Lövey-Varga Éva Seuso_Mindent Bele & Régész a pácban / Archeologist in the Lurch & Botránykönyv részekben Csillogj, villogj Seuso, te Drága!

Lövey-Varga Éva

Seuso_Mindent Bele & Régész a pácban / Archeologist in the Lurch & Botránykönyv részekben




Csillogj, villogj Seuso, te Drága!




Hogy, hogy nem, de végre kicsit ideje más szempontból is megvizsgálni, áttekinteni a Seuso-ügyet.

Azt már mindenki látja, hogy sem magyar, sem más területen nincs rendben a banki-gazdasági szféra.

A napokban többen próbáltak fenyegetni, meg írogatni, számomra teljesen ismeretlen emberek. Hol azzal próbálnak "sakkba szorítani", hogy "mindent tudnak rólam", hol a nem is végeztem el ezt, azt a képzést.

Azt hiszem, az ilyen rosszhír terjesztéseket egyértelműen szépen kiküszöbölhetjük, minden téren. Ki kell ábrándítanom mindenkit: senki semmit nem tud rólam teljesen, nem is fog tudni. A tanáraim, munkatársaim, a barátaim, a volt párom, a párom, a rokonaim, sőt, egyetlen szervezet, képző sem. Egyszerű oka van ennek is: sokan ismernek, sok mindent csináltam, és gyerekkorom óta a film, a színház, a rádió, a nyomozások és a régészet világában élek: mindenem teljesen nyilvános.

Ráadásul aki "kíváncsi, hamar megöregszik", mert van egy jó közmondásunk, szólásu k, szállóigénk emellé is: "mindennek van egy másik oldala is", a te, meg az ő szemének is. Mindig több dologból, több időben választunk, egyszerre több dolog alapján döntünk, s nem csupán a görög filozófia kialakulása óta van ez így.

Szóval, még egy FBI ügynök, meg egy GRU, vagy terrorista sem fog soha egyetlen orvossal vagy bíróval sem mindent tudni, ahogy egy testvér, egy barát, egy szülő, egy férj/feleség nem tud mindent a másikról.

Szóval, ezt egyszer, s mindenkorra zárjuk le.

Ha falramászik, meg össze-vissza gyógyszerezi magát, akkor sem fog annyit tudni, mint én, meg, annyit tudni rólam, ami kellene bárkinek is, s ha Ádám akar lenni, de nem az a neve, akkor sem. Egyébként mindenem nyilvános, s kizárólag a letett esküknek meg az előírásoknak megfelelően dolgozok, élek. A hekkeléseit meg nyugodtan abbahagyhatja, mindent a nyilvánosság elé fogok tárni, amit tanultam, ismerek, s amit találok, s találni fogok. A baj, hogy aki így viselkedik, sem ezt, sem azt nem fogja megérteni, nem érti, nem értheti. Nem csak etikai állapota, szintje miatt, de mert a képességei és a tanultsága soha nem lesz az, sem iskolai, sem önképzéssel. S legfőképpen nem rendelkezik olyan extraszenziorális percepcióval, vagy akár más képességekkel, amivel a másiknak, másoknak meg tud bocsátani, segíteni tud, fejleszteni tudja őket, s legfőképpen önmagának képtelen megbocsátani, s képtelen jó értelemben fejlődni.

Nincs akkora orvosi és gyógyító hajlama, s nincsenek olyan adottságai.

S ez talán még dühíteni is fogja.

Más...

Újra elővettem az anyagokat, a jogi visszaélések miatt. A gyakorlott szem sokat lát, s főleg, ha gyerekkorától észreveszi, követi a dolgokat.

Az egykori események idején már én is éltem, s egy óvodás, tanulni akaró, tanulni vágyó gyerek is figyel, értékeli a világot. Nem csak a pedagógus vagy szülő tudja ezt, az emberek többsége már gyerekként tisztában van vele. Tanulni az életünk végéig mindig tanulunk, s a folyamat megszűnésekor sajnos a halál is hamarosan bekövetkezik.

A véletlen "balesetek", a gyilkosságok egy része is hasonló körülményekkel, okokkal és okozatokkal jár. Az élet spirálja valóban, fizikai értelemben vett spirál is.

Röviden ismertetnék néhány tényt, ami az évtizedek alatt megjelent anyagokból nyilvánvaló. Ehhez én sem használtam mindent, talán nem is fogok.

Szakdolgozóként, sőt, munkát végezve sem kaptam meg minden szükséges anyagot, Svájc, az Amerikai Egyesült Államok, Nagy-Britannia, sőt, a magyar, az orosz szervezetek is ugyanúgy széttárták kezüket jó néhány esetben, mint az olaszok vagy a görögök.

Kimondottan kellemetlen ezt leírni, minden eltűnt más munka és alkotás mellett.

A mindent tudónak üzenem, hogy a világ országainak akkor segítsen már helyretenni az adataimat, meg a magyar kormánynak, hibátlanul, szakszerűen. Jó munkát neki! Előre is köszi. A születésnapomra jó ajándék lenne...

Másoknak is...

Nos, az elmúlt 8-9 év minden eddiginél rövidebbnek tűnt munkadömpingjeivel, meg töménytelen mennyiségű problémájával.

Nem először kezdtem újra az anyagok átnézését.

Nem csak a konzulenseim, az országgyűlési őrség, vagy a rendőrök, bírók hibáztak.

Szerintem nem a lelőhelyet kellene keresni, akár több száz évre visszamenőleg is földesúri, nemesi birtokban lehettek a kincsek. Később, a szakleírásaimban indokolni is fogom, mi az, ami erre utal. Kétségtelen, több időszakban tezaurálgatták, s tezaurálták. De a cselekmények, események oly gyakran mást mutatnak! (Nem akarom túlfeszíteni a húrt, de elég sok a gond, mivel aki lopott, nem tudta mit lop, s mi mikori anyag! Így lekövethetők a tolvajok mind jogi, mind szakmai: nyomozati, katonai, régészeti és vegyészeti berkeken belül is.)

Persze, ehhez megfelelő információval, adatokkal kell rendelkeznie annak, aki kutat, annak, aki jó és tisztességes jogászként akar eljárni. Utóbbit a jogi szakképzés visszaélései miatt kétlem, de valljuk be, ugyanaz folyik a régészeti és matematikai, informatikai meg művészeti vagy más berkeken belül is.

Szóval, fenyegetőzni kár, maximum a hibás elméjű embereket, a bírókat, orvosokat találom meg vele, s rajtam kívül kevesen tudják majd gyógyszerezés vagy más eljárások nélkül helyretenni őket anélkül, hogy bele nem halnának az illetők. S ebben nem csak Danny Blue és mások miatt vagyok biztos. S abban sem, hogy a mondataimat és azok jelentéseit, s az összefüggéseket mindenki ugyanúgy fogja érteni.

Nagyot nevettem, mikor a doktori címmel rendelkező anyagban megtaláltam a felhasznált anyag szerzői anyagában két olyan anyagot, aminél egyértelmű a hiba, a lopás ténye: a szakanyag, amire hivatkoznak, későbbi, mint ami hivatkozza azt.

Nem egy ilyen anyag van.

Nem tisztem életrajzi adatokkal szórakoztatni senkit, de közérdekből, az ügyek megértése és összefogása érdekében szükséges lenne.

Talán sok más visszaélés is kezelődne.

Közben kezd rámsötétedni, lassan villany nélkül nem látni az anyagokat, amiket jegyzeteltem, este fél nyolckor már az őszi idő jár errefelé. A világ átalakulásai, az időzónák változása sok más dologra is utalnak. Ezekről is érdemes írni.

Évek óta gyakran néztem a politikai és más közléseket is. Sok médiás kollega, rendőrök is elhunytak.

Többen megfenyegettek a régészek, jogászok közül, akiket nem ismertem, akiknek semmi közük nem volt hozzám, az anyagokhoz. Mivel több munkám és szakom volt, nem is tudták, tudhatták, mi mihez készült, tartozik. S ilyen módon mindent le lehet követni, a jogi hibákat, visszaélőket is.

Nem beszélve arról, hogy sokan az informatikához nem értenek, vagy informatikusként mindentudónak képzelik magukat, hibás nyelvi, s történelmi ismeretekkel, stb... Mindennek sok oldala van.

Én is hibáztam, hittem az ember jóságában, változásában. Ebben ma is hiszek, de talán inkább megfontoltan, feltételekkel...

Próbáltam mást csinálni, de a szakmák visszaélései minduntalan visszadobnak az adott ügyekhez. A Trianon-anyagok, a Kivándorlások, az Aranyvonatok kutatásai, a szabadkőművesség jegyzetek, az orvosi anyagok eltűnése, a pénzügyi végzettségekkel való visszaélések elkezdtek kapcsolódásokat mutatni, a más képzési területekkel, térben és időben több területen. Másnak talán első olvasatra ezek a közlések vajmi keveset mondanak...

A szakdolgozati anyagaimban nem csak a Seuso volt benne, több száz milliárd dolláros régészeti anyagmennyiséget kezeltem.

Természetesen vegyészként is, s többi szakmám szerint rendszerezni kellett, kell ezeket. Médiásként sem utolsó feladat.

Nem mondom, hogy nem segítettek a regények a gondolkodásban, a kutatásban, az emlékezésben. Minden szolgál valamire, s erre az álláspontra mindenkit biztatok.

Hatásos lehet. Csupor Tibor a titkosszolgálatok harcáról írt, de nem utolsó sorban elővettem az elhunyt tanáraim anyagait, Ungvári Tamás, s mások írásaival, magyarázatot keresve a saját élet rejtélyeire és problémáira ugyanúgy. Meglepődve tapasztaltam a soha nem látott, nem figyelt összefüggéseket, a lelki irányultságok, s más igények területén is. Óhatatlanul a családfakutatás, a biológia és az antropológia is tartalmaz meglepetéseket az ember számára, ha más keretek, halmazok szerint kezd gondolkodni.

Nem vagyok elveszett ember, de a munkám ellenértékeinek eltűnése engem is komolyan zavar, évtizedek óta.

Nem ókori rabszolgának szegődtem én sem, bár sokan nagyzolnak, nevetnek dolgokon. Nem is tudom, politológiai területen hogy bírják egykori tanáraim azt a kavart adathalmazt és dönpinget elviselni, amit rosszindulatú emberek generálnak, akár nyilvánosan, akár a közösségi médiában. Persze a hekkereket még állami, államközi területen sem lehet lekövetni, képzés nélkül bíróként tudják a legkevésbé, felfogni is.

Bár komoly promóciót kapott, Dézsy Zoltàn filmjével is elégedetlen voltam, vagyok... Több okból kifolyólag. S az sem tetszett, hogy az egyetlen szakdolgozót, aki mindent megalapozott, kizárták a folyamatokból, s engedély nélkül használták munkáit, s rengetegen hivatkozás nélkül használták fel az ellopott táskák, számítógépek, telefonok anyagait, s jócskán védjegyet, s jogvédelmet sértettek megannyi területen az egyetemek is. (Ugye, még nem is beszéltünk a felcserélt órákról, az ellopott jegyzetekről, pályázatokról, a húsz egynehány éve ellopott, azóta sem nyomozott, vagy hiába nyomozott anyagok előkerüléseiről.)

Ezek az anyagok Hajdu Éva, Tiboru, Dénes József tanár úr, Dézsy Zoltán avagy Nádorfi Gabriella, Visy Zsolt, Nagy Lajos, Erdélyi István és Mócsy András, Tóth Endre anyagait tartalmazták főként. A tanúk részben védelem nélkül is megszólaltak, de máig nem látom a kezdeti családi lelkesedést, a korai megkeresések után letiltogatásokkal eltűntek, lekoptak, az orvosokkal, az egykor velem képzett, ma már nem emlékező, avagy emlékezni nem akaró jogászokkal, orvosokkal, vegyészekkel, stb...

Sok ásatás kezdődött meg az adatcserékkel eltűnt anyagokból, sokan ismeretlenül, jogviszony nélkül is diplomát szereztek, holott sosem jártak a szakokra, az egyetemre. Nem véletlenül írom le, miközben mások sok munkával sehol nincsenek...

Térjünk vissza a mindenütt említett szereplőkre.

Míg a vámos, jogász nem, néhány régész képzés nélkül is megkapta a nyomozati anyagokat, a valódi kérelmezőt becserélték.

Sir Perer Wilson a Sotheby's visszavonult elnöke szinte elérhetetlen volt, adatokat pedig nem találni róla, az említésen kívül. A katalógus 20 év után is megszerezhetetlen, a példányt, amit meg akartam venni, valaki lenyúlta, senki nem másolta le nekem pénzért sem, nem került be kutatói szférába, aukciósházaknál sem lehetett megtalálni, amit könyvtárközivel rendeltem, azt meg Nagy Árpiék másnak adták ki négy évvel utána a Szépművészetiben. Természetesen minden múzeumi, egyetemi rendszer hekkelt volt, cserélte a hallgatók mailjeit, munkáit, a dolgozatokat, s októbertől 4-szer is beadtam, akkor sem találta a tanár. Vagy mind loptak. Szóval 25 év alatt semmi változás.

Haladjunk tovább. Reinet Zietz, Lord Northampton neve mellett tehát Szilágyi János, és Mócsy András neve szerepelt, aki 1987. januárjában hirtelen elhunyt. S őt mêg sok római koros követte, a klasszika-filológusokkal, művészettörténészekkel, vegyészekkel, jogászokkal, vagy katonákkal. Megfontolandó, rendszerezni ezeket is.




Tóth Sándor láthatóan nem igazán szívlelt, kizárt a nyilvános csoportból, bár a négy közül ma sem tudom, melyik volt tanárom az, aki közülük ilyen aljasan visszaélt. Valljuk be, az ilyenre nincs más szó.

A svájci érdekeltségű Sotheby's angol nevével eleve furcsa, de a könyvtárai sem találták a kilencvenes években általam még ott használt anyagokat, s nem is adták ki, széttárták a kezüket, hogy eltűnt, nem találják. Sajnos így jártam a Getty Museum és a többi amerikai anyaggal is.

A Libanoni Köztársaság beavatkozására vették fel újra az ügyet a bíróságon, a bíró Beatriche Shainswit volt. Nem igazán közölték a nevét, sőt, a magyarnak vallott, magyarnak hitt védőügyvédét sem.

Én is sok éven át elsiklottam a közlésekben felette, nem találtam. Most újra átfutva, a Visy Zsolt-Mráv Zsolt szerkesztette anyag, amiből a nevem itt is kimaradt, említi. Nos, mit is mondhatnék? A megérzéseim soha nem csaltak. Valahogy mindig az egykori Dante, Boccaccio művek, elemzések lebegnek előttem, azok tanulságaival. Szerintem nem ok nélkül.

Szerencsétlen tolvajok, ha tudták volna, hogy teljesen más dolgokhoz készültek, készülnek az anyagok. S látszik, hogy szakemberként is buta gárda lopott!

Menjünk hát tovább, hisz elszálltak az évek egy pillanat alatt, minden kapcsolat, megbeszélés, kommunikáció nélkül, s ma már gyermek nélkül is nagymama-korúnak számítok, őszülő fejemmel, még akkor is, ha a tinik letegeznek, azt hivén, közéjük tartozom.

Dr. Nagy Mihály egykor tanított, az elmúlt évtized kezdeti lelkesedései után elmaradt, összekevertek valakivel, valakikkel. Csak részben lehet jó hír a tolvajoknak. Ha egyáltalán tolvajról, tolvajokról beszélünk, nem beteg emberekről, bírókról, katonákról, akik nem voltak éppen eszüknél, vagy esetleg nem más miatt öltek, vagy okoztak halált.

Így egyre kíváncsibbá válik az ember.

A Jugoszláv Szocialista Köztársaság felbomlásával 1992-ben alakult meg néhány utódállam, amikor már egyetemen voltam itt, Magyarországon is. Az igénybejelentő utóda erről a részről - ahogy Tiboru is említi, nagyon helyes meglátásaival a Konteo blogban, könyvben, - Horvátország lett. Ennek ellenére szerb csempészetről, szerb fenyegetésekről kell beszámolni, ukrán, orosz keverésekkel. Érdekes.

Vukán Béla alezredes rendőrnyomozó munkáiról, kutatásairól pedig végképp semmit nem is lehetett látni, szakmai körben sem. Viszont az arcmemóriák sérülés esetén is jól működnek, tudja jól orvos és tolvaj is. (Ezt nem csak auditorként, vagy egészségügyisként említeném, vagy etikai, neveléssziciológiai szempontokból.)

A Sotheby's mellett a Bonham Aukciósház szerepel még a Seuso-körben elsődlegesen. Valamennyi szakanyag, vagy cikk említi. A 2006. szeptemberi katalógusa ugyanúgy nem érhető el, mint a Sorheby's 1990-es Seuso-aukciós anyaga.

Menjünk tovább a vázlatban.

Az In(n)ocentius felirat a lacus Pelso mellett egy elfeledett felirattal szerepel az anyagokon, hiszen az illatszeres szelencén TIAON feliratkarcolat látható még, melyet az óizlandi, fríz nyelvből származtat a szakma, s melynek jelentését a tíz szóval azonosítja. Sok szakanyag feledi a Konteo pontos hivatkozását.

Sümegh 1980. december 15-én halhatott meg. Szerintem ma sem tudják pontosan, mikor is. Egy 183 cm magas embert felkötni, megölni még esetleg méreggel, vagy más szerrel besegítve is elég nehéz lehetett. Mindenesetre a toxikológiai vizsgálatok hiányoztak, hiányoznak. Exhumálásról máig nem hallottam.

Viszont mindenki mindig az oroszokat gyanúsítja. Egyre biztosabb vagyok benne, hogy az oroszokat is, az angolokat is jócskán megvezették. De vajon akkor mi is történt, mi is történhetett, s mi állhat ennyi haláleset mögött. (Később majd említem ezeket is.) Tiboru meglátásai viszonylag jók, s az is az lehet, hogy a jegyzeteket milyen közegbe helyezte.

Viszont a háttérben itt más is áll, az esetemben is. Ezekről még nem beszélgethetek, hiszen én nem a Seuso miatt kértem titkosítást, amit őszintén szólva mindenki megszegett, elég eszement módon, s talán épp ez fogja mindenki bukasát okozni, hogy tévképzeteiben élt és működött mindenki, s csak ide-oda lövöldözik álcélpontokra, avagy más-más utakon jár, egyáltalán nem azonos célokért.

Talán ez a leginkább elgondolkodtató, hogy nincs olyan szervezet, gárda, ahol úgyszólván ne lenne egyéni érdek, vagy ne "köpne valaki", s főleg nem mellé.

Diákszlenggel szólva is ciki az egész, főleg terrorelhárítási, vagy FBI, esetleg GRU, stb. körben, hírszerzésnél, bíróknàl, orvosoknál.

De tudjuk, hogy nem csak a Biblia írja, hogy ne hazudj, mert a hazug embert hamarabb utólérik, mint a sánta kutyát. A szervezetek át is alakulnak, mint a szervezett bűnözés elleni szervek, itt, hazánkban is.

Az első nyomozás emberölési ügyben éppen 1996-ban kezdődött, amikor újra egyetemre mentem, s ahol újra visszaéltek a képzéssel, iratokkal. Kezd hát olyan érzésem lenni, mintha valami predesztinációval bírnék, nem kívánt módon...

Szilágyi János professzort senki nem említette még régészprofesszorként, csak Tiboru, mivel ő klasszika-filológus volt. Ez is furcsa a számomra, főleg, hogy tanítványa voltam. A halála előtt ő is elérhetetlen lett. 1984-ben járt a Getty Museumban, Tiboru adatai alapján. Persze az emlékek, valóság más lehet, ha nincs igazoló okirat, vagy ha van is.

A magyar ügyvédi képviseletet a sokat szidott Frank Koszorus Jr. látta el. A visszhangok szerint felkészületlen volt, a bíró pedig önző, makacs. Kevesen voltak jelen, s ugye sokak szerint a tanúkat, bizonyítékokat is eltüntették.

A kérdésem annyi lenne itt, hogy vajon ki ír ki bizonyítékok hiányában is tárgyalást?

Menjünk tovább!

A Kulturális Minisztérium 10 millió forintot ajánlott fel a perdöntő tárgyi bizonyítékért, de a visszhangok szerint sokan melléfogtak.

Bár kétségeim vannak, a tárgyak nem biztos, hogy egykorúak, s nem azonos kultúràjúak is lehettek. A három vesztett per ellenére sem évül el az emberölés (ahogy szintén Tiboru említi), főleg ha ahhoz más is társul, s kutatói téren is, csak nem fogja össze az eseteket, ügyeket senki, a lopásokkal, stb.

Kolonics György, Brizs Károly nevén kívül dr. Wellner István, Dr. Cserményi Vajk nevét említi, feledve Mócsy és mások halálát.

Egy halom névvel, fenyegetőkkel és halálesetekkel emelném a lista számát.

Persze sokan nevettek az egyetemen számukra nem ismert dolgokon, elcserélt, eltűnt anyagokon.

Talán ideje lenne a katonai, bírói rendszerekben, nyomozati szoftverekben végre ugyanúgy hibát keresni, mint az egészségügyi vagy kormányhivatali, esetleg felvételi rendszerekben...




Nos, ezzel zárnám alaposnak, de közel sem teljesnek szánt áttekintésenet. A hallgatás oka pedig nem csak a pszichiátriai visszaélők elleni nyomozások adatvédelme lenne elsősorban.

De talán, adtam most némi feladatot minden unatkozónak, vagy akár zaklatónak is.

Nem minden ember lehet buta, akire úgy néznek, meg nem mindenki az, aminek más gondolja, kommunikáció, kapcsolat nélkül.




Jobb munkát kívánok, mindenkinek, jobb életet!

Szeged, 2021. augusztus 30. 21:36