Lövey Varga Éva
Botránykönyv részekben
Mégis hazudtatok Nekem..
Mindenkinek vannak jó és rossz napjai. Viszonylag a sok rossz után, ami a napokban történt, ma én is jól ébredtem. S eszembe jutott, hogy naplókat kezdtem, naplókat ígértem. Mégsem tudtam sarkalatos tanulási, oktatási és munkavégzési teendőim mellett ennek és ezeknek a dolgoknak megfelelni.
Tudom, sokan a mai adatvédelmi visszaélések mellett is őrültségnek tartanák, tartják. De talán a rengeteg visszaélést és azoknak a visszaélésszerű kezeléseit némiképpen mégis megoldaná a nyilvánosság.
Lényeg az, hogy a történtek után igencsak elgondolkodtam, amikor ma a kezembe vett telefon évek után mégis magától megszólalt, és végre közel majdnem 20 év állandóan én hívlak után a volt párom hangját hallottam a telefonban. Még örültem volna neki, ha pár szó után nem a valóságot újból kifogásokkal tűzdelt hazugságokkal festett képekben látom újra, vagy nem gabalyodik bele a saját logikai hibáiba, másokét tetézve. Letettem a telefont. Azt hiszem minden igyekezetem ellenére, minden megbocsátás ellenére elérkeztünk arra a pontra, hogy a betegellátás és az egyházi munka minden konfrontálása után meghoztam egy sokszor már meghozott döntést, amit mások jogi hibái miatt soha nem tudtam megtenni, megvalósítani.
"A nem beszélek veled többé" makacs kijelentését, amiben benne van az, hogy "mások rossza mellett magamra hagyva tetézted bűneiket", és "állandó veszélybe sodortál"… Meg a többi is, hogy nem mondtál igazat, a hátam mögött mást mondtál, mást tettél, és a károkozóval szövetkeztél...s megbocsátva állandóan megszegtem a döntésemet: etikátlanná téve vele az életemet. Mert valljuk be, ez így működik. S ez csak lefelé vezet, nem felfelé. Egyszer lenn, egyszer fenn. Mint Pom-Pom meséiben. "Mintha csak szellő hintáztatná az ágat"… s ez a szellő orkánokká, forgószelekké dagad.
Mondám mindig: az esztétika miatt a képeim, munkáim nyilvánosak: a magánéletem nem. Se barátok, se más családtagok, se a munkatársak, se a nagyközönség előtt.
De, mint tudjuk, a közösség, az irányítás ezt felül írja. Másként kezeli a színész, a riporter, a vágó, másként a vámos, a bíró, a katona, a rendőr. Másként a régész.
Nem is olyan régen, egy kis szegedi ismerős ikerpár egyik tagjának kiírását láttam. Igazat adtam neki. Bár azt látod, az ember mosolyog, jól van, és teszi a dolgát ezrek között, attól még lehet magányos, nem biztos, hogy beszélget több százezer ismerős mellett, mert nincs ideje rá, stb. Lehet ennek állandó hiba, elnyomás is az oka, de egyéni döntés is: amikor is mentesíteni kívánja magát a rossz törvényhozók hibái alól is az ember, s a látszat ellenére elbújik, visszavonul.
Hát, ezt történt, ez történik. Ne ez legyen. Vannak és lesznek más utak.
Zsarolásokkal nehéz párt találni, szerezni, megtartani. Munkákat is. S ez csak egy gondolat százezrek közül.
Az idő viszont megy. Lejár, eljár. Mindenki megéli, megérzi, elmondja. Amikor semmi rosszat nem tettél, de mindig azt kapod válaszként, kénytelen vagy tovább állni. Túlélés. Vagy nem. Ha nem, abba belehalsz.
Ha az ember témákat, életeseményeket nem ír le, akkor is érthetővé válnak a soraim. Talán túl elnéző, megbocsájtó voltam és vagyok a hibákkal szemben. Bíztam, bízom abban, ha szólok, belátásra lel az a másik, képes belátni azt, hogy 1000 útból a pillanatban a rosszat választotta, és amíg lehet, még válthat. Ha a másik dönt, másik pillanatban, akkor már egyre csökkenni fog az esélye, a választások számával és az idő elmúltával is.
Fájdalmas is lehet. Fáj a másiknak, s annak, aki rájön a hibára, látja, értékelheti. A választás pillanatában bárki más is beleszólhat. A beleszólást vagy elfogadom, vagy nem. Én is választhatok. Minden kétesélyes. Nem három...nem úgy van, ahogy gondolják. Nem létezik talán, vagy később, hiszen amikor nem tudsz dönteni, elhalasztod, akkora a másik elmegy, más jön oda hozzád, mást kell tenned... Az idő és tér nem fordul vissza a másik irányba már, soha.
Talán egyszer gondolkodtál rajta. Ez fizika, matematikai leírásokkal. Sok mese szól az időutazásokról, ahol rossz döntéseket a múltba vagy jövőbe lépéssel igyekszik az ember megváltoztatni. Nem megy. Nem mehet. Hiszen mások döntései és választásai is ráépülnek, jelen vannak. Ugye, máris logikai hibás lesz a film, ahol Hitler vagy más létét törlik, mert mellettük több ezer ember döntései és léte, pillanata is ott volt, ott van. Ugyanez a helyzet Einstein vagy mások esetében, vagy akár a saját esetedben.
Én reméltem, hogy meggyógyult, de megint csak kis zsarolásokat kaptam cserébe.
Az nem is lenne baj, hogy a másik veled akar tölteni időt, ha nem károkozás lenne belőle, az előnytelen döntésekből, vagy adott esetben életveszély, vagy mások veszélyeztetései is.
Mert ez is fennáll.
Valljuk be, hogy mögötte számos kis más rossz döntés is ott áll. Ismerősé, rokonoké...
Munkatársaké. Korrigálni kell, kellene.
Ha nem lehet, tovább kell és kötelező lépni, mert belehalsz.
Nincs más választás. Kisebb fájdalom, mint óránként mindent elveszteni, vagy mindenkit elveszteni.
Talán, ha nem is érted, mégis sikerül. Mégis sikerülhet.
Ez az a döntés, ami most engem is megváltoztatott. Nem vagyok képes én sem mindent megbocsátani, nem is vagyok köteles mindent elnézni a Biblia fényében sem. A bűneid megbocsáttatnak nem azt jelenti, hogy bármit megtehetsz, és minden rosszat elkövethetsz.
Bár az etika és szintje velünk születik, fejleszthető. Nem azonos az erkölccsel, bár sokan teszik azonossá tanulatlanul és logikátlanul. Talán azért is, mert volt olyan időszak, amikor egymással magyarázták, vagy éppen a szótárak (a Bakos Idegen szavak is) egymással magyarázták, meglehetősen hibásan.
Ha észreveszel hibákat, neked is módodban áll, és kötelességed van javítani; nem csak saját érdekedből, hiszen utódaid, mások utódai, szerelmed, barátaid, szüleid, ismerőseid is járhatnak ugyanúgy. Ha nem azt teszed, veled is megismétlődik majd.
Nem gondolod? Az idő pedig elmegy. Mintha egy mókuskerékben időről-időre ugyanott járnál.
Neked ez megéri, megérte?
Aligha...
Tudod, van más módja is, megnézni, a másik adott esetben ingerülten a csúnya szavakat sosem használva mégis -akár orvosival, jogászként, - miért is hülyéz le?
Mert, látja az ésszerűtlenséged. A döntésed hibáit, az abból adódó hátrányokat és előnyöket, s az azokból adódó választási lehetőséget. Amikor sokkal később rájössz, kényszerűen ő már más utakon másokkal jár, s te sokkal rosszabb képességű emberek mellett ugyanazon csapdákba lépve kezdesz gondolkodni, majd lassan megérted az egészet. Vagy nem.
De, az idő múlik...a tested ráncosodik, a hajad őszül. De: a döntéseid örökre élnek...
Szeged, 2021. május 08. 08:56
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése