Lövey-Varga Éva Seuso_Mindent bele Hangfelvételek, kiadások

 Lövey-Varga Éva

Seuso_Mindent bele

Hangfelvételek, kiadások

Valamikor a 90-es években a EF-képzés után meg az összevont éves egyetemi képzések után titkosítással, egyedi kérvénnyel már diplomásként kellett visszaülnöm a valódi kortársak mellé, a magyar középiskola padjába. A korábbi, külföldi végzettségek elhamvadtak a kályha tüzében, katonai módszerű emléktörlést kértem, nem csak családi okokból, amiről a szűkebb család sem tudhatott. Apukám miatt sem, de a tanáraim miatt sem. Az okok között sok minden szerepelt és szerepel, ami miatt még a Seuso vagy Trianon-kutatások miatt sem lehet beszélni.

Aki tudja, orvosilag mit jelent amit leírtam, az sem biztos, hogy megérti, egyházi végzettségek nélkül. De így is úgy ültem be 1990-ben újra a középiskolai padba, a kortársak közé, hogy 5 perc alatt kész volt a kémia dolgozat Malatinszky óráján, meg az orosz Dr. Kiss Antalné Apátfalvi Éva dr. egykori osztályfőnököm óráján. Az osztályfőnök ilyet idős kora ellenére még nem látott, Csontos Mária tanárnővel megegyezve inkább az osztály másik felének csoportját választotta tanítani, amibe én tartoztam névsor szerint. Természetesen ez szakmai nyelvoktatással is járt mindkét nyelv esetén. Botrágyi (Beke) Vera viszont az osztály előtt a tanár előtt lestréberezett, amit soha nem éltem meg máshol, hogy szégyellni kelljen a tudásomat, ezért inkább én is elrejtettem mindent, amikor csak lehetett utána, vagy olykor inkább nem töltöttem ki mindent. Más ilyen helyzetek is voltak. Okkal. Talán Gebei Sándor és mások is rájöttek erre, azokkal az igazgatóságban levő tanárokkal, akik apát is ismerték.

Szóval, Szász Endre, és más oktatások után nem csak a pécsi rovargyűjtő és stb. táborokon túl, bekerültünk az OKTV bázisokba is néhányan. Akkor párhuzamosan a Miskolci Bölcsészegylet, a Nyíregyházi Tanárképzőre kihelyezett debreceni képzésekkel. Így gyakran ruccantam ki Nyíregyházára a koliból, s közben sokat beszélgettem, tanultam a vonaton. De a Kossuth képzései és a mezőgazdasági és info tanfolyamok, adott esetben a Kiss Kossuth nyelvtanárának oktatása is ott volt mellette nekem, majd néhány probléma után inkább a családhoz még közelebb levő Szegedre vágytam és jöttem nyári összevont, s levelező képzésre.

11:26

Aki hiányolja még néhány helyen a jelenlétemet, jól teszi. Párhuzamosan mindig 3-4 helyre jártam képzésekre, összevontan, spórolósan, hogy minél több dolog lekösse a figyelmemet. Szombathelyen induló régésztechnikus képzés a kiadványaival ugyanígy jelen volt. Nem a tanulással, teljesítéssel, a zsaroló, embereket megkülönböztetni nem tudó személyiségekkel volt gond. Ez lehetett lefizetett vagy spontán betegség ok, nem foglalkoztam velük. Tovább mentem, mert nem lehetett a rendőrségi nyomozásokra várni. Élni kellett.

Nos, kénytelen voltam szünetet kellett tartani az írásban, nem csak levegővételnyi kötelező teendők miatt, de...

Megdöbbentő dolgokat látok a közösségi oldalakon. S egyre több összefüggést produkálnak a megjegyzések...

Mind régi, nem emlékező művészek, mind szaktanárok, egykori társak részéről. Meguntam. Örüljenek, hogy velem, nem velük történt ilyen. Én túléltem, feldolgoztam, tudom használni, tudok segíteni. Ő vagy ők ugyanezt, meg amit ők tettek, nem biztos, hogy túlélték volna.

Persze mindenhez az abszolút elszeparálni kívánt magánélet is hozzájön, hozzájött. A célokkal és szándékokkal.

Karrierista soha nem voltam, minden, a képesség és társalgási igénynek megfelelő embert és társaságot összefogtam, magam köré gyűjtöttem, de lehetőleg privát szinten. A köztevékenységek mellett. Sosem voltam nagy bulizós, stb. jelenség, de én is tudok viccelődni, ha támadások érnek, visszavágni, de csöndben maradni is. Egyszerűen valahogy mindig vezető szerepbe kerültem mindenütt, alkalmazottként is.

Nagyon jól tudja mindenki, hogy az elmúlt időszakban a kis visszahúzódó kislány státusz végleg megszűnt a történtek után. Az egyensúlynak minden helyzetben meg kell lennie, s nincs tovább olyan, hogy elnézem, ha rosszat tesz, és tovább megyek a kárigény nélkül. Ennek is oka van. Pszichológiai és más munkakörök felett is.

Nos, nem egy furcsa visszajelzés érkezett felém visszaélő tanárokról, elvekről. Jelen pillanatban felnőtt emberektől.

Sokan látják a csoportjaimban, hogy igyekeztem az ingyen oktatásokat, a laprendszert valamilyen folyóirattá vagy más kiadvánnyá alakítani. A rendszere és céljai sem jogilag, sem műfajilag nem illeszkednek ezen körökbe. A honlapok ma is adatbázis jellegű, gyűjteményes, válogatásokkal tűzdelt alkotásokból álló rendszerek, az oktatás és a kutatások segítségére.

Nos, vannak extrém dolgok, voltak is. A fenyegetőzőkkel sosem törődtem. A halált el kell tudni fogadni, meg kell érteni. Nem csak idős emberek vagy betegek halnak meg.

Tehát, felesleges dolog engem fenyegetni, vagy pszichikailag befolyásolni próbálkozni rossz irányokban. Előbb-utóbb minden hiba kiderül. Az is, amit én követtem el, az is, amit más. Szándékos, véletlen is.

Az egykori képzések hangfelvételei vak egyetemista társam képzéséhez, engedéllyel készültek. Ketten vettünk fel minden órát, két, avagy több készülékkel, az előadók és egyetemi vezetőségi beleegyezésekkel. Nem írok egyetemet, nem csak egy képzőre vonatkozóan gyűltek anyagok, utóbb orvosi és nyomozati anyagokból kifolyólag is.

A hangfelvételek kiadása miatt megkerestem egykori tanáraimat, de sokan tiltakozni kezdtek. Pedig az óráik zseniálisak voltak egykor, és jól használható, megjelentethető anyagok, bár a minőségük javítást igényel. Bízom benne, hogy akire a lakásomat bíztam, az nem kótyavetyélte el.

Szegény Wacha Imre tanár úr jutott eszembe, akivel a balesetem környékén baráti státuszban is összehozott a sors, és kedves neje. Sajnos én magam is csalódtam ebben a sorban, a hozzáállásában is. Egyenesen tiltakozott a megjelenés ellen. Most, pár évvel halála után is arra gondolok, hogy milyen jó, hogy az emlékeken kívül a hangja is fennmaradt a birtokomban, ha azóta nem is vagyok az anyagok közelében. S bízom benne, hogy a visszaéléseket senki nem pártolja, s nem az a célja, hogy ezeket a munkákat is számos más tanár anyagával eltüntesse, és adott esetben még nagyobb károkat okozzon a világnak. Néhány hete egy gépen történő helyreállítás után találtam meg levelei egy részét, amit sosem láttam. Sajnálom, hogy úgy hunyt el, hogy a félreértéseit soha nem lehetett tisztázni.

Most én kezdtem el az anekdotázását folytatni, emlékezni önkéntelenül is, megannyi hiba és félreértés miatt, nem csupán szakmunkák vagy egyéni írói igények miatt. A Kossuthos jegyemet elismerve, nem is tudom, miért kedvelte ezt a kis fiatal hölgyet egykor, aki valóban szeretett volna jó bemondóvá válni, de a fogai hiányán a legjobb orvosok sem voltak változtatni több milliós költségekkel sem: mert a baleset után sok évvel is szépek, épek voltak. De sajnos gyerekkorban a fogorvosok a fogszabályozást szándékosan kihagyták, hogy a balesetben elvesztett felnőtt első metszőfog újraképződése is elképzelhető, és a szervezetnek meg kell adni az esélyt. Pótlás hiányában a többi fog is másként nőtt. Mind a régészek, mind a nyomozók, mind pedig az orvosok jól tudják, miért írom le ezeket a dolgokat ide, azon kívül, hogy épp azért, mert szép nő voltam, mindig megszólták. Nos, az általános iskola udvarán, a záhonyi vashinta után letört fogam mellett úgy vesztettem el, hogy a nagycsoportot elhagyó kislány a hidegben kesztyű viselése helyett zsebre tette a kezét, és a lépcsőház lépcsője csúszós volt, lekerekített. Az egyensúlyt elvesztve nem tudtam a kezemre támaszkodni, anyukám jóval mögöttem jött a hazaérkező apuval, aki sofőrként akkor még vacsorára beállhatott a házsor elé. Talán ez volt a szerencsém, hogy azonnal orvoshoz tudtak vinni a busszal, s a szájpadlás sérülése ömlő vér mellett is azonnali ellátást kapott. Csak felszerelés hiányában nem megfelelőt. S már akkor megértettem mindent, az orvoslás problémaiból. Nem tudott utánam utánam kapni a szülő, a fájdalom óriási volt, s már abban a pillanatban tudtam, hogy a színész-művész-táncos-zenész pálya talán itt véget is ért, marad a szakmunka vagy oktatás. Mindenesetre Vízi doktor ellátása is nyomot hagyott bennem, Szabó doktoréval...Örökre...

Hiányzott, miután elköltöztünk, s utána a kapott hírekkel lassan eltemetődött minden, mígnem a dunántúli költözésem mindenen változtatott, s fogászatilag még több problémát okozott. Mindenesetre a fogakat szüléshez sem tudták rendbe tenni, de a hibáikba az épnek titulált fogak ellenére majdnem belehaltam Pécsett. Szintén nem véletlenül mondom el a privát anyagokat, érintettségeket, mert nem csak egy nyomozáshoz kapcsolódnak, vagy egy tudományos kutatáshoz, a jövőben is.

Előzményeket, következményeket ( vagy egykori nyelvész-irodalmár tanárom kifejezését használva utózmányokat) nem közlök.

Mindenesetre a baleset és az egészségügyi pályán levők, az erős biológia, kémia, matek oktatás a humán érdeklődéssel vegyesen minden lehetőséget kitárt előttem az utána következő években, apa vadász-halász ezermester, anya pedagógiai munkájának háttereként, az ismerősök és osztályfőnökök, tanáraim, rokonok és barátok kreativitásaival együtt.

A műszaki irányok pedig mind jobban bővítették. Tehát, nincs üres lyuk a tér nagy részében. Úgy is lehet mondani. Nem csak a hajdani rajzok, vagy a főiskolai státuszú építész-előadók (Bagoly Gabriella, Kozma Péter, stb.) után.

Nos, így jártam, a szépkiejtési verseny győzteseként sem én kaptam hát a díjat a hiányzó fog miatt Wacha tanár úrék nem adták ki nekem, helyesírásból is bukó erdélyi keresztnév társam viszont megkapta. Mikor Wacha Imre újra tanítani kezdett a Hungarovox óráin kívül, talán már meg sem ismert, rosszul emlékezett. Talán ez magyarázná a történteket. Mindenesetre, örültem, hogy a Wacha- családok, akiknél egykor babysitter is voltam, a tanáraim családja összekapcsolódott. S büszke vagyok a velük elsajátított és egyben továbbfejlesztett tudásra. Talán párja még él. Sajnos csak tanár úrral tarthattam kapcsolatot, keresve a megoldásokat, magyarázatokat, a nyelvészeti munkák sok régészeti, történeti anyaghoz kellettek. Mindig sokat dolgoztam.

Ahogy írtam, mindent igyekszem kiadni.

Egykori beleegyezésük nem indokolta az újra megkérdezéseket, jobb lett volna már akkor, 12 éve kiadni mindent.

A lapokat is erre hoztam létre, a magánkönyvtárat is, amit az ősök, elődök példája is megidézett.

Szóval, vettem a latin mondás jelentéstartamát, a lehetőségeket, és a teendőket.

Talán mindenütt lesz megfelelő megoldás, s a problémák magyarázatra lelnek a megfelelő helyeken, s helyre kerül minden.

Szívesen adom ma is a meghívottaknak és érdeklődőknek a helyet, jogvédelemmel.

Bár, az én érdekeimet is sérteni igyekeztek és igyekeznek, s a kezem alatt jó néhány dolog egyesül.

Lesznek még bejegyzések, emlékezések. Én úgy tudom, mindenki kapott lehetőséget. Senkitől nem fogadtam el semmit, nem támadtam rá senkire, mint ők rám. A kavarások viszont magukkal vonják az igazolások igényét. Bármikor megkereshet az is, akinek gondja van.

Feltéve, hogy nem más, a neveimet használó, vagy hasonló személlyel kever össze. De, én akkor is meghallgatom, ha beszámol arról, vajon mi ösztönzi nyilvános hazudozásokra?

Szívesen beszámolok a weboldalaimról, minden munkámról, sőt akár privát dolgokról is, ha megfelelő partner valamihez a másik oldalon.

Szóval, egyéni és közérdek is az ismertetés a szakmunkák mellett. A kutatói és nyomozói, valamint az orvosi munkák része ugyanannyira, mint a művészetieké.

Nyerni mindenből lehet. Kérdés, ki és mit szeretne. Én azt, ha mindenki tanulhatna annyit, és legalább feleannyira, mint amivel én megküzdhettem a viszontagságok mellett, akkor is, ha nekem nem kell tanulni hozzá, mint másnak, nem kellett; elég volt látni, elolvasni sokszor. De, néha én is küzdöttem más utakon is.

Ilyen az élet.

Ui.: Megj.: Nem írok helytelenül. Minden betű vagy szöveghiba program és programírói visszaélés.

Szeged, 2021. május 17. 13:56