Lövey Varga Éva
Botránykönyv részekben
Haladás vagy maradás?
"Haladjunk kérem, haladjunk...
Hogy nehogy bajban maradjunk.
Ki it mer, az sohasem nyer,
Amíg mindent, ami jut, el (le) nem nyel."
(Lövey-Varga Éva)
A rímek néha csak szórakozásból alakulnak.
Valamikor a francia nagy filozófia, a felvilágosodás, majd a magyar reformkor időszakában a kérdések komoly vitákat kezdtek generálni. Tudjuk jól, hogy azok az alapkérdések, amelyek minden percen, másodpercen döntés elé kényszerítenek bennünket, nem csak abban a korban voltak aktuálisak, nem csak akkor vetődtek fel, amikor a korszakot elnevezték utánuk. Minden percen felmerülnek a kérdések, az élet minden területén.
Leültem írni, hisz annyi mindennel szembesültem azonnal a közösségi hálón.
Már nem is arról szeretnék elsősorban írni. Mindig lesz hirtelen fontosabb dolog, amit a többi előtt kellene felvetni, tárgyalni, megmutatni.
A külsőt, a belsőt.
A mai napig nem értem viszont, hogy a tapasztalatot, a meglátást miért igyekszik legalább a közösségek fele mindig az íróhoz, szerzőhöz, rendezőhöz közvetlenül kötni, mintha az ő lenne, mintha vele történt volna, mintha kizárólag azt írhatná, ami az életében van. Sajnos ilyen sablonos, "skatulyás"-gondolkodású emberekkel mindig találkozni, koroktól, műveltségtől, akár csak keresettől, társadalmi helyzettől függetlenül.
"Aki nem tudja elmondani azt, amit tud úgy, hogy egy utcaseprő is megértse, az maga sem érti igazán."
Öveges József idézete pedig talán még ezeknél a megállapításoknál is többet mond. Az egykori, szárnyakra vett mondatot egy erdélyi barát, Sántha Imre Géza vetette az elektronikus közösségi papírra, néhány órája.
Megfontolandó gondolatok. Olykor mégis, sokak célja a bennfentesség, hogy mindenki csak ne értse meg, csak az adott szakma vagy adott kör ismeretekkel, adatokkal, kommunikációs csatornákkal egyetemben rendelkező egyedei, tagjai.
"Hapciii..." Nem csak légkondi hűvöse avagy a vihar, eső utáni enyhülő hőség okozta talán a tüsszentést.
Mindenesetre jó utakon járunk. Kezdenek kiegyenesedni az egykori görbe utak a feltárásokon, mezőkön, a poros lepel lehullni látszik.
Ami a sok kín, félreértés után mégis némi megnyugvást jelent.
Érdekes motiváció a rendetlenség rendje, avagy a rend rendetlensége.
Mindenesetre, a hirtelen jött időhiány mindig képes elhessenteni, olykor mélyre temetni a gondolatokat.
Sok választása nem marad az embernek. Az igazság útja mindig első marad.
Lesz még mondanivalóm. Jogi eljárások miatt is.
Most az út sürgősen más irányba vezet, de visszatér a problémás pontokra...
A római útépítést a merész vonalvezetés és az alapos kivitel jellemezte. Az utak évezredes fennmaradásukat a mély alapozásnak köszönhetik.
"Római út Pompeiiben
Az alapozás legalább 1 méter mély, de legfeljebb a fagyhatárig ért le. A terméskő alap (statumen) 30 cm vastagságú lapos kövekből álló réteg volt. Erre jött az ökölnyi kövekből készült ruderato, ami 25 cm vastagságú. Felette kisebb kavicsokból álló nucleus (25 cm) helyezkedett el. Valamennyi réteget mészhabarcsba tették. A legfelső réteg homokos kavics vagy ritkán terméskő. (20 cm) A kötőanyagul használt mész (calx) után nevezték el a franciák a kövezett utat (via calciata) chaussée-nak (sosszé).
Az építkezéshez mindig a helyben található anyagokat használták fel. Például a Savárián átvezető utat sághegyi bazaltkővel burkolták.
Vizenyős talaj esetében dorongutakat építettek. A folyókat, kisebb szakadékokat áthidalták. Lápokban, mocsarakban több kilométer hosszú pallóhidakat is lefektettek. A római utak szélessége 4-6 méter volt. Az Alpokban csak 1,5 - 3 méter volt. Ez elsősorban a gyalogos közlekedésre szolgált, bár a kocsik részére számos kitérőt építettek a veszélyes szakaszokon.
A rómaiak ismertek voltak a nyílegyenes útvonalak építéséről, de ez újabb kutatások szerint annak köszönhető, hogy felhasználták a hódításuk előtt felállított egyenes vonalakat, amelyeket azután katonai és kereskedelmi utakká alakítottak át.
Feljegyezték, hogy az etruszkok meghódításakor a rómaiak figyeltek rá fel, hogy Toszkánában egyenes vonalakban felállított kövek hálózzák be az országot. Később Hellász (a mai Görögország) meghódításakor is észrevették, hogy a dombos hellén tájakon nyílegyenes sorokban kőoszlopok állnak az utak mellett.[1]
A római katonák több ezer mérföldnyi utat építettek. A csapattestek gyorsan eljuthattak a birodalom távoli részeire a jól kiépített utakon."
In.: Wikipedia Római út szócikke.
Borostyánkő út ma Szombathelyen a Romkertben
A Borostyánkő út
Borostyánkő út útkereszteződése Szombathelyen, a Fő tér alatt, megtekinthető az OTP Bank fiókjából
Szeged, 2021. július 15. 10:13
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése