Lövey Varga Éva Családkutatás-Sokk & Régész a pácban Lövey/ Lővei / Lövei / Leőwey / Leövey családfa és kapcsolódásai 1.

Lövey Varga Éva

Családkutatás-Sokk & Régész a pácban




Lövey/ Lővei / Lövei / Leőwey / Leövey családfa és kapcsolódásai 1.

Hol és hogy kezdődött?




Varga Éva vagyok. A megkülönböztető családi neveket kötelességem volt a név és szakma, tevékenységazonosságok miatt felvenni.

Sajnos ezekkel is jogilag visszaélnek maguk a jogászok is.

Sokan ismernek, sokan nem. Még többen hiszik, hogy ismernek, holott soha nem beszéltek velem, s amit tudnak, az közel sem tőlem származó információ.

Bemutatkozásra most talán nincs is elég idő, eltűnt honlapokkal, adatokkal, komoly társadalmi problémákkal, de a honlapjaim, a köteteim szolgáltatnak adatokat. Hogy mi nyilvános, mi nem, mindig a közösségtől is függ.




Valamikor gyerekként kezdtem kutatni a családfát, amikor óvodában rajzolni kellett, s feltűnően szebb, s jobb rajzokat készítettem mindenkinél. Hogy hogyan? Később talán elmondom.

Azon kívül, hogy alig egy évesen már járkáltam, beszélgetni kezdtem, a ceruza is jól forgott a kezemben, s élve a lehetőséggel, meg anya hugicámmal való bajlódásaival, élvezettel rajzolgattam tele a mesekönyveken kívül a ceruzákkal és tollakkal az anyukám diplomamunkáit, meg a főiskolai könyveit is, nem csak a homoktortákat, vagy a járdaszegélyeket, játszótér kaviccsal borított földjét, akár olykor kicsit toporzékolva, ha vizsgára kellett utaznia, vagy nem volt mellettem. Nem sokáig, hisz az első pár alkalom után gyorsan megtanultam, hogy könyvbe nem, üres lapra viszont rajzikálhatunk.

De ha anyukám mellettem is volt később óvónőként, mindig átmentem a nagyokhoz tanulni, s otthagytam a csoportokat, majd utána jó párszor mások helyett is, így a testvérem helyett is megcsináltam a kis feladatlapokat, rajzokat, már kiscsoportos, középsős korban ráírván a nevemet is a lapra... Majd amikor azt mondták, hogy ne megcsináljam helyettük, tanítsam őket, segíteni kezdtem.

Nos, én csak segíteni akartam, meg persze már akkor is tanítottam őket. Tanítani akartam, mint anyukáék, mint a kedves ismerős nénik, no, meg régészkedni. Játékot készíteni, megmutatni, hogyan kell csinálni a dolgokat.

Sokan voltak rajtam kívül is így, akik ma már alig emlékszenek a múltjukra, vagy később pedagógusként (óvónőként, tanítóként, tanárként) a gyerekekre, a gyerekre, akit tanítottak.

Persze az idegenek, ismerősök, barátok a temetéseken, esküvőkön, rendezvényeken, utcai vagy utazás közbeni összefutásoknál kérdezgették az embert, ismeri-e őket, megismeri-e?

A pedagógusok többsége szakspecializált volt, s az ma is. Többnyire az együtt végzettek régen jobban ismerték egymást, a családokat is. Nagyobb volt a kommunikációs lehetőségek száma, s sokkal közvetlenebb, mint a mai, rohanó világban, ahol a közösségi oldalak ellenére, az akár 24 órás munkaidő elveszi a közvetlen megismerési lehetőséget is. Most viszont nem erről írnék.

A családfakutatások többsége nagy szakértelmet igénylő foglalkozás, bár kedvtelésből sokan űzik.

Többnyire nincsenek tisztában a dolgokkal, a fogalmakkal, s ezeket komolyabban nem is tudják alkalmazni. Sokan azt hiszik, hogy a századokkal ezelőtti vagy korábban készült leszármazási táblákkal minden el van intézve, és kész. Mert a nevük, vagy a lakhelyük azonos valamivel, akkor onnan származnak, oda tartoznak. Aztán később mégis kiderülnek a cserék, a hibák, vétségek, a hasonlóságok.

Édesanyám révén Lövey vagyok, édesapám pedig Pécsi lány szülötteként (Pécsi Elza) jött világra, Varga Dezsővel kötött házasságának másodszülöttjeként. Ha részletezni akarom, akkor inkább kicsit várnom kell, hiszen éppen tegnap volt a hatodik éve, hogy édesapám elhunyt, komoly jogi problémák közepette, meglehetősen súlyos betegségben.

Éppen a két ágon előforduló súlyos betegségek miatt kombináltam vegyészeti, orvosi iránnyal a régészeti képzést, a hét évesen már tudatosult célt.

Hiszen ezek a betegségek ma súlyos népbetegségnek számítanak, gyökereit pedig már az ókorban felfedezhetjük.

Mindenesetre a probléma ma is megoldatlan, s én sem tudom, hogyan is kezdjek hozzá a történetek meséléséhez.




Legjobb, ha az én történetemmel kezdjük, s visszafelé haladunk az időben.




Szeged, 2021. szeptember 26. 21:46