Lövey Varga Éva Seuso_Mindent Bele & Régész a pácban /Archeologist in the Lurch/ & Jog az Igazságért Az Igazság nem él, s odaát van?

Lövey Varga Éva

Seuso_Mindent Bele & Régész a pácban /Archeologist in the Lurch/ & Jog az Igazságért

Az Igazság nem él, s odaát van?

Nézegetem a kollegák szakanyagait, válogatok az oktatáshoz, a lapok anyagaihoz, tájékoztatásokhoz. Az elmúlt években a sok munkám hatására talán kicsit változott a közösségi oldalakon való munkák, hozzáállások anyaga, felhozatala is...

Ahogy visszaemlékszem, az angol, mongol, azték, indián, orosz, olasz, spanyol és francia anyagok jóval jelentősebbek voltak, s hamar felsorakozott mellé a horvát és szerb, valamint a bolgár és lengyel anyag. A magyar viszont nehezen kezdett el kullogni utána, s jórészt az én terveim engedély nélküli használatával, amit nem tudok, csak sejthetek, hogy került ki mások kezébe, a pécsi költözések közben, után, a bérletekből, az akadémiai és más utazások közben eltűnt táskákból Kisapostag, Kaposvár, Dunaújváros, Szeged, Siófok, Veszprém, Keszthel, Gyula stb. felé, avagy a záhonyi vonalon. Mert, valljuk be, meglepetésben az első percektől kezdve részem volt. Csak ezek semmilyen esetre nem a kellemes, jóval inkább a kellemetleneglepetésekről szóltak, szólnak.

Nem is szóltam volna erről, ha minduntalan nem a nevem nélkül látnám az anyagokat a Magyar Nemzeti Múzeum, a Budapesti Történeti Múzeum, a Móra Ferenc Múzeum, a Janus Pannonius Múzeum anyagaiban, munkáiban, avagy netán a Magyar Tudományos Akadémia, netán a PhD és régészeti konferenciák, történész és klasszika-filológia konferenciák anyagaiban.

Igen, sóhajt fel az ember. Már elsőben tanítja a tanító néni, a tanító bácsi, hogy ha más művét idézzük, idézőjelbe tesszük.

Most nem paragrafusokat szeretnék írni, mint a jogi irodában, bár kétségtelen, hogy kell írnom, minden szakmámban. Az is, hogy mindenkinek tudnia kell az egyéni, avagy közérdekű célok miatt a visszaélők névsorát, avagy éppen a korrupcióval vádolható eljárókat, az egyetemi hallgatói önkormányzatoknál, az Akadémiákon, a felsőoktatásokban, középiskolákban, avagy a rendvédelmi és végrehajtó szerveknél.

Jó esetben az ember megtörtént, buta voltam, elfelejtettem címszóval tovább áll, és keres mást, új dolgokba fog. De, mit ad Isten,. A kilenc szakmánál hol itt, hol ott, de mindig belefutok. S kikerülhetetlen.

Olykor tudja az ember, a köztársasági eskü, az orvosi eskü kötelez. De, ehhez be is kell tartani dolgokat.

Hogy meddig nézhetünk el valamit, valamiket, annak is vannak határai: például, ha az egykori tolvajok nem azt kezdik el vádolni, akitől loptak, vagy másokkal együtt nem azt kezdik el megvádoltatni a rendfenntartóval, végrehajtóval.

Mert ilyenkor ugye, a szleng nyelvi eszközeit használva: ugyancsak "kiborul a bili".

Persze a nyelvi akadályok mindenütt fennállnak.

A francia, spanyol vagy a mongol adott esetben igencsak ritkán tanulja meg a magyar nyelvet használni, akár a koreai, kínai, az arab is, vagy az indiai is ide sorolható. Mert, hát a magyar a maga flektáló rendszerével a nehéz nyelvek közé sorolható.

Nem egy nyelvet tanultam a keleti, a nyugati, az északi és déli nyelvek tanulmányozásához. Az ember, ha évtizedekig nem használja, nincs hol, mert az egyetemen is felsőfokú nyelvtudás mellett is berakják egy kezdő csoportba, majd a jegyeket, neveket, utána a nyelvvizsgákat is becserélik, sőt, az embereket is, mivel más neve alá iktatják a tanszéken a bizonyítványokat lakcímcserével, informatikai hibát meg nem javítanak, ahogy a szakdolgozat készítő cégnél a koreai konzulátus helyén sem, ott már a kellemetlenebbnél is kellemetlenebb baj van, jogsértések nemzetközi soráról beszélünk. Tehát csak addig érdemes tűrni, túllépni, amíg az új élet nem tudatosul az emberben, emberekben, hogy ugyanazt az életet éled, de amit nem lehet elnézni, mert hatása lehet, azt nem lehet, és nem kell elnézni, akkor sem, ha a buta miniszter, esetleg a bíró őrjöngeni kezd, munka helyett, meg kispórolja a 67 dosszié elolvasását a másnapi tárgyalásra, ahelyett, hogy más időlontot tűzne ki, míg ép elmével le nem lehet folytatni egy tárgyalást, s mindenki fel nem készül rá...

Ugyan már... "Pénz beszél..."- tartja a mondás. Hisz az ügyvédi díjazásnak nincsenek szabványai, korlátai, határai, sem lefelé, sem felfelé. Ahogy az igazság látásának, megtapasztalásának sem.

Nos, jobb, ha nem vesszük sorban mustrára az egyetemi intézmények jogi karait, a belföldi és külföldi intézménysorokat! Mert ugye, egyik egyetemen sem kizárólag egy nyelven, egy nemzet hallgatót és tanárait oktatják.

Nehéz az élet. S tudjuk jól, a probléma megoldást, nem jogviszony megszüntetéseket, vagy megalázásokat igényel, vagy nem a jó büntetését, a rossz köztársasági díjjal történő jutalmazását, vagy akadémiai kinevezését, esetleg rektorrá tételét.

Kivéve, ha valaki példát akar statuálni, s a legmagasabb poszton, a legmagasabb büntetéssel vagy a bukással akar büntetni valakit.

Nos, ha megnézzük, egy ember akár 30-40 oldalt megír három óra alatt, olykor többet is. Nos, ez az ember tíz év alatt mennyi mindent ír le, állandó munkával?

Tovább lehet gondolni, amit leírtam. Ha nem mondom is ki a dolgokat, aki képes, akar gondolkodni, bármikor megteheti, ezen sorok nélkül. Mert ugye, az akarat számít...

"Nem akarásnak..."- tartja a jó magyar közmondás... avagy szólás?

Szeged, 2021. július 10. 10:59