Lövey Varga Éva Ingyom-bingyom... 1. rész

Lövey Varga Éva

Botránykönyv részekben & Seuso_Mindent Bele & Régész a pácban/ Archeologist in the Lurch



Ingyom-bingyom... 1. rész

Botrány a köbön, avagy a meglepetés kelleme nem mindig pozitív?




Sokan írják: "Amit elkezdtél, fejezd be!"; "Csináld, amit lehet!"; "Csináld, amíg lehet!"; "Soha ne engedd, hogy lebeszéljenek a céljaidról azok, akik nem érték el a sajátjukat"!... s így tovább.

Mennyire igaz szállóigék, alapigazságok ezek a kijelentések! Sokan gondolkodhatnak el rajta. Sokak szeme szalad át a sorok felett, elfogultság, és sok más kifogás, indok, ok miatt, hatástalanul, eredménytelenül vetődnek papírra, író-, számítógépre sorok. Elsősorban az azokat olvasó, vagy saját rossz tapasztalataiból kiinduló rosszindulata miatt, avagy antiszociális, etikátlan jelleme, esetleg spontán visszafogott döntései, vagy azon elképzeléseik miatt, amelyek korlátokat állítanak a megoldások elé.

Sokat lehetne szociológiai, pszichológiai, pszichiátriai elemzésekről, elméletekről írni. Sajnos ezen módszer-, és elméletkifejezések jócskán negatív tartalommal teltek meg az évtizedek során, s az elnevezések nem takarják jelentéstanilag, módszertanilag az eljárások, módszerek jellegét. A visszásságokat az is fokozta, hogy kifejezetten büntető jelleggel bír, és alkalmazzák, valamint egyértelműen gyógyszerhez, kényszerhez kötik, akkor is, ha jó képességeket találnak és fejlesztenek.

S utána a hozzá nem értők viselkedési viszonyaival lassan átírják a pozitív eredményeket negatívvá.

Nem írhatok le közérdekből sem személyi vagy hivatali irat adatokat, de a visszaélések a BM, Kormányhivatal, a kórházi és klinikai, háziorvosi egészségügyi nyilvántartások adataiban éppoly gyakoriak, mint a gyámhivatali-szociális vagy a telefonos-internetes hálózatokban.

Mindezek ellenére sem a törvényhozás, sem a bűnüldözési szervek nem alkalmazzák, nem használják, és nem módosítják megfelelően.

Persze, ez többnyire etikai szint függő, amely fogalom a hibás szótári gyakorlat ellenére sem azonos az erkölcs fogalmával, s ezt a másfajta hangsor és az új kifejezés létrejötte is bizonyítja.

A megélt hibákat sokan nem bírják ép elmével, vagy visszaütés nélkül elviselni, s az igazságszolgáltatás visszaéléseinek tömege a példa arra, hogy megélni, felfogni oly gyakran maga az eljáró sem képes. Látni a hibákat csak az tudja, aki el is tudja képzelni, aki képes és akár adatokat és lehetőséget keresni, s tud választani mellé utakat, lehetőségeket.

Sokan egy életen át nem képesek a hibákat megbocsátani, vagy meglátni azt, hogy az adott hiba életen át hathat, s a felelősségszint hiányában hanyaggá, károkozóvá válnak.




A jelenlegi kormányhivatali, rendőrségi, bírósági visszaélések, melyek ugyanúgy képzetlenségek, beképzeltségek folytán jönnek létre, mint a hivatásos bűnelkövetők, s azok szervezeteinek visszaélései, gyakorlatilag semmiben nem különböznek, hiszen a hibázó munkáját másnak kontrollálni, helyesbíteni kell.

A jó munka követelménye nem csupán egyéni érdek, de családi, baráti, és társadalmi is.




A véleménynyilvánítás azonban egyik esetben sem egyenlő a vitával, a vita pedig nem szabad, hogy egyenlővé váljon az elnyomással, a terrorral, a lehetőségek és a megoldások, akár a megbocsátás, a hiba belátásának megvonásával. Természetesen ugyanakkor elfogadhatatlan az etikátlan, károkozó, hátrányt okozó, kényszerített megoldás is, az ekkor is támadó értetlenül hagyása, tévedésben megtartása.




Jól tudja mindenki, ha ilyenkor a másikat magára hagyja, a kitalációk gyártásával, a lehetőség megvonásával taszít egyet rajta lefelé a lépcsőfokon, a spirál mélye felé, adott esetben az élet helyett a halál felé.




Megoldás ott van, ahol egyeztetés, kompromisszum, belátás van.




Ahol nincs tisztességes adatáramlás, ott nincs igazság, nincs igazságszolgáltatás, megoldás sem, a hamis büntetés a büntetőre is visszahat, évtizedekkel utána is. Halála után is, a társadalmi megítélés, az igazság kiderülése folytán.




Ennek szellemében még mindig bízom abban, hogy aki ezeket a sorokat akár rögzültségei, hiányosságai, más tudásszintje vagy neveltetési hiányai, etikai szintje miatt nem érti, a hibákat nem másra fogja, kezelni fogja önmagát, hiszen ha valamit nem ért, arról nem az író, nem a tanár, nem a szülője vagy a sarki árus tehet, kizárólag ő maga. S azt, hogy mikor, mit nem ért, hol nem érti, azt neki magának kell megkeresni, megoldani, változtatni...




Szeged, 2021. augusztus 18. 19:58