Zlinszky János: A római jog továbbélése
Áttekintő jegyzet, Miskolc, 1995
Jogfogalom, jogforrás, jogértelmezés
A glosszátoroktól induló, pandeisztikáig tartó szóhasználat szerint
Ius = a jogi normák összessége tárgyi, és adott személy vagy személyek igénye jogérvényesítésre alanyi értelemben.
Ius = különböző normák együttese, amelyek között legjelentősebb, általános érvényű norma a lex = törvény
A leges hierarchiájában legmagasabban áll a lex divina, az Isten törvénye, amely emberi törvénnyel nem módosítható.
"A leges divinae összessége a ius naturale, a természetbe oltott jog.
(Materialista-determinista szemlélet szerint a ius naturale a természeti-társadalmi lét adottságaiból levezethető, tehát nem alkotható, csak felismerhető normák összessége - vö. természetjogi iskola.)"
"A következő fok a lex rogata, a szabályszerűen megalkotott állami törvény.
Ha ez a legtöbb államban érvényes módon szabályoz, megfelel a ratio communisnak és a ius gentium-ba tartozó norma (Gaius).
Ha valamely állam sajátos törvénye, úgy lex patriae, a ius municipale vagy territoriale része.
Ha egyedi jogot tartalmaz, úgy privilegium, csoportos esetben privilegium generale.
Privilegiumon alapuló jogalkotási felhatalmazottság alapján keletkezett helyi norma a statutum.
Az uralkodó igazgatási jogkörében kiadott, az ő hatalmán alapuló időleges norma a decretum.
Ha a norma írott jogalkotásban jelenik meg, ius positivum, vagy ius scriptum, ilyenek a ius commune ( a ius civile és a ius ecclesiasticum, a római és egyházi jog szabályai is.) Ha a norma a hazai gyakorlatban él, ius consietudinarium cagy non scriptum.
Lex privata a magánfelek szerződése."
b) jogforrás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése