Lövey Varga Éva:
Seuso Mindent Bele
Lövey Varga Éva Seuso Mindent Bele 2021. 03. 21.
Sok év telt el azóta, mióta kezdtem. Sok rossz dolog történt. Nem vagyok büszke a tanáraimra, mint kisgyerekként. Nem vagyok büszke a kollegáimra, mint egykor, amikor beadtam valahová a felvételi kérelmet, összedolgozni, együtt élni az életet egy munkahelyen. Mert ugye, az életed nagyobb felét iskolákban, képzéseken és munkahelyen töltöd, nem a családban. Szörnyű, de évek óta nem merek újra hozzáfogni a szaktársak lopásai, a tanáraim és az eljáró rendőrök, volt jogász és bíró szaktársak, munkatársak, barátok áltanácsai, hazugságai, nyilvánvaló hamis tanácsai, fenyegetései, azonnal látható csalásai után annak, amit - egykor gyerekként látva néhány dolgot, - elterveztem. Tudom, különleges dolog, ha iskolákat váltva is kitűnőként végez valaki, nem csak pszichikai megterheléseken menve keresztül. Könnyedén vettem, ma mások magából a fogalomból is orvosi eseteket gyártanak, mindent félremagyarázva.Lehet és lehetne mesélni. Így is fogok tenni, így döntöttem. Mert a hibákon és visszaéléseken valahogyan felül kell emelkedni. Nincs más út, valahogyan haladni kell. Tudom, sokan nem fogják érteni. Elsősorban azok, akik nem is akarják... Akik csak egy álláspontot, célt követnek, egy embert istenítenek.. stb.
Összefoglalóval, fogalmakkal akartam kezdeni ezeket a blogokat is... Aztán a szükség törvényt bontott. Először elhittem, hogy nem kell alapdolgokat, nyilvánvaló történéseket leírni, magyarázni... Mások értik. Legyen szó tanárról, diákról, nyomozóról, kutatóról vagy tanultabb és képzetlenebb érdeklődőről. Nem így van, nem így volt. Nem is lesz soha így...
Nem kell talán mondani, hogy nem csak az egykori kutatók, nyomozók, szülők, tanárok, barátok, a regényekben vagy máshol, kutatásokban említett emberek éltek és élnek meg kemény, avagy akár vicces, ironikus dolgokat az életben, én sem vagyok, én sem voltam kivétel. Sajnos. Sok mindent kihagytam volna az életemben. Főleg a mindent eltűrésemet, a mindig jót látásomat, a mindig mindent megbocsátokat, a mindig javulhat és fejlődhet elképzeléseimet másokról. Talán ma éppen ezért nem a bírói székben töltöm a mindennapjaimat. Bár, kétségtelen, sokan jártak volna velem nagyon jól, ha a pulpitus éveken és évtizedeken át a minden percem színhelye...
Ne filozófáljunk erről. Sok rendőr, bíró és ártatlanul elítélt vagy megvádolt ember ma is élne, élhetne.
Hála a Magasságosnak, sosem voltam egy túlbulizós, pletykás, mindig mindenütt jelenlevő, az orrocskát mindenbe beleütő, stb. alak. Kétségkívül, az is előny, hogy úgy tudtam a legjobb barát, oktató lenni, hogy sokat tudtak rólam mások, mégsem eleget.
Minden relatív. Maradjunk a relativitás elméleténél.
A Régész a pácban, a Tollforgató Online Lapcsoport, A Bronze Silver Gold blogok, a Hungarian Limes Assosiation partolói oldalak, az Egy Csepp Élet Online Magazin, és gyakorlatilag minden online munkám a kutatásokért, oktatásért, segítségért született. Nem tagadom, rendőrök, egykori orvos és jogász tanárok, kollegák igyekeztek mindent akadályozni, fenyegetéssel, adatcserével, hamis eljárásokkal, lustaságukkal, tévedéseikkel. Most sokan felháborodnak majd a soraimon. Tudja az ember, hogyha le kell írnia, konfliktusokat kell gyártania. Valamit valamiért. Régi mondás. A párkapcsolati, baráti konfliktusok, a családi szféra érintettségét senki nem zárhatja ki. Akkor sem, ha azzal kel és fekszik, hogy ő bizony a munkahelyi gondokat nem cipeli haza, nem beszélünk otthon róla. A környezetnek mindig szükséges a magyarázat. Erről is beszéltem...erről is beszélnék...S ez a mondat most kétféle szövegkörnyezeti jelentéssel bír. Most vagyok talán a leghálásabb egyetemi tanár középiskolai tanáraimnak, a 18 év alatti egyetemi képzéseknek, a szülői pedagógiának, a zsenilis szülőnek és pedagógusnak, aki világszintű visszaélők ellenére is megmentette az életemet nemesen egyszerű zsenialitásával, bízva a gyermeke adottságaiban, tudásában és képességeiben. Vadregényes tájak, Nobel-díjas szintű krimi anyagok... Agatha Christie régészetét élesztik újra... A gyermeki rajongást, az olvasásimadatot ma már több mint ötven nyelv használatával kell elképzelni.
Azt hihetik, azt hiheted, valakiről mindent tudsz, s mellette évtizedekig élve soha nem ismerted, semmit nem tudtál, tudhattál. Ez az élet, a világ rendje. Fogadd el a szabályokat... Szabályokat hozunk, hogy élhessünk. Ha nem teszed, a káoszban nehéz lesz közlekedni, és a falakba ütközés életekbe, testekbe kerül...a lélek halhatatlan...Akármiben is hiszel. Nem kell Istenben, Istenekben hinned. Sok természettudós, fizikus már 14 éves zseniként is az ő felsőbbrendűségét zengte és zengi.
Most adok én is esélyt a visszaélésekre, amikor kézirat nélkül géppel írok sorokat, mondatokat, gondolatokat. Mentés nélkül. Hátha a haecker megint máséba teszi, hátha a tanár nem tudva a rövidítéseket, arcokat keverve másnak adja ki, oda, vagy másnak írja be....Soha nem akartam olyan tanár lenni...
Ilyen az élet. Mondják, vagy mondanák sokan; egyszerűen próbálva megoldani a kérdést.
Lényeg a lényeg. Sokan kértek külföldről...is...
Írjam le mik történtek. Szaktársak javasolták, egykori osztálytársak. Hátha megoldást jelent sok dologra, amely hazudozók, visszaélők miatt lehetetlennek tűnik. Vagy vaskalapos csak ez lehet kutatók miatt... Vagy téveszmés egykori tanárok, féltékeny egykori szerelmek, vagy értetlen családtagok, barátok, ismerősök, szenzációhajhász, avagy beképzelt, esetleg súlyos beteg emberek, eljárók miatt, lefizetett, korrupt eljárók, stb. miatt. Mert valljuk be, voltak, vannak...lesznek is.
Mindent belekalkulálva. Nincs, nem volt és nem lesz, nem lehet magánéleted.
Így kell élni. Érteni, tudni, látni. Ha van is, az sem lehet teljesen privát. Nem lehet elkülöníteni, akkor sem ha ki sem mozdulsz egy szobából. El kell fogadnod. Ahogy a szép és okos nő mindig mindenkié vagy az okos és sármos pasi is mindenkié elvét. Akkor is, ha ez valójában nem így van.
A szerelem is mindenkié, a tudás is. Hogy ki mit markol, ki mit akar belőle, saját döntése...mit és miket fogad el. Elszeparálni nem tudod. Ahogy a vegyi kivonatokban is marad a vivőanyagokból, oldószerekből...
S megint az élet kémiájánál tartunk.
Mindent érint. Mindent érintek. Mások tévedése, hogy a 18 évvel a tanulás lezárul. Eztán lesz még magas a mérce. Ha 12 éves korodra nem tanultad meg, kemény lesz...
Nos.. egyik cím sem jó, egyik cím sem megfelelő...maga a Seuso sem lenne kimerítő...
Mi legyen hát?
Az utolsó esély? A bosszú átka? Az átkok bosszúja?
Nem elég egy cím...minden esemény más volt és más.
Ma már kétségtelen, végig kell írni. A tévedések vígjátéka napról-napra, óráról-órára súlyt le ránk, percről-percre nevettet meg, vagy zokog lelkében is a háttérben.
S megint csak pár szót tudtam leírni. Talán csak az ért meg, aki megélte, hogy nyelvész tanára (Kornyáné, Szikszainé vagy akár Sebestyén Árpád...vagy bárki) az egész egyetemi évfolyamot elégtelennel kivágta elsőstől ötöd évesig, s ő maga mégis egy kettessel, hármassal vagy négyessel, kivételesen ötössel átcsusszant a vizsgán. Saját tudásából vagy isteni kegyelemből, ma már az adatcserék miatt talán még az is bizonytalan.
De, maradjak a céloknál. Valóban...ahogy tegnap írtam, magam is megfutamodtam. Nem akartam rosszat írni. De ezt lehetetlen megtenni ott, ahol rossz történik. Akkor is, ha halmazrendszerekben gondolkodik valaki, halmazelméletben. Nem leszek egyszerű...mint ahogy sosem voltam. Ahogy alig másodikos gyerekként odavetettem a papának és a tanárnak, hogy Pitagorasz tétele nem is igaz, mert ennél a háromszögnél más van...
Stb.
Ki mondta, hogy egyszerűnek kell lenned? Ki mondta, hogy be lehet egy skatulyába szorítani? Kétségtelen.. ideiglenes skatulyákból hozok felszínre régészként olyan életeket, akinek maradványai kis cellákban rostokoltak évekig, évszazadokig. Ha megnézed, bármelyik autó is koporsó lehet...egy doboz a házad.. a vilagmindenségben egy gömb az otthonod, a Föld.. határai végtelenek, szemeiddel nem láthatók.
Vannak beteg hamisító, lopott diplomás orvosok, ügyvédek, magukat régésznek kikiáltó, tanulni nem képes kontárok, papír nélküli, vagy eltűnt papírral élő szakemberek...s ki mint él, úgy ítél.
Mi legyen hát a cím? Mindent bele.... Dobjunk össze mindent bele...minden adatot, előzményt utózmányt. Sokan nem látják majd az összefüggést.. szakemberek sem. Kell magyarázat? Akkor már baj van...
De ... Ilyen az élet..az élet írta....
