Lövey Varga Éva: Bank, pénz és jog: avagy nyeremény, munkadíj és jövedelem szabott határokkal 2. rész

Lövey Varga Éva

Seuso_Mindent Bele & Régész a pácban / Archeologist in the Lurch / Jog az Igazságért




Bank, pénz és jog: avagy nyeremény, munkadíj és jövedelem szabott határokkal 2. rész




In medias res et Tabula rasa. Azaz a dolgok közepébe vágván, és tiszta lappal...

Mennyire a közepébe? S mennyire lehet az a lap valójában tiszta?

Kimondottan értelmetlennek aligha tűnik a kijelentés, a kérdés.

A bankokról, a jövedelemről, pénzről vajon miért is kell, érdemes beszélni a Seuso, a régészet, egyáltalán a nyomozások, a társadalom kapcsán?

Többek között talán azért is, mert a pénzrendszerek fejlődése talán éppen az ókorral vette igazán kezdetét, s ott teljesedett ki valójában.

Sokféle érték-, mértékegység létezett, és él a mai napig.

Nézze el nekem, kedves olvasó, hogy szakirodalmakat nélkülözve, saját dolgozatokat, kutatásokat mellőzve, fejből írom a gondolataimat, az összefüggéseket látván, kitekintvén a jelen köreiből a múlt világa és a jövő felé is.

Tulajdonképpen nem ezzel a céllal indítottam el a közösségi blogokat, de amint az első bejegyzések felkerültek, nem csak az informatikai hibák száma kezdett gyarapodni hatványozott módon, de az azokból adódó személyi okirat, és különféle banki, nyilvántartási adatbázis-hibák sora is.

Természetes volt hát, hogy az ember okokat, miérteket és hozzájuk kapcsolódván egyre inkább megoldásokat kezdett el keresni. Olyan megoldásokat, amely a felmerülő problémák többségére többnyire magyarázattal szolgálnak, vagy valamiféle adatot, alapot szolgáltatnak a rájuk épülő eljárásokhoz... Túlságosan ecsetelni talán nem is lenne szerencsés.

Szó ami szó, a könyvelési, közigazgatási gyakorlat mellé, a joghoz kellett nekem is a pénzismeret. A történelemben a történelmi fejlődésekhez. Közgazdaságtant tehát nem egy szakmában tanult az ember, nem egy területen kellettek a statisztikai adatok.

A jelesek csak kis útmutatók az élet problémáihoz. Nem célom, hogy pontosan leírjam a látott dolgokat, a teendőket, mulasztásokat, megoldásokat, viszont megmutatni, rámutatni szeretnék bizonyos dolgokra, lehetőségekre, összefüggésekre.

Talán a régészeti, műszaki gyakorlattal, a történeti háttérrel sokan fogják érzékelni, érteni amit mondok, adatok nélkül, célozva, utalva dolgokra, eseményekre, s jelenségekre. Később talán az embernek ideje, oka is lesz a jogászkollegákat is bevezetni a dolgok mélyére, sokan azonban jóval erősebb tudással rendelkezvén, talán azonnal át fognak látni dolgokat a röpke gondolatok hatására.

A lényeg az, hogy rendelkezünk egy jól fejlett, kidolgozott pénztörténettel, melynek adatai a napokban feltárt, előkerült leletekkel mind Ázsiaban, mind a Közel-Keleten, mind Afrikában és Amerikában, jelentős módosulásokat eszközöltek. A feldolgozásuk még várat magára, de már a létezésük ténye fordulatot hozott a világ, a történelem megítélésében.

A mértékekkel, mértékegységekkel nem csak Visy Zsoltnál foglalkoztam a Pázmányon és a Pécsi Tudományegyetemen, de mások óráira, egyéni kutatásokhoz (KSH, KG /Ma Corvinus/, BME, stb.), a családfakutatásokhoz ( közgazdaság, jog) is kellettek az adatok. Eszméletlen mennyiségű munka, tudván azt, hogy keletes és egyiptomos kutató után rómais, népvándorláskoros, ókoros, középkoros is lett az ember, s tudván, hogy a sok szakma mindig átmenetekkel, átfedésekkel jár.

Nos... Ehhez kapcsolódóan a fémanyagok téma csak egy nagy nyelet, cuppantás a világ berkein belül, mely a geológiával meg a vegyészettel maga után vont még megannyi dolgot, tematikát.

Nem kell hangsúlyoznom, mégis jó, ha leírom a római kori vámfejlődésről tett kutatások mellett a jogtörténetet, amin dolgoztam, vagy akár a pénváltási, jelölési rendszereket, a kerámiák, edények, ékszerek, textilipari és más fémjegyek jelzéseit, stb. Óriási munkák.

Persze, ezek mind pénz igényeltek az adott korokban, és pénzzel is jártak. Az utazás a kereskedelmi és magán területen is pénzváltással, tárolással járt.

Ma is így van ez, csupán a vert pénzek minősége és használata módosult, alakult át papírrá, műanyaggá, virtuálus formákká.

Nem mindegy.

Egykor elásták, tezaurálták, ma bankokba teszik, a bank sok pénzt forgat...s a köztes fejlődések említésére ma nincs idő. A consul, a bírók egykor igazsagosan akartak ítélni, a népharag ugyanúgy leválthatta őket. A bankárokat is, különböző rendszerekben kontrollhoz kötötték.

Hangsúlyozom, nem akarom a hosszan kifejtett témáimat ismertetni itt, csak áttekintést rálátást adnék.

A pénz akkor, ott tűnt el, ahol fegyver kellett, ahol valami nagy befektetés kellett. Nem minden korban az arany vagy az ezüst volt a legnagyobb érték ( olykor a bíborcsiga, stb. ára jócskán meghaladta azok értékét).

Nagyon jó munkák születtek az eltűnt jegyzeteimből, mi tagadás, volt néhány gondolat, ami nem fordult meg a fejemben, de jócskán felhasználható a munkáimhoz, azok pontosításaihoz. Az arany, az ezüst értékmérővé lett az évszázadok, évezredek során.

Nos, ha visszatérünk az eredeti gondolathoz, kérdésekhez, hogy a Seuso-kincs kinek, mi célból, mikor készült, hogyan, hol maradt fenn, milyen céllal, kik találták meg, mi volt a cél, s miért nem foglalkoztak vele eléggé, vagy miért is lophatták, kik lophatták, s miért ölnek miatta még ma is, a fentiek értelmében, a bankjogi törvények, az informatikai működés keretei miatt talán kicsit körvonalazódni kezdenek a problémás területek és megoldáalsok is.

Hangsúlyozom, nem célom a fenyegetések ellenére sem mindent leírnom, mondanom, hiszen nem egy gyilkosság kapcsolgató a témához, kutatásokhoz, s nem egy nyomozó szerv vagy kutató hibája.

Azt azonban az érdeklődőre hagynám, hogy ezek után hogyan gondolkodik jogászként, bíróként, régészként, vegyészként vagy akár ügyészként, történészként, esetleg ötvösként, cizellőrként...




Szeged, 2021. Augusztus 21. 17: 04.