Lövey Varga Éva Botránykönyv részekben Cerenity, misericordia, ironie

 Lövey Varga Éva

Botránykönyv részekben

Cerenity, misericordia, ironie

Újabb fordulat, a népesség és nyelvi keveredésben. Már, miért is ne? Hiszen egy állítólagos olvasztókohóban élünk...mióta világ a világ.

Vajon a cím mit is takarhat, mit takar? Magyarul azt is mondhatnám: "Bizonyosság, kegyelem/irgalom, iróna". De ugye, ez csak fordítás, percig sem minden jelentést hordozó tartalommal... Ilyen az élet, tartja az elcsépelt szókapcsolat, s hogy klisének, közmondásnak, szólásnak bélyegzed, az már csak a műveltségedtől, tudásodtól, meg persze a céljaidtól is függ: aztán mindenki levonja a következtetéseket. Hát, ilyen az élet...

Tökéletes párosítás láttatni azt az életet, miért éled úgy, miért ne úgy éld, vagy miért is tedd mégis azt?

Természetes, hogy te azt gondolod, hogy te döntesz, és rajtad kívül nincs beleszólása se a szülőnek, nagyszülőnek, tanárodnak, volt tanárodnak, barátodnak, testvérednek, unokatestvérednek, nagybátyádnak vagy akár a másodunokatestvérednek.

Vajon teljesen bizonyos vagy abban, hogy a hozzád nem szóló anya, apa, aki elvált, akivel összevesztél, akitől elköltöztél nem hat rád, nem befolyásol? Valóban egyedül döntesz, vagy alkalmazkodsz a szokásokhoz, társadalmi előítéletekhez, előírásokhoz, holott megbontani igyekszel azokat? S hipp-hopp, elszáll a tinikor, s lassan már nagymama és /vagy kellene legyél, s mégsem tudtál összehozni egy kapcsolatot a sok ferdehajlamú, jótékonykodó tanácsadó tanár, barát, diák vagy munkatárs miatt, akik csak ajánlottak neked valamit, amit vagy megfogadtál, vagy nem...Soroljuk? Soroljam? Soroljad! Írd a listát, a listákat...Gondolod? Nem gondoltad? Mégis, mit? Mit nem?

Vajon, ha békét akarsz, meg egyenes utat, miért veszekszel, miközben száznyolcvanas fordulattal veszed be az egyenes úton a kanyarokat, húsz percenként. Tényleg így gondoltad, s valóban azt a valóságot láttad?

Hogy a pap a templomban nem rólad beszél éppen, miközben prédikál, misézik, vagy éppen könyvet ír?

Szép dolog elhivatottságot érezvén esküt tenni a Magasságosnak, miközben soha nem tartottál be semmit, csodálatos a változás. A látszat néha csal, miközben más életet éltél a papíron, mások rólad alkotott véleménye valóban eltérő. Nos, a színpad valenciája is más, bár sokan azt hiszik, azt a szerepet éled: a rád akasztott gatyamadzag tömeg mégis más kvalitással ruház fel, s csak te tudod, valójában mit gondolsz, s mit látsz, mikor a foncsorozott tükörbe nézel.

Azt ők nem ismerik, mivel utána megismerés folyamatát egy legyintéssel elhessegették. Aztán, ha megéred, húsz év múlva nevetve nézel a szemükbe, hogy csukott szemmel, lezárt fülekkel én sem láttam, halottam volna. S hamarosan rájössz, hogy a szerelmes tinilány másnak a felesége lett, miközben a haveroddal együtt kísérgetted a suliból a szomszéd utcába, vagy a gyarló professzor 9 unokával még mindig arról a diáklányról álmodva simogatja a tabló képeit. Esetleg a tanárnőd rád kacsintva gratulál az unokádhoz, miközben a sosem látott ikertestvéred oldalán megpihen egy padon... Mindez miről árulkodik? Hja, az idő lejár...

Misericordia...bizonyossággal? Nem kerül-e, vagy kerülhet bele az irónia a legnagyobb bajokba is?

Hogy a szomszéd kisgyermekét egy pedofil megerőszakolta az iskola és a polgármesteri hivatal között, a s éppen a gyónás helyett máshol van konfesszió előírva, s te munkádnál fogva esküt téve nem beszélhetsz róla... Viszont meg kell írnod a színdarabot, vagy éppen a házi feladat a börtönbüntetések elemzéséről szól, esetleg a könyvtárban a vallásos áhítat földrajzi és más kereteiről kell írnod.

S máris másról szól az egész, ha nevetve fogod fel, hogy a kormányhivatal halottnak nyilvánított az informatikai hibájával, a szomszédnak rakta be az orvos a megtermékenyített petesejtedet, és a miniszterelnök vagy éppen házasságot papi eskü miatt nem köthető volt párod neveli a gyermeked, mert babysitterként azon a lakcímen éltél, s az orvos meg a kormányhivatalnok a törvényi előírásoknak megfelelően nem nyomozott, csak intézkedett a bíróval. Ciki lesz, ha a hatosikrek hat különböző korral ülnek le hat néven egy asztalhoz, ahol a rendőr ajakmintát vesz.

Tudod, sokan hitték már, hogy aki leír valamit, az meg is tette. S máig röhög és nem kacag vagy nevet a szegedi professzoron mindenki, aki a zseni József Attilát betegnek bélyegezte, vagy akár Semmelweiset hamisan értékelve gyakorlatilag megölette, stb. S kettejük közül melyik híre lett mégis nagyobb?

S talán megint ott tartunk, hogy biztosan tudod mit éltél meg, mit tettél, mit fogadtál el, s hogy jó nyomozó vagy, vagy jó pszichiáter, orvos, bíró, miközben még el sem olvasod a levelet?

S tudod, a soraim vagy másé mit takarnak, s milyen céllal készülnek, vagy akár milyen gondolatokat és kikben is keltenek?

Engedd szabadjára a gondolatot...Te nem korlátozhatod... Balfékek, bénák, lusták és felelőtlenek, szándéktalanok mindig is voltak, lesznek: te is az lehetsz, más szemében. S ez az irónia már más lesz.

Misericordia, ironie, cerenity...Örökre...

Szeged, 2021. május 26. 06:57