2022. október 8., szombat

Lövey Varga Éva Seuso Mindent Bele 2021. 03. 21.

 Lövey Varga Éva:

Seuso Mindent Bele


Lövey Varga Éva Seuso Mindent Bele 2021. 03. 21.


Sok év telt el azóta, mióta kezdtem. Sok rossz dolog történt. Nem vagyok büszke a tanáraimra, mint kisgyerekként. Nem vagyok büszke a kollegáimra, mint egykor, amikor beadtam valahová a felvételi kérelmet, összedolgozni, együtt élni az életet egy munkahelyen. Mert ugye, az életed nagyobb felét iskolákban, képzéseken és munkahelyen töltöd, nem a családban. Szörnyű, de évek óta nem merek újra hozzáfogni a szaktársak lopásai, a tanáraim és az eljáró rendőrök, volt jogász és bíró szaktársak, munkatársak, barátok áltanácsai, hazugságai, nyilvánvaló hamis tanácsai, fenyegetései, azonnal látható csalásai után annak, amit - egykor gyerekként látva néhány dolgot, - elterveztem. Tudom, különleges dolog, ha iskolákat váltva is kitűnőként végez valaki, nem csak pszichikai megterheléseken menve keresztül. Könnyedén vettem, ma mások magából a fogalomból is orvosi eseteket gyártanak, mindent félremagyarázva.Lehet és lehetne mesélni. Így is fogok tenni, így döntöttem. Mert a hibákon és visszaéléseken valahogyan felül kell emelkedni. Nincs más út, valahogyan haladni kell. Tudom, sokan nem fogják érteni. Elsősorban azok, akik nem is akarják... Akik csak egy álláspontot, célt követnek, egy embert istenítenek.. stb.

Összefoglalóval, fogalmakkal akartam kezdeni ezeket a blogokat is... Aztán a szükség törvényt bontott. Először elhittem, hogy nem kell alapdolgokat, nyilvánvaló történéseket leírni, magyarázni... Mások értik. Legyen szó tanárról, diákról, nyomozóról, kutatóról vagy tanultabb és képzetlenebb érdeklődőről. Nem így van, nem így volt. Nem is lesz soha így...

Nem kell talán mondani, hogy nem csak az egykori kutatók, nyomozók, szülők, tanárok, barátok, a regényekben vagy máshol, kutatásokban említett emberek éltek és élnek meg kemény, avagy akár vicces, ironikus dolgokat az életben, én sem vagyok, én sem voltam kivétel. Sajnos. Sok mindent kihagytam volna az életemben. Főleg a mindent eltűrésemet, a mindig jót látásomat, a mindig mindent megbocsátokat, a mindig javulhat és fejlődhet elképzeléseimet másokról. Talán ma éppen ezért nem a bírói székben töltöm a mindennapjaimat. Bár, kétségtelen, sokan jártak volna velem nagyon jól, ha a pulpitus éveken és évtizedeken át a minden percem színhelye...

Ne filozófáljunk erről. Sok rendőr, bíró és ártatlanul elítélt vagy megvádolt ember ma is élne, élhetne.

Hála a Magasságosnak, sosem voltam egy túlbulizós, pletykás, mindig mindenütt jelenlevő, az orrocskát mindenbe beleütő, stb. alak. Kétségkívül, az is előny, hogy úgy tudtam a legjobb barát, oktató lenni, hogy sokat tudtak rólam mások, mégsem eleget.


Minden relatív. Maradjunk a relativitás elméleténél.

A Régész a pácban, a Tollforgató Online Lapcsoport, A Bronze Silver Gold blogok, a Hungarian Limes Assosiation partolói oldalak, az Egy Csepp Élet Online Magazin, és gyakorlatilag minden online munkám a kutatásokért, oktatásért, segítségért született. Nem tagadom, rendőrök, egykori orvos és jogász tanárok, kollegák igyekeztek mindent akadályozni, fenyegetéssel, adatcserével, hamis eljárásokkal, lustaságukkal, tévedéseikkel. Most sokan felháborodnak majd a soraimon. Tudja az ember, hogyha le kell írnia, konfliktusokat kell gyártania. Valamit valamiért. Régi mondás. A párkapcsolati, baráti konfliktusok, a családi szféra érintettségét senki nem zárhatja ki. Akkor sem, ha azzal kel és fekszik, hogy ő bizony a munkahelyi gondokat nem cipeli haza, nem beszélünk otthon róla. A környezetnek mindig szükséges a magyarázat. Erről is beszéltem...erről is beszélnék...S ez a mondat most kétféle szövegkörnyezeti jelentéssel bír. Most vagyok talán a leghálásabb egyetemi tanár középiskolai tanáraimnak, a 18 év alatti egyetemi képzéseknek, a szülői pedagógiának, a zsenilis szülőnek és pedagógusnak, aki világszintű visszaélők ellenére is megmentette az életemet nemesen egyszerű zsenialitásával, bízva a gyermeke adottságaiban, tudásában és képességeiben. Vadregényes tájak, Nobel-díjas szintű krimi anyagok... Agatha Christie régészetét élesztik újra... A gyermeki rajongást, az olvasásimadatot ma már több mint ötven nyelv használatával kell elképzelni.

Azt hihetik, azt hiheted, valakiről mindent tudsz, s mellette évtizedekig élve soha nem ismerted, semmit nem tudtál, tudhattál. Ez az élet, a világ rendje. Fogadd el a szabályokat... Szabályokat hozunk, hogy élhessünk. Ha nem teszed, a káoszban nehéz lesz közlekedni, és a falakba ütközés életekbe, testekbe kerül...a lélek halhatatlan...Akármiben is hiszel. Nem kell Istenben, Istenekben hinned. Sok természettudós, fizikus már 14 éves zseniként is az ő felsőbbrendűségét zengte és zengi.

Most adok én is esélyt a visszaélésekre, amikor kézirat nélkül géppel írok sorokat, mondatokat, gondolatokat. Mentés nélkül. Hátha a haecker megint máséba teszi, hátha a tanár nem tudva a rövidítéseket, arcokat keverve másnak adja ki, oda, vagy másnak írja be....Soha nem akartam olyan tanár lenni...


Ilyen az élet. Mondják, vagy mondanák sokan; egyszerűen próbálva megoldani a kérdést.


Lényeg a lényeg. Sokan kértek külföldről...is...

Írjam le mik történtek. Szaktársak javasolták, egykori osztálytársak. Hátha megoldást jelent sok dologra, amely hazudozók, visszaélők miatt lehetetlennek tűnik. Vagy vaskalapos csak ez lehet kutatók miatt... Vagy téveszmés egykori tanárok, féltékeny egykori szerelmek, vagy értetlen családtagok, barátok, ismerősök, szenzációhajhász, avagy beképzelt, esetleg súlyos beteg emberek, eljárók miatt, lefizetett, korrupt eljárók, stb. miatt. Mert valljuk be, voltak, vannak...lesznek is.


Mindent belekalkulálva. Nincs, nem volt és nem lesz, nem lehet magánéleted.


Így kell élni. Érteni, tudni, látni. Ha van is, az sem lehet teljesen privát. Nem lehet elkülöníteni, akkor sem ha ki sem mozdulsz egy szobából. El kell fogadnod. Ahogy a szép és okos nő mindig mindenkié vagy az okos és sármos pasi is mindenkié elvét. Akkor is, ha ez valójában nem így van.


A szerelem is mindenkié, a tudás is. Hogy ki mit markol, ki mit akar belőle, saját döntése...mit és miket fogad el. Elszeparálni nem tudod. Ahogy a vegyi kivonatokban is marad a vivőanyagokból, oldószerekből...


S megint az élet kémiájánál tartunk.


Mindent érint. Mindent érintek. Mások tévedése, hogy a 18 évvel a tanulás lezárul. Eztán lesz még magas a mérce. Ha 12 éves korodra nem tanultad meg, kemény lesz...


Nos.. egyik cím sem jó, egyik cím sem megfelelő...maga a Seuso sem lenne kimerítő...


Mi legyen hát?


Az utolsó esély? A bosszú átka? Az átkok bosszúja?


Nem elég egy cím...minden esemény más volt és más.


Ma már kétségtelen, végig kell írni. A tévedések vígjátéka napról-napra, óráról-órára súlyt le ránk, percről-percre nevettet meg, vagy zokog lelkében is a háttérben.


S megint csak pár szót tudtam leírni. Talán csak az ért meg, aki megélte, hogy nyelvész tanára (Kornyáné, Szikszainé vagy akár Sebestyén Árpád...vagy bárki) az egész egyetemi évfolyamot elégtelennel kivágta elsőstől ötöd évesig, s ő maga mégis egy kettessel, hármassal vagy négyessel, kivételesen ötössel átcsusszant a vizsgán. Saját tudásából vagy isteni kegyelemből, ma már az adatcserék miatt talán még az is bizonytalan.


De, maradjak a céloknál. Valóban...ahogy tegnap írtam, magam is megfutamodtam. Nem akartam rosszat írni. De ezt lehetetlen megtenni ott, ahol rossz történik. Akkor is, ha halmazrendszerekben gondolkodik valaki, halmazelméletben. Nem leszek egyszerű...mint ahogy sosem voltam. Ahogy alig másodikos gyerekként odavetettem a papának és a tanárnak, hogy Pitagorasz tétele nem is igaz, mert ennél a háromszögnél más van...


Stb.


Ki mondta, hogy egyszerűnek kell lenned? Ki mondta, hogy be lehet egy skatulyába szorítani? Kétségtelen.. ideiglenes skatulyákból hozok felszínre régészként olyan életeket, akinek maradványai kis cellákban rostokoltak évekig, évszazadokig. Ha megnézed, bármelyik autó is koporsó lehet...egy doboz a házad.. a vilagmindenségben egy gömb az otthonod, a Föld.. határai végtelenek, szemeiddel nem láthatók.


Vannak beteg hamisító, lopott diplomás orvosok, ügyvédek, magukat régésznek kikiáltó, tanulni nem képes kontárok, papír nélküli, vagy eltűnt papírral élő szakemberek...s ki mint él, úgy ítél.


Mi legyen hát a cím? Mindent bele.... Dobjunk össze mindent bele...minden adatot, előzményt utózmányt. Sokan nem látják majd az összefüggést.. szakemberek sem. Kell magyarázat? Akkor már baj van...


De ... Ilyen az élet..az élet írta....

Lövey Varga Éva Kolozsvár

Lövey Varga Éva


Kolozsvár kutatásokhoz


A régebbi lelőhelyek megtalálhatóak Kolozs megye régészeti repertóriumában: Crișan, Ion Horațiu: Repertoriul arheologic al județului Cluj. Cluj-Napoca, 1992. Emellett létezik egy online elérhető repertórium is: Repertoriul Arheologic Național (RAN) lásd: http://ran.cimec.ro/ Sajnos nem tudom utóbbi mennyire teljes. Van egy másik adatbázis is, amely rövid jelentéseket is tartalmaz: http://cronica.cimec.ro/selloc.asp Sajnos csak ezekről tudok, remélem segítenek az információk. Üdvözlettel, Kovács Zsolt.

Lövey-Varga Éva: Botránykönyv részekben ... Az Egészségügyi Szervezet átka Botránykönyv részekben ... Az Egészségügyi Szervezet átka

 Lövey-Varga Éva: Botránykönyv részekben ... Az Egészségügyi Szervezet átka


Botránykönyv részekben ... Az Egészségügyi Szervezet átka

Lövey-Varga Éva: Botránykönyv részekben ... Az Egészségügyi Szervezet átka


Botránykönyv részekben ... Az Egészségügyi Szervezet átka


Ma Virágvasárnap van katolikus hitem szerint... Sok szép más ünnep létezhet és létezik még ezen a napon, bár most nincs idő ezt tárgyalni.

Tény, hogy ebéd után bütykölni kezdtem az alkotasaim alapanyagai között, miközben a televízió NatGeo Wild csatornáját nézzük, az állandó nagymacskás, hiénás műsorokkal. Mert gyakorlatilag gepárd, oroszlán, jaguár, elefánt, bivaly, viziló, krokodil és kígyó, medve és kecskefajok. Ezzel kimerül a műsoruk. Meg az állandó kutyás orvosi műsorok. Kb. általános iskolás is több állatot képes felsorolni jó esetben. A régészeti, biológiai, környezetvédelmi igény kimarad.

Lényeg az, hogy gyorsan a netre pillantva láttam a WHO megjegyzéseket. Gondoltam, néhány adatot adnék, kérnék. Gondoltam egyszerű a Facebookon.

Tévedtem. A WHO hivatalos oldalán valami beteg ember programozott robotot.

Eleve emberi jogokat sért a nyelvmegkülönböztető bejelentkezése kihagyott nyelvekkel félreinformálva mindenki tudását pár nyelvre korlatozva, de nyelvi jelölést kérve a kommunikációhoz. Nincs nyelved, mást kell választanod a kommunikációhoz. Pl. Angolt. Mire válaszolsz, elkezdni neked írni, hogy nem érti a nyelvedet. Mikor az ő nyelvén írsz. No.. ennyit a Vilagszervezet nyelvéröl. Csodálkozik az ember, ha karakterhibákkal informatikai hibákkal ölnek, ők maguk?! Mert jogilag azt jelenti és teszi a történés. Facebook ide-oda... Ami még rátesz...

Lövey-Varga Éva Botránykönyv részekbenA siker átka vagy ára?

 Lövey-Varga Éva

Botránykönyv részekbenA siker átka vagy ára?


Igen. Jó kérdés.

A sikernek van-e ára, van-e átka.

Egyszer, amikor elterveztem, hogy amit láttam, tapasztaltam, megéltem, mind leírom, hogy a kezelhetetlenség okát megtaláljuk, ki lehessen iktatni, még nem gondoltam, hogy valójában milyen nehéz is ezt megcsinálni. Sokkal könnyebb történelmi, régészeti adatokat feldolgozni, leírni, mint saját magadnak leírni a történetet, melyet mások kreáltak neked.

Főleg úgy, hogy gyakorlatilag mindig mentél, csináltad, és játékra, semmittevésre soha nem volt mód.

Ha belegondolsz, sok idő, míg álmodozva alszol. Az élet elillan egy pillanat alatt. Alig vagy kicsi, s már óvodába jársz, bekerülsz az iskolapadba, majd középisolába, egyetemre, munkahelyek, diákmunkák mellett...S nincs időd valójában a családoddal lenni. Együtt segíteni egymásnak. Sem a régibe, sem az újba nem tartozol. Közös megegyezésed csak addig tart, míg másoknak érdeke fűződik hozzá. Egyedül akarsz mindent megoldani. A másik nem tudhatja, nem akarhatja ugyanazt. Ha mégis, ahelyett, hogy örülnél neki, elmarod magad mellől. Megbeszélés, kommunikáció nélkül. Egy ideig saját tapasztalatai és kreativitása alapján találgat a másik. De azt sem hagyod.

Ez hát a társadalom, kis sejtjeivel? Két ember kapcsolata, melybe belecsöppen a harmadik, negyedik, a gyerek? S a tanár? A munkahelyi vezető? De hisz vele sokkal többet élsz. Bemész az órára, kijössz. De őt ismered, látod. Ő az akivel egy irányban jársz, egy dolog érdekel. S az a másik ott az oldaladon, házadban, aki felnevel vele, tanított, majd később akivel nevelődsz és akivel majd együtt te nevelsz valakiket?

Gondoltál már rá?

Huss..elillannak az órák, napok...évek.

S kinek az akarata dönt?


A siker te vagy, vagy ő? Te, aki lehetőséget keres, vagy ő, aki ad? Nem mindkét oldal szükséges hozzá?

S mi van, ha háború van?


Háborúban hallgatnak a Múzsák...Inter arma silent Musae.


Szeged, 2021. Március 28. 23:55

Lövey Varga Éva: Új "Karinthyáda"

 Lövey Varga Éva: Új "Karinthyáda"


Sok hónapja gondolkodom már ezen a címen. Kedvem lett volna írni...De valahogy mindig vissza kell fognom magamat.. S leírni újra azt, amit 10 évesen kanyarintottam le először a füzetembe...később a Bibliámba..." Ha kedved támad igazán dolgozni (írni)… ülj le egy sarokba, s várd meg amíg elmúlik..." Írhatnám általánosítva a saját magamra írt sorokat.

Annál is inkább, mert olykor minden jóindulat és türelem hirtelen elillanhat az emberből a legmagasabb vallástörténeti, orvosi, pedagógiai lelkészi gyakorlattal is, amikor már jócskán belelát abba, hogy a másik szándékosan okoz kárt és játszik elmebeteget, kekeckedik másokkal.

Ma a politikában ugyanúgy előfordul ez a jelenség, mint a gyakorló jogászi-bírói körökben, vagy a médiaban és az oktatásban. Már miért is ne fordulna vagy fordulhatna elő ezeken a helyeken, amikor már a tizenévesek körében is dívik..

Nem erről akartam írni, de a szálak ide vezetnek vissza az időben és térben is. Az írásokat is sok minden alakítja...Nem csak az írói cél, vagy az olvasói elvárás. A "mit fog ehhez szólni "X" a volt tanár, vagy "Y" a kollega, vagy "Z" barátnő "Tau" bácsival a kalapban...

No.. lényeg az, hogy az idő megy, a gondolatok meg morzsolódnak mindenütt az agytekervényekben. A lopott érettségi vizsgásoknál meg a kínlódva vagy könnyedén végzőknél ugyanúgy, mint a lefizetett vagy becserélt diplomásoknál..


Hajh... Mert valljuk be...Napjainkban így megy ez. Már évtizedek óta...


Kezd elavulni és elévülni a régi jó mondás...hogy: " Tanulj, mert amit megtanulsz senki nem veheti el tőled."

Pedig De!


De elvehetik azt is.

Ma szándékosan próbát tettem, milyen is a közvélemény szellemi színvonala, intelligenciája és gondolkodó készsége. Sajnálatosan még jobban kellett tapasztalnom, hogy nem csak megértési, olvasási gondokkal küzd a népesség, de politikai fogalmi zavarokon kívül más komoly orvosilag diagnosztizálható problémák is vannak...s fél perc alatt kiakad a megfelelően képzett, vagy jó képességekkel rendelkező ember, amikor ezekkel az információkkal szembesül, és kezeletlennek látja...


Név szerint említhetném ma a Sziklai kollega-esetet, de most már gondolom, hogy külön glosszákat, vagy naplójegyzeteket, orvosi, jogi megjegyzéseket is megér.


Maradjunk annál, hogy a tudásodat elvehetik. Más közölheti jegyzeteidet, más nevén jelenteti meg a kiadó, a bíró összecserél, mert 25 év különbséggel ugyanúgy nézel ki más, és a tanúk az eredeti arcra nem emlékeznek. S mikor 10 év múlva kiderül..a bíró már temetőben, a bekevert ember befutott...te meg ülsz az árok szélén..


Karinthy stílusában ma már nem nehéz írni, oly sok az ilyen-olyan hasonló eset!


Talán, elég, ha ezt most megemlítem, emlékeztetőként a jövőre nézve, hogy kellően megforgatva kerüljön az állítólagos "szakbarbár" kezei alá a laborban és máshol is minden, aki a lealacsonyító, támadó megjegyzések ellenére mindenére munka melletti tanulással is négyeseket, ötösöket kapva végzett...s soha nem kapott segítséget. De ő mindig segített...


Ilyen az élet.. a végén kiderül, hogy a veled végzett szakbarbár nagyon is emlékszik rád, és kellemes kis videói, fotói meg emlékei vannak ama nagy tudásodról, amivel beültél a helyére a tőle és megzsarolt tanáraitól lopott jegyzeteinek birtokában.. és az állashelyén kevered a kotyvalékot az egyetlen szakmádhoz sem értő fejeddel, abban a gyárban, aminek nem csak alkalmazotta, de részvényese is lett később..


Szóval.. ilyen az élet...és te hurrogod le a másikat, mikor az alapdolgokat sem tudsz és tudtál megtenni, miközben...


No...látod..Ez a "Karinthiáda"....nagypénteken....


2021. ápr. 02. 9:00

Lövey Varga Éva Kiscsillag

 Lövey Varga Éva

Kiscsillag


A Kiscsillag nevet most kaptam fél órája Gazdag úrtól. Akinek a fantáziája láthatóan sokkal gazdagabb, mint a képességei meg a gondolatai, bár kétségkívül...a téma amihez szólni kívánt, nem az asztala. Amondó vagyok, akkor is lehet intelligens valaki, érthet dolgokat, tanulhat is. Nem csak iskolában, nem csak tanártól tanul az ember.

Sejtettem, hogy a mai felfogási zavardömpingben élő oktatói és képzőgárda hibái után tömegesen indulnak meg a botrányok minden szinten, de azt is, hogy az ember nem fogja tudni kikerülni a gondolat és adatkülönbségből adódó konfliktusokat, és mindent a saját szintjén és minőségében kell kezelni, a másik felfogási, értelmi és érzelmi szintjéhez alkalmazkodva. Ahogy pszichikailag alá megy az ember, változást csak akkor lehet generálni.

Tudjuk jól, a jó célt büntetni előírt bukásra ítélt az ember. A rossz módszer sem vezet senkit jó eredményre.

Sok minden van a háttérben, amit mások nem ismernek, nem tudnak, nem tudhatnak.


Lassan mégis be kellene számolni minden látott, megélt adatról meg anyagról, lehetőségről, mert beleegyezni a rosszba egyenlő magával a rosszal.


Régen a "kiscsillag" kiscsillag volt. Kb. 11 éves koráig. Akkor már biológiailag és értelmileg is felnőtt volt már. El tudott készíteni Nobel-díjas anyagot.


Csak ugye.. sok a tolvaj, aki nem ért neveket, rövidítéseket, más nevekre gondol, azonos neveket nem ismerve, hasonló arcokat idővel összevon. Nincs 100%-os emlékezet. S már megint szürke finom vagyok a fekete dolgaikhoz és szintjükhöz.


Gondoljunk bele, mi van, ha a laborgépet ellopják, nem nyomoznak. Mi van akkor ha a géphez tartozó anyagot dolgozatot a másik egyetemen is ellopják. A tolvaj ugyan nem érti, mi az...


Csak célzok. Lassan mindenre sor kerül. A 46 évesek csak degradálásban kiscsillagok...Egyébként nagymama korban unokáikat várnák, ha a kiscsillagozó a partnereivel néhány dolgott nem engedély nélkül vett volna el, vagy adott volna tovább.. vagy fele annyi IQ-ja meg EQ-ja lenne mint a kiscsillagnak...a csillagok viszont sokkal több energiával bírnak, mint ő...


Húsvét napján is, meg Szilveszter napján is, meg Szentestén is.



Szeged, 2021. április.04. 20: 25

Lövey-Varga Éva Replika

 Lövey-Varga Éva


Replika


Gondolom, sokan ismerik a tolvajok pszichológiáját. Általában aki bűnt követett el, amikor beszélni kezdesz róla, akkor elkezd téged degradálni, támadni, de a témához magához sosem fog tudni hozzászólni, érteni, logikus érveket felsorakoztatni.

Sőt, ez a legkevesebb. Amilyen kampányt megéltem az évek során abban, hogy a munkáimat és segítségnyújtásaimat akadályozzák, tudásomat és érdemeimet kisebbítsék, az évek során hosszú listával húsvét első napján este betelt a pohár a GL - féle félreértelmezés kampánnyal. Kétségtelen, hatalmas problémával küzdök gyerekkorom óta: mindig minden kapott és választott tanárom zseni volt...hozzám mérték. Az oktatás és az igények. A Magasságos. Akkor is, ha húszegynehány évvel utána már a sok bántás után nem emlékszik mindenre az illető, vagy más tálcát szolgáltak neki fel az idő múlásával. Bizonyos vagyok mindezek ellenére, hogy nem emlékezetromlás okozza a nem emlékezéseiket, hanem fenyegetés, félrevezetés, vagy más valaki csinálja helyette állapot.

Kétségkívül, soraim folytatásként születnek történetekre, adatokra, történésekre. Folytatásként tehát az orvosilag és biológiában képzetlen szemében a jeleseimmel én lettem a megtisztelt "idióta" a fogalmi zavarai és rosszul szajkózott történelmi fogalmi zavarai mellett..egy egyszerű élethelyzet kiírása után. Kétségkívül komoly orvosi problémákra utal, ha valaki ilyet ír más bejegyzése alá indoklás nélkül - mint amit ő írt az enyém alá-, és semmilyen érvre nincs meg a minimális belátási képessége vagy tanulási szintje. Alakul a dolog, mint púpos gyerek a prés alatt.. Szólhatnék közmondás- és szólásgyűjteményeink nyelvén.

Az más kérdés, hogy a lélegeztető gépnek az életben mi köze lehet bármilyen vírushoz... (Egyébként sok.) A ne rakd lélegeztető gépre a köhögő embert, mert belehal abba, ha a flegmát nem köhögi ki kérdéskörére kiírt bejegyzésre unintelligensen reagálva az úriember...Kétségtelen, minden szakmában felbosszantva etikai szintemet lépésekre ösztönzött. Elég volt! Megálljatok! Ne öljetek, hibákkal pláne ne! Kétségkívül: színészként is, azon kívül is képes vagyok eljátszani bármit. Az intelligens ember bármit, céljainak megfelelően. Leírni is. De meguntam azt, hogy ingyen tegyek rendbe felfogási zavaros tudáshiányos, fejlődni nem akaró embereket. Szerintem ez a normális, ha az ember nem csak ad... Kap és kaphat is. Más ilyenekkel soha szóba sem állt. Nem akarod? Tovább állok... Keress mást! Majd megbánod, ha nem, teljen hosszabb időbe ugyanaz!


Sajnos ezek a dolgok a jogi és oktatáseljárási anya anyagoknál is visszaéléseket generálnak. Belátási képesség hiánya kettős lehet: adathiány, állapot-minőség vagy színvonal hiány, azaz értékrendhiány.


Sok van, mi elmondható, sok van, ami nem.


Nincs idő ilyenekkel foglalkozni.. az ember tudja, hogy aki ilyen hátráltató dolgokra vetemedik, hamar belebukik az élet spiráljába, lehúzza őt a fizika törvénye, akkor is, ha nem tesz a jelzett hibák ellen, elnézi a bűnöket, kárt okoz. S hiába fog kapálózni, az exitált felirat nem más átal lesz a cédula felirata, nem lesz orvos, aki megmentse életét...Beteggé téve önmagát, semmitől nem fog meggyógyulni, elhagyja a testét, miután milliónyi gyógyszert felszedve sem képes testét regenerálni. De a hibákkal is ölni lehet, a rosszindulattal, rosszhír terjesztésekkel.


A legnagyobb hiba az, ha valaki tanulatlanul (nem iskolai végzettséghiányra gondolok…) degradál jóval jobb képességű embereket, és arra utazik hogy minden életfeltételüket tönkretéve minden munkájukat is tönkretegye, az ellenszolgáltatásokat ( elismerés, jövedelem, jogdíj, nyereség) megvonva vagy megvonatva.

Persze, azok akik ezt tíz éves korukra nem tanulják meg, nyolcvan évesen is véghez fogják vinni. Ritka, hogy valaki önmagától képes megtanulni. Ha már tudta, és hozzásegítették a felejtéshez, képes önmaga és mások korrekciójára...egyébként sajnos nem.

Nincs tévedhetetlen és sérthetetlen ember.


Nincs mindent tudó tanár, oktató, orvos és más foglalkozású ember.


Mindenikünk sorsa ugyanaz. Porból lettünk.. porrá leszünk.


Akkor is, ha szándékosan vagy mamlasz és rosszindulatú, egy cél miatt van, vagy ha mások kényszerítenek vagy hazudnak...


Historia est magistra vitae..


A kérdés, hogy évmilliók alatt miért kezded mindig ugyanazon hibákat magad ellen újra? 

Lövey Varga Éva Pont, pont vesszőcske

 Lövey Varga Éva

Pont, pont vesszőcske


Pont, pont vesszőcske

Elgurult a fejecske...

Kerek szeme hű de tág,

De, Nem fér bele a világ...


Indulata hú, de rút...

Mélyre fut az az alagút!


Szeged 2021. Ápr. 05. 02:20


Lövey-Varga Éva... Hallgatás

Lövey-Varga Éva...

Hallgatás


A hallgatás beleegyezés.. Hangzik számtalanszor. A hallgatás némasága pedig csönd, mulasztás, és útkeresés a labirintusok világában... A hallgatás mások bűneinek leplezése is egyben...S a hallgatás menekülés a rossz elől...

Sok minden lehet a hallgatásom és a hallgatásod oka.


A hallgatás adatok eltussolása, vagy a tudás rlrejtése is ugyanúgy, mint a botrány megelőzése és mások tudatlanságban tartása is.


A hallgatás maga az űr, és maga a zűr. Amelyet színes álmokkal töltesz ki, elrugaszkodva a valóságtól...Vagy színes álmokkal, jó vagy rossz tapasztalatokkal tölt ki a gondoló, aki szavak nélkül soha nem érthet meg téged.


Milyen nagy és színes a világ...Isten végeláthatatlan hatalma, isteneink bizalma vagy bizalmának megvonása...a millió út egyenes végtelenbe sietése, a kaotikus milliárdnyi gubanc helyett...


Mi hát a hallgatás? Hisz...hiszen te tudod...

S ott alkalmazod, ahol kell, ahol akarod.. ahol érted...


Vagy mégsem?


A döntésed ott, és akkor örök érvényű lesz!


Szeged, 2021. Április 05. 04: 31

Lövey Varga Éva Megbocsájtás

 Lövey Varga Éva Megbocsájtás




Tudod, talán mégis ismered a szót: megbocsátás, megbocsájtás.... Vidékenként, tájegységenként eltérő szóval...


Attól, hogy bűneid megbocsáttatnak, a belőlük fakadó események, történések, okok és következmények nem változnak.


A rosszul kikézbesített számla miatt más elvesztette otthonát, az elírt informatikai program miatt a gyermekét, diplomáját, családját, vagyonát... A bank becserélte az adatokat, a bankszámla megszűnt, a pénz más kezébe került, az adatok felcserélődtek, s a bírói hibák miatt a végre egyszer szerencsés nyertes belehalt a kínokba, a dokumentáció helytelenségébe. A bináris számrendszer nulla és egy karaktereinek helyiértékenként változása írásjegyváltozással személyek, nevek keveredésével több ezer ember képességvesztéséhez és tulandonvesztéséhez vezetett. Mert te, a lusta rendőr nem akartad megérteni, megtalálni, a hibát javíttatni a programban, s te, a lusta bíró nem akartad végigolvasni az anyagokat hibákat keresve és értve, s szelektív adatokra hoztál döntést, mert felelőtlen felelőtlen vagy. S ki fogja a mondatba rakott szavak jelentéstani különbségét érteni? Az aki tud, aki akar olvasni, érteni, gondolkodni.


Sír a táj, zokognak a hallgatók, börtönök, iskolák... Idős szülők és elfáradt, menekülő gyermekek. Kiszálltál, pedig tudtad, képes lennél megtanulni, megérteni, segíteni...hogy a hibákat jelezni kell, ha nem vagy képes korrigálni.


Ehelyett a feljelentőt megfenyegetted, hogy századjára is odament...s nem fogtad fel, a hibákkal mindenét elvették, te beleegyeztél a bűncselekményekbe. Csak mert fontosabb volt neked a cigi, a hibát kihasználó szünet, hogy nem kellett leírnod a jegyzőkönyvet.. s könnyedén keverhetted az azonos nevű, hasonló nőket, férfiakat. A tizenéves babátváró helyett elvetetted a gyermeket remélő negyvenesét... Megölve, kiirtva a családfát, melytől országod elcsatolt részeinek visszatérését, a hibák korrigálását, a kulturális értékek visszatértét vártad.


Hallgattam...hallgatok. Írtam...írok...

Mit és hol, miért, milyen szerepben, miként?


Kitalálod...kitalálom...


S múlnak a percek, évek, évtizedek.


Veled és nélküled. Közel és távol...


Ki vagy te, ki voltál? Ki leszel?


Mit szeretnél?


Azt tetted, magadért, másokért?


Megbocsájtották neked... De a terhek vele járnak... Változott az életed? Az övék?


A megbocsájtás visszaadta a látásodat, a testét, az emlékeit, a barátokat, a sírból visszahozott, valaha valakit? S a haragod?


A megbocsájtó nem veled él... Benned... Talán élhet... De mit élt meg miattad?


Szeged, 2021. április 05. 14:26

Lövey Varga Éva Trauma

 Lövey Varga Éva Trauma



Trauma. A traumát ki kell írni... Merült fel egykor tanáraimban az oktatásban, elemzéseknél...S néhányunkban most, az elkezdett jegyzetek, mondatok után. Az író, költő, aki ír, céllal ír... Lát, megél, átél, szemlél, láttat. Változást akar, változtat, változik.


Elgondolkodtam. Az ember legtöbbször a megaláztatást, az elszenvedett hátrányokat sem veszi fel, ha intelligens, talál más módot, utat... Keres más módszert, megoldást...Tovább lép. Nem emészti magát a dolgokon. Az egyéni példái lehetnek közérdekűek, s a közérdekű dolgokat képes magára és másokra is vonatkoztatni.


Az élet írta, avagy mi (én és te) írjuk az életünket. Azt mondunk, látunk, adunk és fogadunk, ami nekünk kell...Életünkhöz, érzelmeinkhez, céljainkhoz, fejlődésünkhöz...


S ebbe benne van a bukás is, ha bukni akarunk.

Ha a két szemében a csillogást támadásnak akarjuk rajongás helyett venni, hát: az lesz belőle.


Ki az, aki szülőként, testvérként, rokonként, barátként melletted van? Aki ott akar lenni, meg akar érteni, tanulni akar tőled, tanítani akar, és bele akar folyni az életedbe. Aki közös célokat képzel el veled, és nem a világ másik végén akar éppen mással időt tölteni.


Mert: lehetne, de ő téged akar.


Miért? Mert úgy döntött. Mert azt akarja. Mert olyan lehetőséget ad neked. S azt amit adsz fogadja is.


Nem biztos, hogy érted. Lehet pillangót kergetni a réten, ha ember vagy, ha selymes szőrű paci vagy, vagy ha csábos hímporral hintett pillangó vagy Te magad is.


Mást jelent...


Amit nem várunk, nem fogadunk el, mind traumát jelent nekünk. Mindenkivel így van.


Aztán mi döntünk, hogy bele akarunk rokkanni a fájdalomba, megbeszéljük, kezeljük, elfogadjuk, odébb állunk, el kívánjuk felejteni...vagy, ki is tudhatja?


Mi, magunk. Mi döntünk... Akarunk-e a szemébe nézni, arra az útra lépni, vagy lerázzuk az út porát... Odébb lépünk...egy tapasztalattal és döntéssel a tarsolyunkban.


Persze kétségkívül, a másik oldal beleegyezése nélkül senki nem dönthet..


De ...a szándékokról hogy fog tudni, ha hiba és zavar van a kommunikáció csatornáiban?


S a valódi trauma itt kezdődik... Amikor mindkét fél akarja...de az út mások hatására, fizikai behatásra, jó vagy rossz indulatra, harmadik, századik ember miatt megszűnik.


S ha belegondolsz, ha a harmadikat, századikat odaengedted arra az útra, vagy ő odaengedte, valóban mit is akartatok?


S mit akarsz most, hogy erre soha nem gondoltál? S mit akar ő (a tanár, munkatárs, barát, szerelmes, testvér, rokon)?


Nos, mit akarsz te, mit akar ő?


Szeged, 2021. Április 05. 20:11

Utazás a medicina világába

Fotó: Varga Éva Sajátos utat jár be minden ember, az élete során. Nem csak a környezeti vagy társadalmi hatásoknak kitéve, alkal...