, hív egy hozzáértő embert. Mire megtalálja, odamegy, egyeztetnek, sok idő elmegy. Van aki ennyi idő alatt ezt is megtanulja, elvégzi, s gyorsabbá teszi a folyamatot.


Mócsy Andrásról én magam sem tudtam gyerekként mindent, soha nem említette, sem ő, sem mások, a tanár-gyermek viszony, vagy tanuló viszony sokszor mást is rejt, amelyet a levéltári anyagok, vagy a családok sem mindig tárnak fel. Olykor évtizedek telnek el, mire a fontos adat az ember birtokába kerül, és akkor gondol bele, hogy mások, a papírok helyett olykor jobb a szívre, a megérzésekre támaszkodni, a furcsán kapcsolódó adatokat nem félretenni, hanem összeilleszteni. S adatokat keresni, kérdezni a hallgatások helyett.


Nos, most én is ódzkodok mindent közölni. Sajnos belegondolva milyen jó lenne, ha neki mondaná az ember el, nem a sírjára helyezett virág felett suttogna a végtelen éter hullámain. Talán, ő az a titkos testetlen lény, aki munka közben az ember felé hajolva hideg - meleg borzongással és nyugalommal tölti el, talán nem. A mai fizikai és egyházi ismeretek mellett is csak találgathatunk, képességeinkről is.


Apja magángyűjteménye erősítette meg régészeti szándékait, ahogy sokan olvashatják életrajzában. A latin-történelem szakhoz apja orvosi ismeretei kitűnő segítséget nyújthattak. Érdekes, hogy én is hasonló utakat jártam be, de a görög nyelv, a keleti nyelvek éppoly, ha nem fontosabbak voltak a számomra, nem csupán nehéz voltuk miatt is. Mindenesetre, látjuk, sok minden kell a régészethez. S ezt támasztják alá a mai kalandfilmek is, melyek több millió ember kedvencei, mégis a minőségromlások miatt egyre inkább elmaradnak a televíziós műsorok palettáiról. Pedig nagy előnyöket rejtenek. A régészet, a múzeológia pedig csak a folytatás, a rész, a kiteljesedése volt a munkáknak, az érdeklődésnek. A kandidatusi, docensi, stb. fokozatok pedig szükséges velejárói a munkáknak.


Nos, látjuk: ezek elválaszthatatlan dolgok. Az életet pedig mindenki önmaga igyekszik irányítani.


Bár alkalmazkodni kénytelen, és a lehetőségekhez tud csak mérni mindent, nem árt keresni azokat a lehetőségeket, vagy önmagunknak kialakítani, ha azt más nem képes.

Alapművei nagyon sok mindent kitártak nem csak a magyar szakember, vagy érdeklődő gárda szemei előtt.


Érdemes ezeket forgatni, elsajátítani. Senki nem azt hirdette, hogy amit leírnak, azok örök érvényű igazságok. A régészeti anyagok módosítják, módosíthatják az elméleteket. Erre tanított és tanít mindenki. Kellő megalapozottsággal, kellő adatokkal alátámasztva. Éppen ezért nem szeretem, ha mások akar szakemberként, akár műkedvelőként előttünk élt mestereket szapulnak, bármilyen szakmában teszik azt. Újságírásban, építészetben, orvoslásban, akár régészetben, nyelvészetben.


Az idő megy, nem azzal kellene foglalkozni, hogy más munkáját akár lopással, akár lustasággal vagy kavarással tönkreteszik. S fele annyira sem képesek, mint ő. A nagyobb baj, ha valaki nem emlékszik mit tett, mit bem tett, s más húsz évvel azelőtti munkaját kisajatítva közli egyetemi előadáson, konferencián, mondván, hogyha nem régész, nem tudja. De, tudja, sőt, jogvédett, sőt, régész is. Sőt, a volt tanárai is tudják, meg a volt diáktársai is.


Gondolom, eleget mondanak a sorok.


Sőt, azt is tudja, hogy a másik hat egyetemen ki mit adott le, mit adott ki a tanár, mit adhatott ki. Sorolhatnánk.


Mindenesetre Mócsy András személyét nem csak az epigráfia, az ókor miatt juttatta eszembe most valami láthatatlan sugallat.


Fitz Jenő tanár úrral, Soproni Sándorral, Visy Zsolttal olyan tudásanyagot biztosítottak, amit ma a hat-hét egyetem együtt sem képes biztosítani. Persze, ehhez az egyén is szükséges, a célokkal.


Remélem, kedves olvasó, érted az üzenetet. A nem becsületes dolgok mindig kiderülnek, és minden hiba megoldhatóvá válik egyszer.


Jó tanulást, munkát kívánok.


Szeged, 2021. június 16. 16:28.

Lövey Varga Éva Botránykönyv részekben Az adatok és a fogadtatás

 Lövey Varga Éva

Botránykönyv részekben

Az adatok és a fogadtatás


A ma délután közzétett Seuso anyag kutatási bejegyzések után meg sem döbbentem, hogy a saját lapomban a saját programjaimban amit más kölcsön vett örökre, valaki jelentgetni kezdte a saját csoportomban a bejegyzésemet.


Nem lepett túlságosan az eddig történtek után, és a kiradírozási célú aktus csak alátámasztani látszik a csalásokat és bűnpártolásokat, mivel az illető nem közöl adatot, nem fedi fel magát, csak újabb lopási kísérlettel szerzői jogvédelem alatt álló írás eltüntetésén machinál.


Azt hiszem, ezzel csak olajat fog önteni a tűzre az illető.


A Belügyminisztérium, a Külügyminisztérium, az Akadémiai Könyvtár, az Országos Széchenyi Könyvtár és az újságok, tévériportok, múzeumok, kutatói jegyzetek állományában már minden adat fellelhető, akkor is, ha buta emberek ezeket nem képesek megérteni vagy felfogni, esetleg elfogadni.


Mert hát, lássuk be, buta emberek mindenütt vannak. Vannak a kormányhivatalban olyanok, akiknek nagymamóka az albérletben levő albérlő szekrényéből ellopikázta a bundát, amely az édesanyjáé volt, van a Dunaújvárosi Egyetemi Tanszéken olyan informatikus, aki az őt befogadó tulajdonost űzte el annak párjába beleszerelmesedve a lakásából, s lehetne még sorolni az adatokat, hogy az elköltöző diák helyére szaktársa érkezett, s a dokumentumait lakcím átírással a HÖK a TO hibáival szépen lassan adathibaként átiktatta.

Lassan minden kiderül. Az is, hogy a 18 év alatt professzori címet szerzett egykori kislány 40 éves korára mégsem csak egy vagy hat, hanem huszonnégy végzettségnél többel bír, és hogy nem csak a matematikát jó birtokolni a régészet meg a geológia mellé.


Véleménye persze mindenkinek van, meg lehet. De mindig érdemes körüljárni az ügyeket, mielőtt valamihez hozzászól az ember, s igyekezni kevésbé hülyeségeket tódítani, adatok és kutatás helyett.


Mert, ugyancsak nem lesz mindegy, hogy árnyék alapján szeretnénk áthatással ábrázolni egy belsejében kilenc másik testet tartalmazó forgástestet, vagy kettészelve megvizsgáljuk. Mert előbbi esetben a műszaki rajz tanár mielőtt a vizsgázó a nevét kiejthetné, akkora karót ír a lapra, hogy be fogja tölteni azt ...


S akkor aztán fél évig rajzolgathatjuk ugyanazt, mindenféle ceruzával, tintával meg mindenféle méretben, mindenféle anyagra...


Szeged, 2021. június 16. 21:39

Lövey Varga Éva Botránykönyv részekben Reflexiók - Doktori habilitációs eljárások tanévzárója

 Lövey Varga Éva

Botránykönyv részekben

Reflexiók - Doktori habilitációs eljárások tanévzárója



Természetesen több, mint másfél évtizede fel vagyok iratkozva az alumni rendszerek és a különböző hírcsatornák értesítéseire, az oktatások és a szervezések miatt is. Nem csak a régi és későbbi képzések miatt.


Nem igazán írhatom le a letett esküim és az azokhoz kötődő adatvédelem miatt a valós háttéradatokat, de kicsit sokat is kellene írnom, ha mégis közérdekből meg kellene tennem.


A mai streamelt egyetemi videó, amit megnéztem, közzétettem egy kicsit a sima vízfelületet mindenütt felkorbácsolta. Persze, a családfám "öttornyáról" van szó, nem a Tisza-vidék részeiről. Fél órája vêget ért adás után is olyan feszültség van bennem, hogy a Nyeste Elek-által használt készülékek sorra szerelőnél kötnének ki.

Ha ez megfelelő reflexió a látottakra, hallottakra.


Mindemellett gratulálok a tisztességgel szerzett elismerésekhez, s ezt nem véletlenül hangsúlyozom.

Mert, előbb-utóbb vagy a régészeti, vagy a családfakutatások, vagy korábbi végzettségeim miatt a szívritmus ingadozások okát is le kell majd írnom, nem reflexiók, hanem publikációk formájában, s adott dolgok következményei folytán.


Most kivételesen nem egy mobilon fülhallgatóval dolgozva, hanem egy JBL Go erősítőn hallgattam az amúgy képileg megfelelő, de alapjában véve hibás hanggal készült felvételt. (A többi egyetemét még nem.)


Az első érzés ami az ember szívébe mart, a fájdalom és gyászhangulat volt. Egy borzongás a háttérzene inkább temetési, mint öröm hangulata miatt... S ezt az is megjegyezte közben, aki nem tudta, mi az, csak részletet hallott belőle. Azt hitte, temetési anyag...

Első nagy nyelések, szájszárazság, stb. Menjünk tovább. A rektori beszéd szép, fejből, papír nélkül mondott sorainak nagyon jó meglátásai évtizedeket késtek.


Csak, ami már megtörtént, nem fordítható vissza.


Szép a megbocsátás törekvés is, ha van mit megbocsátani, és nem másokat okol saját tettei miatt valaki.


Nem tudván a valóságot, vagy nem tudván a háttereket.


Mert, sok gond van és volt, s ezzel a cselekvéssorral még nagyobb lavina indult el, láthatatlan utakon.


A megilletődött hang jogosnak tetszik, látható félelemmel a rezgéseiben, várható tartalmakat jósol. S valahol igazat kell adni ki nem mondott megérzéseinek.


Mindenesetre, van, volt és lesz minden...

Remélhetőleg jó úton folytatás is...



S nem toporzékolnak a lovak patái más utakon, más levéltárakban.


A modellváltás inkább alapítói kézben lenne biztonságos. Ehhez viszont sokak etikai és erkölcsi váltása is szükségessé válna.


A nyomozások pedig még mindig állnak, valahol harmincéves lemaradásokkal.


A genetika nehezen változtatható, kifejlett egyedeknél...


Szeged, 2021. június 17.







Lövey Varga Éva Botránykönyv részekben "És csak állt ott, és csak járt a szája"



Lövey Varga Éva

Botránykönyv részekben

"És csak állt ott, és csak járt a szája"




Társadalomban élünk. Nem csupán egy ember létezik a világban. A Nap sugárzásától, a természeti környezettől függően eltérő rasszok alakultak ki.

Mi is az a kifejezés, hogy rassz?




"A nagyrassz a biológiai értelemben véve egységes emberi faj (Homo sapiens) egyetlen és egységes alfaja (H. s. sapiens) populációinak osztályozása örökletes, többnyire földrajzi meghatározottságú csoportokra. Elsősorban biológiai, illetve antropológiai fogalom. Ezen csoportok jellemzői összefüggéseket mutatnak a külső megjelenéssel, etnikai csoportokhoz tartozással és/vagy egy adott társadalomban a csoport szocio-gazdasági helyzetével kapcsolatban. Korábban a rasszal rokonértelemben – illetve etnicitás és nemzeti hovatartozás értelemben is – használt faj szó használata történelmi és politikai okokból sem ajánlott, de biológiailag sem érvényes fogalom. Genetikai szempontból a nagyrasszok közötti és az azokon belüli különbség nagyon csekély: a legnagyobb különbség 0,176%, ez alig 11%-a az ember és a csimpánz genetikai állománya közötti 1,6%-os relatív különbségnek.[1]

A nagyrassz taxonómiai szempontból az alfaj kategóriának (rangnak) felelne meg,[2][3] ugyanakkor az emberi faj (Homo sapiens) mai összes képviselője hivatalosan a Homo sapiens sapiens alfaj tagja. A alfajon belüli földrajzilag is elkülönülő, külsőleg jelentősen különböző csoportokat rendszertanilag állatok esetén már nem különböztetünk meg (korábban létezett még pl. a változat).




Az emberiség nagyrasszokba sorolásának különféle rendszerei léteznek.




Az európai rendszer szerint négy nagyrassz létezik:[4]




europid




mongoloid




negrid




veddo-ausztralid




Az amerikai rendszer kilenc nagyrasszt különböztet meg:[5]




kaukazoid – az európai rendszerben europid




indoid – az európai rendszerben europid




mongoloid




amerindoid – az európai rendszerben mongoloid




polinezoid – az európai rendszerben mongoloid




melanezoid – az európai rendszerben ausztraloid[6]




mikronezoid – az európai rendszerben mongoloid




negroid




ausztraloid




Egy másik rendszer a negroid nagyrasszt bontja kettőre:[1][7]




europid (caucasoid) – fő elterjedési területek: Európa, Észak-Afrika, valamint Észak- és Dél-Amerika, Ausztrália




mongoloid – Ázsia




negroid (congoid) – fő elterjedési területek: Afrika Száhel-övezettől délre eső részei, valamint nem őshonosak de jelentős számúak Észak-Amerikában, Karib-térségben, Brazíliában




khoisanoid (capoid) – Dél-Afrika




veddo-ausztraloid – Ausztrália"




" - legkönnyebb ma a Wikipedia szabadon fejleszthető szótárát elérni. A kritikák miatt megfelelő ellenőrzést kap a vitaoldalak, a szabad regisztrációk miatt is.




Nagyon elgondolkodtató, a vélemények a magas fokú genetikai ismeretek ellenére sem egyeznek.




Hogy miért nyúltam a vitatott kérdéshez? A terjedő, rosszul terjedő ismeretek, a hibás, alaptalan, tanulatlan politikai-biológiai-szociológiai és vallási tévedések miatt.




Gondoljon már bele bárki, mi is folyik a világban... Már a kezdetek óta? Igen ... A kezdetek óta.

Adott esetben egy kis csoport egymást ismerő emberei élelem után, új ismeretek után kutatva elindultak egy irányban. Nem tudták, vagy csak viszonylagosan tudták, merre. Mondjuk jobb kezük irányában...

Vagy visszatértek, vagy nem. Adott esetben más csoportokra, csoportra is lelhettek.

Nem feltétlenül úgy néztek ki, mint ők. A nyelvük is különbözhetett. Ugyanúgy tekinthették őket ismerősnek, ellenségnek, barátnak, ugyanúgy akár párkapcsolatot is kialakíthattak.

Ez a migráció ma is megvan, ma is zajlik.

Ma már egyre kevesebb az ismeretlen terület, egyre kevesebb a hely, egyre nagyobb az egyedszám, amelyhez alkalmazkodni kell, amelynek érdekeit valamilyen céllal egyesíteni kell.




Így van ez egy kis területek tekintetében, egy falu, település, egy társasház vagy családi ház világában is.




Ami érdekes, a nagy szótár sarkít.. Ma már a valódi migráció fogalmát sem definiálja, hanem egy félrevezető információt igyekszik kezelni a mai migrációs válság fogalmával.




Pedig migráció valójában minden korban, minden területen létezett. Akkor esetleg felfedezéseknek, kutatásnak, kereskedelmi útnak, területszerzésnek definiálták.

Mindenesetre közel sem a mostani szociológiai és társadalompolitikai dolgok és fogalmak terjednek, egy negatív tartalmi megítéléssel.




Ezáltal olyan komoly kutató problémák is létrejönnek, hogy adott esetben a korlátok miatt elérjük a más területen élőktől való elhatárolódásokat, a kulturális és néprajzi, szociológiai különbségek megismerését, s lehet még sorolni.




Milyen bosszantó, ha a visszhangos lépcsőház udvarán egy más kultúrát képviselő ember este tíz után a függőfolyosón dohányozva, drogot szívva kiáll beszélgetni, mert nála ez elfogadott, de az adott ország tiltja, s a felszálló drog az arra érzékeny emberre hat, egy vagy három emelettel feljebb, s a másik elveszítve önuralmát, emlékeit a párja életére tör. Nem az, aki szívta, használta, hanem aki nem szokott hozzá, nem tudja semmilyen szinten kezelni...




Nos ezt úgy is mondhatnánk egyszerűen, hogy a narancs termőterületén élők immunrendszere hozzá alakult, az alma területén élőké meg ehhez.

A fogakon ma már lekövethető a táplálkozás, az élethely, stb.




Egy ilyen cikkben, reflexióban talán kevésbé van mód mindent közzétenni, csak vázlatot nyújtanék a gondolkodáshoz, a munkákhoz.




Nos, a régésznek a néprajzossal utazni kell. A biológusnak is. Ilyen esetekben ennek lehetősége megszűnik.




A régész nem tud dolgozni, utazni.

Támadások érik, nem tudja az anyagokat feldolgozni. Elveszlik, más korok számára is, mert a körülmények rögzítése nem történik meg. Nos, megint más népnek, más korba iktatják. Tehát társadalmilag hazugságban fognak élni.




Aztán vagy száz év múlva rájön, hogy a kínai is azt a nyelvet beszéli, csak ha begyorsítja, akkor érti meg a másik nép, mert a szétszedett szavak lelassultak, más értelnet kaptak, ...s micsoda meglepetés, több ezer év után mégis az a nyelv, csak más viszonylatban...Egy példa a sok millió lehetőségből.




A tyúk valójában nem is olyan buta állat, és a fél méteres kakas el is bánhat a vörös ravaszdival is.




Szóval, migráció ide-oda, vannak területi határok, meg van kapacitás is. Az akarok de nem lehet meg nem mindig szabályozó értékű..




Van tehát mit átgondolni, arabul, vietnámiul, meg oroszul ugyanúgy, mint indián, spanyol, koreai vagy más nyelveken is...




A világ meg mindig olyan lesz, ahogyan az ember képes elképzelni. Csöppet sem lesz másabb!




Szeged, 2021. Június 17. 23: 49

























Lövey Varga Éva Seuso_Mindent Bele Haladás, maradás - Mégis van kikötő a láthatáron, vizsgálatokkal

 Lövey Varga Éva

Seuso_Mindent Bele

Haladás, maradás - Mégis van kikötő a láthatáron, vizsgálatokkal


Olvasom, hogy az anyagaim alapján, amit mégsem adtam le, és nem védtem meg, és amivel sem Nádorfi, sem Visy, sem a múzeum nem foglalkozott, mégis kikötőt kezdtek keresni a Seuso tájékon.

Valahogy a türelmes lelkem egyre inkább háborogni látszék.. "Bár a szekér szalad" idézet végeláthatalan határokkal lassan szólásszerűvé vált...


"Végre valami" is lehetne a sóhaj, ha nem tudná az ember, hogy valaki mástól eltűnt egyetemi anyagok alapján és ott dolgozik, ahol a másik járt. A neve viszont sehol nincs említve, sőt, az adatait eltüntették..


Ez azonban túl furcsa így..


Pláne ha családi ünnepekre időzíti a hírt valaki...


https://www.feol.hu/kozelet/helyi-kozelet/megvan-a-seuso-epuletkomplexum-kikotoje-sarviz-5030450/?utm_source=facebook&utm_medium=social&utm_campaign=feol


Kép forrása:

https://djnaploja.wordpress.com/2017/08/05/a-seuso-terkep-ertelmezese/

Szeged, 2021. június 17. 23:52

Lövey Varga Éva Botránykönyv részekben Nem mindenki érti a humort

 Lövey Varga Éva

Botránykönyv részekben

Nem mindenki érti a humort


Sok év után, több, mint két évtized után, véletlenül kerültem vissza Szegedre. Kicsit a szakmunkák elérhetetlensége is belejátszott, no meg az egykori gyerekkori tervek, a családi kötődések.


Évtizedek óta használom az Internetet. Annak idején, amikor az általános iskolába kerültem, magyar-ének tagozatosként a legjobb matematika versenyesként igencsak a számítógépes irányultság dominált, mint lehetséges irányvonal. Nem csak a matematika használati területe, vagy a katonai irányultságok miatt.

A Commodore-64 hibái részben bosszantottak is, a grafikus felület igénye pedig a programozás felé hajtott. A készített programokba természetesen belekódolta az ember a jogvédelmet, gyermekként is látva a lopásokat, a hibákat, a veszélyeket. Azt, hogy munkák nem kerülnek kifizetésre, hogy az alkotások mások nevén látnak napvilágot, nem azén, aki készítette.


Elgondolkodtató volt megtenni a lépéseket több évtized után abba a társaságba, amely már gyerekként adott egy alapot a mások színvonala felé emelkedéshez. A kemény mag maradt az évtizedek során. Sokan elhunytak, elköltöztek, visszatértek. A társaság felhígult. Kevesen emlékeztek, kevesen emlékeznek. A csipkelődések, féltékenységi rohamok, a klikkek bagatellizálási tevékenységei és aktusai mindenütt óhatatlanul jelen vannak, mint Budapesten is.

Sehonnan jött ideiglenes tudással, gyakorlatilag ismerettel nem rendelkező vezéregyéniségek alakítottak ki csoportokat, mert megfelelő ismeretségi körrel vagy pénzzel rendelkeznek, de tudással nem.

S ez mindenütt megfigyelhető volt az országban. Debrecentől Budapesten át, Sárváron keresztül Pécsig.

A kiemelkedő ember hattérbe lép inkább, a támadásokra, hazudozásokra hátralép, s csak akkor lép ki a reflektorfénybe, ha a másik oldal belebukik, vagy nem képes megcsinálni azt a dolgot végleg. Mert: miért is frusztrálja magát feleslegesen, vagy adja oda a kínnal szerzett tudást, tapasztalatot?


A közösségi oldalak egykori ötlete abból alakult ki, hogy az ember külföldön egyáltalán nem kapott hírt a családról, de még az országról sem. A tanulási igényekről ne is beszéljünk, az információ átviteli közegeiről, vagy akár a költségekről. Az informatika a katonai szférából kilépve közhasználatúvá vált. Sajnos a megfelelő alapokat ma már nem úgy oktatják, így nagyok a hiányosságok. Főleg az 50 év felettiek körében. De a gyerekek körében is kezd ez az állapot eluralkodni, és az informatikai karokon. Már a valódi programozásokat nem kell megtanulni, a bevont szoftverek a hardverek kiiktatása miatt nem is vásárolhatók, nem szerezhetők meg, a rögzített információk nem érhetők el. Rengeteg pénzbe kerül, még több tudásba a használtuk.

Ecsetelni lehetne, kellene is a problémákat.


Mindezzel talán a szókincsek világa is átalakult, az előadóművészet és a nyelvek mellett.

S ez azzal jár, hogy nem mindenki érti meg az iróniát, a vicceket, célzásokat, s a meg nem értett dolgok indulatokhoz, támadásokhoz, veszekedésekhez vezetnek. Tudjuk jól, hogy a viccek és az irónia értelmezését nem csak egy magyar tanárnak kell megtanítania. A család az egyik fő tényező ezen a területen is. A közösség. Már, ha van, már, ha működik.

Mert napjainkban éppen ez a folyamat vált a szeparáció erősítőjévé is, hiszen a közvetlen érintkezés helyett az informatika kezdi uralni a világunkat. Ennek oka nem csupán az infohibák sorából adódó gyártási hibák sora, s az abból kialakult világjárvány. Az egyedi oktatási és hozzáállási viszony is.


A vicc viszont az a dolog, amit érteni kell. Más az angol humor, más a magyar. Műfaji határok is vannak, a kulturális ismeretek pedig elengedhetetlenek hozzá.


Nos...


Az élet relatív. Aki nem érti, az még másik, mások megítéléseiben is hibázni fog. S más lesz az életének útja is.


Egy világban élünk ugyan, de nem egy szinten. Egy városban, de nem egy térben. Az ember elsétál egymás mellett...


Kapcsolat nem mindenütt alakul ki. Oda szándékok és akaratok kellenek.


S minden újra relatív lett.


Szeged, 2021. június 19. 08:07.

Lövey Varga Éva Botránykönyv részekben Klíma, te drága!

 Lövey Varga Éva

Botránykönyv részekben

Klíma, te drága!


Mit ad Isten, mindenütt a Földön gond lett a klímával...Ezzel is, azzal is..

Most konkrétan a magas hőmérsékleten elromló, vagy régen beüzemelt berendezésekkel...


Hajjaj, mert nem egészen olcsó ez a berendezés, pláne a nagy pandemia idején. Ahol persze akár 10 percenként is cserélhetné az ember a betéteket, ...

No, igen...s ha beragad a fedele, a szerelő akkor is elkér egy tízezrest. Mert hát, miért is ne?

Hazudozni lehet. Apuci felhívja a szerelőt, mert anyuci nem tudja kinyitni a fedelét, de mivel apuci süket, telefonálásnál a "Haggyad sikerült!"-et kiabálásnak veszi. Jól összevesznek...

Mert miért is ne, ha a segédmunkás hozzá nem értő ordítani kezd a telefonba, hogy küldd át a szomszédba, én is úgy szoktam...

Persze apuci nem tud mozogni. Anyuci lecsapja a klíma fedelét: "Na, akkor ez így marad, ha már sikerült felnyitni, és ilyen a hozzáállás, az útnak itt vége." A doboz lezáródik. "Fog a sasmadár magaslati levegőt szívni. Én bírom a meleget. Csinálja meg akkor aki bunkó volt. S érezze, ha nem képes rá, akkor ne szemétkedjen mással. Még azzal sem, akivel együtt él."


S minden megy a maga útján tovább...Két irányban.


Mert hát, a bolondériát sem lehet végtelenségig bírni, meg a 70 éves káromkodást. Az amúgy sima képű öltönyös ügyvédek ezt úgyse fogják megérteni. Miért is tennék, az asszony is ügyvéd, csak ő káromkodás helyett mindent elvégez...




Szeged, 2021. június 19. 09:33

Lövey Varga Éva Botránykönyv részekben - Seuso_Mindent Bele A hamis bírók és a nyomozás

 Lövey Varga Éva

Botránykönyv részekben - Seuso_Mindent Bele

A hamis bírók és a nyomozás



Valamikor a 70-es években, vagy talán jóval azelőtt kezdődhetett, történhetett... Egy hegyvidékes alföldekkel tagolt tájon, lassú és gyorsfolyású folyók, közeiben, tavak partján...


Az egykori jogászhallgató egy ballépése folytán politikai okokból valamilyen szinten számkivetett lett. Magas termete mégsem volt ilyen meggyőző a vizsgákon, mint ahogy gondolta volna. Volt később bíró, tanár, hagyományőrző, sokat utazott. Magángyűjteményt is létrehozott, de családja másodjára is felbomlott. Betársult hát hol ilyen, hol olyan kapcsolatokba, ahogy sikeredett. Alkalmi együttlétekbe is.

Történt egy napon, hogy egykori jogász tanítványa, barátja-társa régi-új barátnőjére szemet vetett, akiről senki nem tudta, hogy külföldön végzett bíró volt. Nem is tudhatta, hiszen nem egy ország titkosítása után veszélyben érkezett haza, levetkőzve a félelmeket, megszegve a soha vissza nem térés szabályait. Nem szólt, nem mondott semmit. Megannyi végzettség a kályha lángjai között hamvadt el, hogy emléke, nyoma se maradjon... Emléktörlést kért, hisz nem volt más megoldás, a nem emlékezés védelmet jelent. Egyházi, katonai .. A képességek miatt kettő az egyben. Igen csak fiatal volt, a felnőtt kora előtt már három, négy diplomával, doktori címmel rendelkezett, összevont, kiemelt képzésben. Megszenvedett miatt.

Egyiptomban a hercegnek, házasulandó törzsi leszármazottnak megtetszve az egyházon keresztül menekült haza, a rendőr rokonokra hivatkozva a kellemetlen, felnőtt kor előtti zaklatások elől.

Ez volt talán a legkisebb baja, hogy az ásatáson másokkal együtt elrabolták. Eszes volt, megúszta.

Olaszországban a maffia vezére még 10 biztonsági őrt is adott mellé, a hercegnő és udvarlója halálakor kikecmergett telefonon értesített barátjával a kamikaze akció kellős közepéről is. Nem akart meghalni, jó reflexei voltak. Két halott között nem a legkellemetesebb dolog feküdni, gyerekként ülni még kevésbé. A brilliánsgyűrűt gyorsan áthúzta a halott nő ujjára, felhívta a barátját, valahogy kimászott a kocsi ablakán. Tornász volt, jó régésznek, antropológusnak készült. A biológiai diploma csak átmenő-forgalom volt a célok felé.Sajnos segíteni halottakon nem lehet, politikai botrány lesz, majdhogy nem megcsalás botrány. Enyhíteni kell, hisz csak az ő barátai voltak. Nem akart hercegnő lenni. Sem származási, sem szerzett alapon.

A közgazdasági-jogi képzés végén alkotmánybíró bérletébe menekülve a jogászhallgató földrajztanár lakásából gyorsan amerikai pályázatot adott be. Hátha némi védelmet jelent a távolság.

A jelesei magasan kiemelték, ám a társai nem igazán akarták kedvelni. (...)


Szeged, 2021. Június 19. 23:29




Lövey Varga Éva Botránykönyv részekben Könyvek, könyvkiadók

 Lövey Varga Éva

Botránykönyv részekben

Könyvek, könyvkiadók


Sok a vita évek óta. Mit kezdjünk a könyvkiadókkal, nyomdákkal? Mit kezdjünk a könyvekkel?


Mit kezdjünk az emlékeinkkel?


Nekünk, könyvek szerelmeseinek ma már megdöbbentő látni az olvasással, írással, helyesírással küzdőket, a könyvet nem vásárlókat.

Lehet, hogy ma ez a társadalom vak, de ténylegesen kevesebb újságot vesznek az emberek, ma már a könyvtárak polcára is aktualitásukat vesztve kerülnek ki magazinok, újságok, hetilapok, havilapok is.


A kisebb városokban a könyvesbolt az egykori 40 négyzetméterről hat átlagos könyvespolcra zsugorodott.


Lehet szépíteni a helyzetet, hogy négyszázezres fizetéssel élnek az emberek, ha húsz éve egy fillért sem keres az, aki éjjel-nappal dolgozik, mert nem nyomoznak, a nyomtatványok hamisak, a nyilvántartások hekkeltek, a könyvkiadókat meg felszámolják.


Csak egy példa. Pótolhatatlan könyvet, a professzorom könyvét kérdeztem egy nagy budapesti kiadónál tíz évvel ezelőtt. Szándékomban állt az is, hogy online kiadhassuk. De az illető kiadósnak állt feljebb. A könyv régészeti szakanyag. Nem csak nem adták ki újra, de már a példányai térképeivel együtt kikoptak a forgalomból, sőt, az antikváriumok polcairól is. Nélkülük dolgozni viszont nem lehet. A könyv a térkép nélkül nehezen használható.


Vajon mit is akarunk mi? Élni, vagy mindent elpusztítani?


Szeged, 2021. június 20. 20:45



Lövey Varga Éva Botránykönyv részekben Botrányos irodalmi élet



Lövey Varga Éva

Botránykönyv részekben

Botrányos irodalmi élet




Valamikor gyerekként kezdtem, többek közt Jókai Annáék, Szabó Magdáék, s mások keze alatt folytatva a kisgyermeki szárnypróbálhatásokat. Pár évtized múlva a becserélt képzések utáni szinte százszázalékos felvételi - sok kiiktatott zaklató után,- egy mesés világba kalauzolta az embert.

Nem kellett, nem kell magolni soha, a primitív "Jajj, készülnöm kell az órára, ne zaklass, ne zaklasson!", nálam mindig elmaradt.

Most töprengve kezdtem emlékezni, az elfelejteni szánt adatokra, anyagokra, a számtalan személyes támadás, nagy szájú, kotnyeles közbeszóló, beavatkozó mellett, aki adatok hiányában is mindent tud, de lépni bármilyen jó irányba évtizedeken át képtelen.




Viszont néhány éven belül nem egy velem egyidős, utánam, mások anyagával végzett ember bukott bele mind az irodalomba, mind a történelembe, oktatásba manapság. A neveléstörténetről nem is beszélve.




A jogi visszaélések premier plánja üti a magassági mércét, a támadások meg a halálesetek megnövekvő gyakorisága pedig visszaélések tömegére utal... Hogy rend kell a rendetlenségbe? Kétségtelen... Hogy a csönd beszédes is lehet, az is kétségtelen.




Hej, ha azok a videók, fotók, melyek széfekben, raktárakban nyugszanak, lassan mesélni tudnának! Eltűnt munkákról, adatvédelmi iratokról, családfákról, címeres levelekről és genetikai s egyéb hamisításokról.




Sok munka, sok ismerős után már nagy levegőt véve felsóhajt az ember. Kicsinyke jegyzetek, utalások egyesekből végtelen mérget, dühöt váltanak ki olykor, ha valamilyen szinten nincs igaz tett az illető mögött, vagy a jobb teljesítéseket képtelen elfogadni. Vagy, ha csupán nem emlékszik, s a csöndben hátralépőre lassan mégis reflektorfény hullik, ismeretlen irányból, esetleg a porból kikandikáló kincs a természeti jelenségek miatt emberi akarat ellenére láthatóvá válik.




S úgy az egy korosztály reakcióit szemlélve, megélve elkezd visszaemlékezni az ember. Az arcokra, a jegyekre, a vonatokra, a fotókra... A televízió felvételekre, a jogi karok engedélyeire, a jól teljesítőért csatát vívó, csöndben, titokban bízó egykori, ma már sokszor elhunyt jelzővel illetett tanárokra.




A hiányzó fórumokra, a más nevét jogtalanul átvevő szerzőkre, cégekre, a feledékeny nyomozókra, bírókra.




S lassan a kapott képekre, a szakos képzésekre, a könyvtári és könyvtárközi kölcsönzésekre. Egyáltan mindenre. A kapott, adott mosolyokra, a feledékenységekre, az izzadásokra, a kacsintásokra, a bókokra, a káromkodásokra.

A célt tévesztő káromkodásokra, a faragatlan bunkóságokra, a hibás nyilvántartásokra.




Ez az élet, érzékelés, emlékezés, visszajátszás...




A családfa ágai részben hol kikopnak, hol kihajtanak.




Tele vannak meglepő hagyatékokkal, melyek többsége nem kerül be az állami megőrzési helyekre, inkább magán birtokokként (könyvek, iratok, más tárgyak) apáról-fiúra öröklődve szállingózik a napokkal, az évekkel, évtizedekkel tovább... Mert ilyen a hagyaték. Az állami őrzési helyeken is sérül, elpusztíthatják, s bármi más bizonytalan kimenetelű dolog történhetik vele.




Érdekes dolog a kommunikáció. A kérdések válaszra sarkallják az embert.

Ha a kérdés támadó, akkor védekezésre, mesélésre.

Emlékezésre, adatgyűjtésre.




Sőt, rendszerezésekre.




Sakktábla helyett, dominó helyett a betűk, az ábrák kerekítéseire.




S a makacs hallgatásra, ha valaki féltékenyen támadra rombolni igyekszik, másokat is... Vezetőként is. Elvégre is a szülő az csak szülő marad... Akkor is, ha utódja, terméke elhalálozik, eltűnik a kényszer-útvesztőkben, akkor is, ha jelmezes főpróbán csillámló jelmeze a sötétségbe vész...




Mert hát, ilyen a világ. A jó egyszer mégis vissza fog ütni, ha mindig rosszat kap...







Szeged, 2021. június 22. 01:17







Lövey-Varga Éva Botránykönyv részekben Vélemények és a kímélet...avagy Orvosi Eskü és a valóság

 Lövey-Varga Éva

Botránykönyv részekben

Vélemények és a kímélet...avagy

Orvosi Eskü és a valóság





Orvosdoktori eskü


Én………………..,


amikor az orvosok sorába lépek,


becsületemre esküszöm,


hogy tehetségemet és tudásomat,


az emberiség javára fordítom.


A Szegedi Tudományegyetem iránt


tisztelettel viseltetem.


 


Azokat,


akik engem az orvosi tudományra megtanítottak,


mestereimnek tekintem,


irántuk mindenkor hálát és tiszteletet tanúsítok.


 


Orvosi tudomásomat és tapasztalataimat


a jövendő orvosnemzedékeknek tovább adom.


Ismereteimet állandóan gyarapítom


és azon leszek,


hogy az orvosi tudományt fejlesszem.


Hivatásomat lelkiismeretesen gyakorolom.


 


Fogadom, hogy orvosi tudásomat


az egészség megőrzésére és a betegek javára fordítom.


A betegek gyógykezelésében meggyőződésem


és tudásom szerint


csak azt alkalmazom és tanácsolom,


ami a javukra válik


és óvni fogom őket


az egészségre káros


és ártalmas hatásoktól.


 


Akár az orvosi szolgálat közben,


akár azon kívül


bármely titkot megtudok embertársaimról,


azt – hacsak törvény nem követeli –


senkinek fel nem fedem.


A beteggel,


illetve ha a beteg érdeke úgy kívánja, hozzátartozóival,


időben és kíméletesen közlöm


betegségének természetét


és a gyógykezelés módjait.


Orvosi bizonyítványt


csak igaz meggyőződésem szerint adok ki.


 


A betegek, orvostársaim


és a társadalom egésze iránt


a doktori címhez méltó magatartást tanúsítok,


az orvosi hivatás becsületét


és nemes hagyományait megőrzöm.


Társadalmi, politikai,


nemzeti, faji és vallási akadályok


nem állhatják útját hivatásom teljesítésének.


 


Ezt az esküt ünnepélyesen,


szabad akarattal teszem."- írja a Szegedi Tudományegyetem honlapja.



Az orvosi eskü az orvosi hivatás megkezdésének feltétele.



Galénosz római, Avicenna arab és Hippokratész görög orvos ábrázolása egy 16. századi orvosi műben


A hippokratészi esküSzerkesztésBővebben: Hippokratészi eskü


Valamennyi mai esküszöveg őse Hippokratésznak, az „orvostudomány atyjának” hippokratészi eskü néven ismert, ókori eredetű szövege. Az ebben foglalt emelkedett etikai ígéretek a mai esküszövegekre is hatottak.




Az orvosi eskü szövege MagyarországonSzerkesztés


A Magyar Orvosi Kamara - törvényben[1] előírt kötelezettségnek eleget téve - megalkotta az első Magyar Orvosetikai Kódexet,[2] amelyben - többek között - az orvosi eskü alábbi, javasolt szövege is szerepel:


Én (…) esküszöm, hogy orvosi hivatásomhoz mindenkor méltó magatartást tanúsítok. Legfőbb törvénynek tekintem a betegek testi és lelki gyógyítását, a betegségek megelőzését. Az emberi életet minden megkülönböztetés nélkül tisztelem. Orvosi tevékenységem soha nem irányul emberi élet kioltására. A betegek emberi méltóságát és jogait tiszteletben tartom, bizalmukkal nem élek vissza és titkaikat haláluk után is megőrzöm. Tanítóimnak megadom az illő tiszteletet, orvos társaimat megbecsülöm. A betegek érdekében ismereteimet, tudásomat folyamatosan gyarapítom. Minden erőmmel arra törekszem, hogy megőrizzem az orvosi hivatás tisztaságát és tekintélyét. Az … Egyetem hírnevét öregbítem és megbecsülését előmozdítom.


"A Magyar Orvosi Kamara őrködik az orvosi hivatás tisztasága felett, védelmezi a hivatásuknak megfelelő magatartást tanúsító orvosokat, elmarasztalja azokat az orvosokat, akik a szakma erkölcsi szabályait, és/vagy orvosi esküjüket megszegik."[3]

JegyzetekSzerkesztés


↑ a módosított 2006. évi XCVII. törvény az egészségügyben működő szakmai kamarákról


↑ A Magyar Orvosi Kamara Etikai Kódexe, mok.hu


↑ Magyar Orvosi Kamara Online, mok.hu



Ez pedig az orvosi eskü Wikipediában rögzített fogalma.

Források


2006. évi XCVII. törvény az egészségügyben működő szakmai kamarákról, net.jogtar.hu


Hippokratész és esküje, orvostortenet.hu


Dr. Hajdi György: A modern orvostudomány előzményei - A görög-római antikvitás és az arab középkor orvoslásának legjelesebb képviselői , doki.net


https://hu.m.wikipedia.org/wiki/Hippokrat%C3%A9szi_esk%C3%BC



A kérdést talán az orvostörténeti régészeti anyagok eltűnései miatt már fel sem kell tenni.


Szeged, 2021. június 23.




Utazás a medicina világába

Fotó: Varga Éva Sajátos utat jár be minden ember, az élete során. Nem csak a környezeti vagy társadalmi hatásoknak kitéve, alkal...