Lövey Varga Éva Botránykönyv részekben & Seuso_Mindent Bele & Régész a pácban Karcolatok expressz jogi és régészeti témákra, avagy viselkedéstan és logika másképp

Lövey Varga Éva

Botránykönyv részekben & Seuso_Mindent Bele & Régész a pácban

Karcolatok expressz jogi és régészeti témákra, avagy viselkedéstan és logika másképp







Talán nem csak a napi csipkelődések és hibák, az internetes és intézményi veszekedések, az egymást szóban, írásban, tévéképernyőn és másként is csépelő tévések és újságírók, régészek és jogászok, politikusok, tanárok, diákok és hétköznapi emberek miatt jutottak eszembe a műfajok, s az írástípusok, megfelelő formát keresgélve a mondanivalónak eseményeknek, adatoknak, s mindezeken által a történteknek, amit az idő vaskereke vésett a földtani rétegekbe, avagy a lelki utakba egyaránt.

Vagyis, ne csukódjon oly könnyen le a szemünk, ha valami nincs a rendjén, nem megfelelően történik, avagy... Nem éppen megfelelő idegállapotban és mondanivalóval fordulunk egy laptulajdonoshoz, egyeztetések és egyebek nélkül, saját mulasztásaink után...




Sorolhatnánk ... A glossza akár egyhe, akár csípős is lehet... Nézzük kissé meg a karcolatot...




"A karcolat (vagy rajz) a 19. században a napi sajtó jellemző műfaja (mint például ma a riport). Az újságírás természetéből következően a művészi képzeletnek kisebb szerepe van benne, mint általában a szépirodalom alkotásaiban. Többnyire valóságosan megtörtént eseményekből ragad ki egy-egy epizódot. Ironikus szemléletű, kritizáló célzatú, rövid, szellemes és tanulságos szépprózai műfaj.




Karcolat például Anton Pavlovics Csehov első sajtóban megjelent írása, a Levél tudós barátomhoz (1880) is.




A karcolat - mint irodalmi műfaj - az epikai műnemhez tartozik."







A Wikipédia részlete eléggé általános meghatározást ad a műfajra, kicsit akár visszatetszőnek is tűnik. Mindenképpen megfontolandó lenne a hiányosságok pontosítása...




Az alapokat viszont ez a pár sor is megfelelően szemlélteti.




A műfajnak manapság talán elég kevés a művelője, hisz sokan a kritika fogalmával és építő jellegével sincsenek tisztában.




A problémát olykor inkább az jelenti, hogy a kritikát támadásnak, fegyvernek fogják fel, s ugyanígy gondolkodik a többség, ha hibázott, mulasztott... Tehát etikailag sem állja a mércét, nem képes belátni a hibákat, korrigálni, beismerni...

Nem is érdemes felsorolni.




Mármint az informatikai hibáknál...sem..




Karcoljunk hát, vágjon az éle az iróniának...Talán, ha valaki a szép szót nem érti, a hibákat nem javítja, az talán mégis felfogja a történéseket ilyen módon...




Mint például a verseket írni nem tudó neveléstörténész, akinek a bugylibicskája is beletörik a hibásan írt prózába, ami akkor sem lesz vers, ha verssorokba rendezi ..akár ír rímet hozzá, akár képtelen rá...




Mindenesetre a tehetség is elvész a tanulás mellett, s attól, hogy durva dolgokat és témákat választ poétikai témaként, még nem lesz, tehetségesebb, vagy jobb, ha nem képes szövegegységet létrehozni, vagy megtanulni az eszközöket és a felépítményeket, valamint megfelelően alkalmazni azokat.

Mellesleg nem árt mellé a tárgyi tudás, vagy esetleg néhány más dolog sem...







Szeged, 2021. július 17. 23:44