Lövey Varga Éva Megbocsájtás

 Lövey Varga Éva Megbocsájtás

Tudod, talán mégis ismered a szót: megbocsátás, megbocsájtás.... Vidékenként, tájegységenként eltérő szóval...

Attól, hogy bűneid megbocsáttatnak, a belőlük fakadó események, történések, okok és következmények nem változnak.

A rosszul kikézbesített számla miatt más elvesztette otthonát, az elírt informatikai program miatt a gyermekét, diplomáját, családját, vagyonát... A bank becserélte az adatokat, a bankszámla megszűnt, a pénz más kezébe került, az adatok felcserélődtek, s a bírói hibák miatt a végre egyszer szerencsés nyertes belehalt a kínokba, a dokumentáció helytelenségébe. A bináris számrendszer nulla és egy karaktereinek helyiértékenként változása írásjegyváltozással személyek, nevek keveredésével több ezer ember képességvesztéséhez és tulandonvesztéséhez vezetett. Mert te, a lusta rendőr nem akartad megérteni, megtalálni, a hibát javíttatni a programban, s te, a lusta bíró nem akartad végigolvasni az anyagokat hibákat keresve és értve, s szelektív adatokra hoztál döntést, mert felelőtlen felelőtlen vagy. S ki fogja a mondatba rakott szavak jelentéstani különbségét érteni? Az aki tud, aki akar olvasni, érteni, gondolkodni.

Sír a táj, zokognak a hallgatók, börtönök, iskolák... Idős szülők és elfáradt, menekülő gyermekek. Kiszálltál, pedig tudtad, képes lennél megtanulni, megérteni, segíteni...hogy a hibákat jelezni kell, ha nem vagy képes korrigálni.

Ehelyett a feljelentőt megfenyegetted, hogy századjára is odament...s nem fogtad fel, a hibákkal mindenét elvették, te beleegyeztél a bűncselekményekbe. Csak mert fontosabb volt neked a cigi, a hibát kihasználó szünet, hogy nem kellett leírnod a jegyzőkönyvet.. s könnyedén keverhetted az azonos nevű, hasonló nőket, férfiakat. A tizenéves babátváró helyett elvetetted a gyermeket remélő negyvenesét... Megölve, kiirtva a családfát, melytől országod elcsatolt részeinek visszatérését, a hibák korrigálását, a kulturális értékek visszatértét vártad.

Hallgattam...hallgatok. Írtam...írok...

Mit és hol, miért, milyen szerepben, miként?

Kitalálod...kitalálom...

S múlnak a percek, évek, évtizedek.

Veled és nélküled. Közel és távol...

Ki vagy te, ki voltál? Ki leszel?

Mit szeretnél?

Azt tetted, magadért, másokért?

Megbocsájtották neked... De a terhek vele járnak... Változott az életed? Az övék?

A megbocsájtás visszaadta a látásodat, a testét, az emlékeit, a barátokat, a sírból visszahozott, valaha valakit? S a haragod?

A megbocsájtó nem veled él... Benned... Talán élhet... De mit élt meg miattad?

Szeged, 2021. április 05. 14:26