Lövey Varga Éva Botránykönyv részekben & Seuso_Mindent Bele Szakanyagok és jegyzetek nyomozati anyagokban

Lövey Varga Éva

Botránykönyv részekben & Seuso_Mindent Bele




Szakanyagok és jegyzetek nyomozati anyagokban




Nagyon sokat gondolkodtam az elmúlt 15 évben a jogi lépésekről, lehetőségekről. A pulpituson gyakorlatozva előtte, avagy a jogi kar zongorájánál ülve, amikor volt barátnőm, Fodor Nóra odajött hozzám, amikor felnyitottam a zongora tetejét. Zlinszky tanár úr engedélyével elővett anyagok mellett a gyönyőrű kagyló nyaklánc, amit vettem, a BM levéltárjában rám támadó szemüveges szaktársnőm nyakában landolt, az anyagaimra várni kellett, még anyakönyvi kivonat birtokában is.

Mai napig elgondolkodtató dolgok.

Talán, ahogy korábbi szaktársnőim említették, mégis érdemes lenne pontosan mindent végigírni, végig bogarászni. De van egy fizikai probléma, mégpedig az, hogy az ember sokkal gyorsabban gondolkodik, emlékszik, mint hogy azt lassan megfogalmazva, töredelmesen rendezve formába öntse, és a szövegeket adatbázisszerűen és szemléltetve önmagukban nehéz közzétenni, leírni. Aztán, minduntalan abba botlok a személyes és szakmai kutatásoknál is, hogy hopsz, amögött, aki engedély nélkül kölcsönvett valamit, vagy egy illegálisan működő tanszékvezető, egykori szaktárs, vagy korruptnak látszó rendőr áll, vagy annak a családtagja rendőr. Ezáltal már két szálon kell gondolkodni, a tolvaj lopott anyagát használta a rendőr, vagy családja, vagy magát a tolvajt fedezte a rendőr. S olykor még egy lehetőség is felmerül, a korrupt régészeket meg rendőröket együtt húzta csőbe a tolvaj, hogy mindegyik együtt bukjon le, mert nem tolvaj volt, hanem egy magas intelligenciájú hekker, aki megelégelte a tolvajok illegális működését, vagy esetleg a tolvajlásoknál jóval többet is tud, tudott. Mert ugye, titkosított ember anyagait sem lehet illegálisan más nevén publikálni.




Egyre több konferenciára jutok el egy ideje, a szerkesztési munka bővült, a támadások száma is megnőtt, nem csak informatikailag. Csak, mert valaki fogyatékos képességei folytán évtizedek óta kever valakivel, mindig lebukik, belebukik. Azt sem lehet mondani, hogy keverhető lennék, vagy drogos lehet az illető, vagy unintelligens, vagy csak spontán fogyatékos, vagy szándékosan teszi, de mindig nyomot hagy maga után.




"Hurrá, nyomozunk!" - mondhatná a kis rendőr, de hamar megjárja ő is a munkakedvét, az adatcseréket, magas szintű jártasság kell, nem leleplezni a nyomozó társakat, felismerni, békén hagyni, de szakmákban is jártasnak kell lennie.




Ajjaj, dolgozni nem tudunk semmiből. Pláne, ha nem hagynak, és a hozzáférést keverik. Mert ez meg megint vagy beteg emberekre, vagy tolvajokra utal, kívül-belül.

Szóval, aki állandóan koporsókülönbségekről meg egyezésekről beszél, annak is meg lehet mutatni, hogy mennyire más a csontja a fakoporsós és a márványos, vagy a szabadon temetett embereknek, mennyi ideig maradhat meg, és hogyan pusztul el.




Azért senki ne gondolja, hogy soha semmire nincs megoldás. Nem az orvos, meg nem a bíró tárja fel az anyagokat, a lopott diplomás szakértő meg tényleg nyomozgathat negyven évig...







Kép forrása: https://konteo.blogrepublik.eu/2011/02/02/a-seuso-ugy/







Szeged, 2021. július 02. 19:05