Lövey Varga Éva Bírák, bírók és társaik - A bíróságok és történetük 2.

Lövey Varga Éva

Régész a pácban / Archeologist in the Lurch

& Seuso_Mindent Bele & Jog az Igazságért




Bírák, bírók és társaik - A bíróságok és történetük 2.




Amint az első részben említettem, most igyekszem kizárólag a Bírák nagy kézikönyvének történeti anyagát ismertetni.




A kötet első bírói funkcióként a horka jogi tisztviselőt említi, mely a magyar törzsszövetségi rangban a harmadik méltóságként volt számontartva, 920-930 között pedig Kált említi a funkció betöltőjeként, aki Bulcsú apja volt.




A honfoglaló törzseknél a feltételezések alapján a törzs vagy a nemzetségfő látta el az igazságtétel funkcióját. A feladatai között tehát nem kizárólagosan a törzs, a nemzetség irányítása, összetartása vagy a vezetése szerepelt.




Ezt feltételezések alapján állíthatjuk, a kötet szerzői a magyar bírósági szervezet fejlődésének kezdetét inkább az államalapításhoz kötik.




A bírói hatalomról, szervezetről a kötet szerzői inkább a XIII. századra vonatkozóan mernek nyilatkozni megalapozottan. Mindenképpen a nehezen rekonstruálható honfoglalás kori időszak bizonytalanságai mellett foglalnak állást, pedig már jóval a kötet 2010-es kiadásai előtt konkrét leletek, források álltak rendelkezésre az időszakokról. A probléma az, hogy pont a jogi szabályozások visszaélései és jogalkotói hibái miatt válnak végleg elérhetetlenné, vagy feldolgozhatatlanná, évtizedeken keresztül. Természetesen ide kell vennünk a nyomozóhatósági hibákat, valamint a személyi, vagy akár a hivatali visszaéléseket is.




A kötet az államigazgatás első századának funkcionális jogbirtoklóját a király személyében jelöli meg. Érdekes, hogy a vallás és jog keretei közötti ellátott bírói hatalomról és szervezetről beszél, kicsit nehézkesen fogalmazva, s látva el az ismertető funkciót, pontatlanul jelölve meg adatokat.




A király az ország aktuális székhelyén, Székesfehérvárott vagy Esztergomban minden évben ünnepélyes bíráskodást, törvénynapot tartott, a szabad ég alatt, a kérelmezők király elé járulásaival.

Adott esetben előfordult, hogy a vitát nem lehetett akkor elbírálni, vagy a bűncselekményeket vizsgálni kellett, s ez időigényes volt. Hiányos a kézikönyv közléseinek többsége, érdemes ennél jobban belemenni az adatokba, feljegyzésekbe. Ekkor a király megbízott egy személyt, akit poroszlónak neveztek, aki a bűncselekmény elkövetőjét, stb. felderítette, utána járt a dolgoknak.




A királynak ezeken a napokon segítség kellett az eljáráshoz, ami természetes is. Az ügyek elintézéseiben a "senatus" vagy "consilium" segített.




Érdemes ezeknek kicsit bővebben is utánajárni.

Az eljárás személyes kérelemre szóban történt, a tanács egyik tagjának "interpretálása" után született döntés. Ezeket a XI. századi okleveleinkben már látjuk.




Folyt. köv

Szeged, 2021. szeptember 24. 20:06