Lövey Varga Éva
Botránykönyv részekben
Régészeti nyomozások 1.
Annak idején a kilencvenes években az akkori JATE képzéseimen a szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskola által indított képzés után volt tanáraim tanácsai után igyekeztem összefogni a szakmáimat. Mivel általánosan mindig kettő-három intézmény rendszerében szerepeltem, sokat utaztam. Általában mindig nehéz, könyvekkel töltött hátizsákot cipeltem. Emiatt sokat nevettek rajtam felnőttek, gyerekek, szaktársak, ismerősök..."Bezzeg, ők magassarkúban, kifestve, kistáskával libbennek fel a vonatra, minden hétvégén hazajárnak. Te miért nem tudod megtenni?"
Hogy miért nem tudtam? Azért, mert amíg ő egy órán ült, addig ugyanazon óra felét máshol töltve is végig, összevontan vizsgáztam, fele annyi készülési idővel, készülési idő nélkül, mint ő, s még az óraközi tíz percben amit az előadó hagyott, akkor is vagy teremváltozást kerestem, vagy szerkesztettem a lapokat, olvastam az órákra, az előadásaimra az anyagokat, vagy éppen a kutatói kérvényeket, a pályázatkiírásokat fogalmaztam, vagy éppen lelket kellett önteni 10 éve már nyugdíjas tanáraimba, szaktársakba, alkotókba, akik komoly életproblémákkal küzdve nem csak tudásukat, de családjukat, az életet célozták meg elhagyni... S talán lehetne sorolni. A kis séta alatt is dolgozott a keze az embernek, fotó, videó készült a kiállításon, konferencián. A jegyzetek mellett képeket, beszámolót szerkesztett az ember. S vajmi kevés idő jutott barát(ok)ra, családra.
Segítségkérésre gondolatnyi idő sem volt, nem is volt rá szükség, ahol van mit adni, ott kell adni. Ahol nincs mit, ott teljesen felesleges.
Így történt, hogy a határon eltűnt Mozsolics anyaggal az enyém is eltűnve, más szakma felé is átkandikált az ember, hasonló eseteket megelőzvén tevékenységi célokkal.
A szakmai anyagok elsajátítása annak nem volt soha gond, aki egyszer, azonnal, helyesen rajzolta meg a műszaki szabványokat már a középiskolában tanító neves főiskolai tanár építész kezén, míg a többiek fél éven át is hibásan adták be a lapokat, s csinálhatták újra, addig ezernyi más dolgot elvégzett az ember. Mert hát: " Mit adjak magának, hogy ne unatkozzon, míg a többi szenved? Stb." S ez így ment nyelvóráról informatikán át minden órára.
"Nem hiszem el, maga öt perc alatt megcsinálta a negyvenöt perces dolgozatot? De nem mehet ki 30 percig."
Színes az élet. Utóbb a tudásának is megissza a levét az ember.
Annyi vaj van ma a világban, hogy 45 éve rejtegetni kell a képességeket, amelyek miatt előszeretettel bántják, alázzák meg és ölik meg az embert, az önnön egoizmusuk, belátasi képességük hiányában, stb. okok miatt, amit üres fejükben tapasztalat nélkül kreálni. Pedig tanulni mások példáján is lehet.
Az élet pedig pereg.
Érdekes, jogszabályi kereteket feszítő dolgokon, megalázásokon mentem keresztül, hazug emberek, eljárók, tanárok között, akikre alig tíz évesként büszkeséggel tekintettem, másokhoz hasonlóan. Valami furcsa érzés viszont mindig ott ült a tekintetek biztatásai mögött is. Valami furcsa, fanyar íz bújkált az édes mosolyok, a szeretném látni mondatok mögött.
A legrosszabb érzés, ha a logikus következtetések, a meglátások ténylegesen beválnak. Nem csak tanulás, képesség ezt valóra váltani. Merni kell, tudni kell sérülés nélkül konfrontálni, elfogadni, megérteni, példát és megoldást találni, s kezelni az érintettségeket, érintetteket is. Megfelelő módon.
A sok korengedményes irat hiába való, ha buta emberek ügyintézés során névazonossagnál utána tíz évvel az aktuális kornak megfelelően máséba iktatják. Hát, lássuk be... Van mit nyomozni.
Kellett, kell is. A normál végzéshez, munkavégzéshez...s talán a nyugdíjakhoz is.
Megmutatni kívánok. Ítélkezni nem áll módonban. Ha a papírok meg is lennének hozzá...hadd bízzam az ember feletti hatalmakra!
Folyatás mindig következik, bárhogy döntesz. Visszatérni a régmúltba aligha fogsz. Az időutazás elmélete mellette kis lyuk, mely kevés embernek adatik meg. Annak végképp nem, aki értené, tudná, s akit irigységből vagy korlátoltságodból tönkreteszel.
Szeged, 2021. április 24. 14:37
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése