Lövey Varga Éva Botránykönyv részekben & Régész a pácban / Archeologist in the lurch Adj hitet, hogy élni szebben is lehet...

Lövey Varga Éva

Botránykönyv részekben & Régész a pácban / Archeologist in the lurch




Adj hitet, hogy élni szebben is lehet...




Nem véletlenül esnek egybe a gondolatok, szavak... Ákos "Adj hitet, s elhiszem neked| hogy élni szebben is lehet" soraival.

Bár kétségtelen, a téma kicsit más, az élet viszont csak élet marad, telve vágyakkal és célokkal - kicsitől a nagyig, a koraitól a megkésettig.

Lassan látom az írások, a munkák eredményeire adott reakciókat, a változásokat is... Jó és rossz irányban is.

Sokan felejtik el, hogy az életnek több rétege van, ahol kortól, időtől és érdeklődéstől függően is, szerepeket játszik az ember.

Szerepeket, s nem csak választásai, az adottságai, de a környezete, munkái, a társadalom révén is. S olykor a választás ideje és módja nem éppen a legjobbra sikeredik, ha abba más is igyekszik beleszólni megengedett, vagy meg nem engedett módon.

Talán ezzel a pár sorral kellően fejeztem ki az adottság, a választás, s a mulasztás(ok) lehetőségeit. Idő sosincs semmire, felkészülni, előadni, elmondani, megbeszélni, megélni, emlékezni, megoldani...

Pedig az embernek arra van módja, ideje, amit eldönt, amit akar, amit választ.

Ha azt választom, hogy engedek a járvány korlátozó tényezőinek, s nem megyek el a külföldi konferenciára, mert nincs pénzem, nincs TB-kártyám, nincs biztosításom, nincs jövedelmem, nincs barátom, nincs szállásom, nincs partnerem, stb.: akkor elmulasztom megélni a munkám eredményét, a barátok megtalálását, az emlékek megérését, megérkezését, adott esetben a rendszerezését, vagy akár a kommunikáció megindulásával a megoldás, egymásra találás lehetőségét.

Két élet lehet párhuzamos, metsző, közeli és távoli. Hogy meddig metszi egymást, halad eggyütt, az mindig a te döntésed, az Öné... A másik csak azt tudja megtenni, amit én lehetőségként elgondolok, s amit lehetőségként elé tárok. Semmi mást.

Ha én őt egy lump alaknak hiszem, akivel nem lehet beszélni, akkor azzá teszem, mert nem is adok neki módot arra, hogy beszélhessen, beszéljen.

Ha a születésnapján is megsértem/ed, s közben hozzám/d tartozónak akarom/d hinni, vajon mi fog történni? Nem véletlenül vágtam le az igei személyragokat, s írtam változtatható módon a gondolatokat.

A hajnal sötétje közben a felkelő Nap ragyogása mellett tündöklő kékre festette az eget: megmutatván, a fény, az energia útja is ennyire sokoldalú, sokrétű.

A hajnali csendbe kevés zaj lopódott a nagyváros berkeiben is... S ahogy csöndben mégis szól rórátéra a harang, jelzi az egykori hagyomány meglétét is...

Hogy nem lenne rá igény? De van... Lenne...




Csak a lehetőség nem adott, nem tudnak róla... Változtatni kellene a fórumokon...

Ahogy iskolába menvén az ember reggel hat után betért a templomba, letérdelt az oltár elé, vagy meghallgatta a misét az egyetemi órák előtt... Nem folytatom a leírást, hisz úgy is tudod, tudják, tudjátok...




Az értékrend etika függő, s olykor, hogy megtaláljunk valamit, megoldjunk, eszesen más pozitúrát, más álláspontot, álláspontokat kell felvennünk: akkor is, ha tudjuk, bizton tudjuk, hogy valaki rossz, nem érti, nem értheti, hogy nem tiszta, félre van vezetve, mást tanítottak meg neki, mást fogad el értékként, s mi nem tudjuk, esetleg csak sejtjük az okát... De a cél esetleg ugyanaz: rendbe hozni valamit, valakivel, akit ugyanúgy rendbe kell hozni ahhoz, hogy a célt elérjük. Hogy minden viszonylagos, s a rend és rendetlenség fogalma is az?

Ezt a példát a fizika, csillagászat, a történelem is felhozta már az idők során...




S jól tudod, jól tudja Ő, jól tudják Ők is, s mi is, meg ti is, hogy: a rendetlenség rendje is viszonylagos, hogy az van, amit látni, hallani akarok, s nem az, amit látok, vagy adott esetben hallok.




Az élet pedig így megy tovább, ha titkosított kém, ha 3/3-as, ha államtitkár, ha helyettes, ha miniszter, ha kormányfő, ha professzor, ha tanár, ha tanító, ha bíró, ügyész vagy közmunkás, ha fegyenc, ha takarító, ha vámos, ha vegyész, ha biológus, ha orvos, pap vagy filozófus valaki, akkor is...




S mikor is mondjuk, hogy megérte szerepet cserélni, hogy elkapd a gyilkost, s közben elveszted a végzettségeidet, családodat, pénzedet, emlékeidet, mert tudtad, hogy nem mehetsz oda vissza, vagy azért, mert mindenki halott, vagy azért, mert senki nem az, vagy azért, mert senki nem a színtiszta igazat mondja soha, s mindig van fegyver, aki vagy ami fenyeget, fenyegethet...




Nos hát... Adj hát hitet, hogy élni "halál" után is lehet...




Szeged, 2021. szeptember 19. 07:15