Lövey Varga Éva
Botránykönyv részekben
Régészet, történelem, politika
Rohan az idő, s mégis áll. Csillagos égen Tejút-virág...
Verset írni talán olykor sokkal könnyebb lenne, mint a megélt, tanult eseményeket valamilyen cél érdekében valóságnak megfelelően, a valóságért rendezni.
Bár későn feküdtem, a hajnal ujja isteni érintéssel ébresztett. Sokan azt mondják erre, látó az ember. Sokan azt, hogy talán alvászavaros, pedig erről szó sincs. Az ember mindenre felébred, ha gondos, ha mellette a gyerek, testvér, pár, akár gyerek mellett a szülő forgolódik, nyöszörög, lerúgja a takarót. Tehát, fordítva is igaz, a lélek működik. Az ember megérzi mások szándékait, akaratát. Már, aki képes arra, hogy észrevegye, és szándékában áll. S nem egy legyintéssel elintézi. Hajdan sámánoknak, táltosoknak nevezték az ilyen embereket. A társadalmi változásokkal, tudományos kutatásokkal, fizikai fejlődéssel, orvostannal és gyógyszerészettel sok minden módosult.
Régész-vegyész-környezetvédelmis-egészségügyis háttérrel ma már másként gondolkodom. Már gyerekként megkérdőjeleztem mindenben számtalan szakmai dogmát, és kicsit kritikusan néztem a vallásokat is: számos egyedi kapcsolatot megélve a Mindenható és más szentek felé.
Sokan nem beszélnek ezekről a dolgokról. Minél mélyebben ismeri valaki a fizikát, kémiát is, s minél realistábbnak hiszi magát, láthatóan egyre nagyobb mértékben válik istentisztelővé. Sok űrhajós is változáson ment keresztül bizonyos tudásszint elérése után.
Miért ezzel kezdem a régészet, történelem, politika címmel jelzett gondolatokat?
Azért, mert kapcsolat sok mindennel van, volt, lesz is az életben...
Mint tudjuk, a régészet az a tárgy, foglalkozás, amihez minden szükséges.
Ma már nem kiváltságos terület, annak ellenére, hogy hatalmas tudást és műveltséget igényel. Nem csak jó memóriát, szükséges jó logikát vagy rendkívüli kommunikációs és irányítási képességeket.
Ennek ellenére valahol az emberek mind régészek akarnak lenni, s azt hiszik, hogy a régész csak annyit csinál, hogy fogja és kiszedi a régi tárgyakat a földből, s kitalál valamit hozzá. Sajnos ez az elkövethető legnagyobb tévedések egyike.
Akik ilyeneket gondolnak, azok is nagyon jól tudják, hogy pontos ismeretek kellenek hozzá, és a régészetből indul a történelem, politika. S nem fordítva. Ha nem lenne régészet, akkor valóban csak találgatásokkal működne a történelem. S mennyi minden kell még hozzá!
No...de nem véletlenül indítottam én itt mással, a szöveg jegyzése során.
A valóban régésznek készülő ember mindent megtanul, s minden területen errefelé törekszik, s az élete részét képezi a munka. Elsajátít minden lehetséges dolgot, és minden részhez szívesen nyúl. A történész inkább csak elméleti ember.
A politikus pedig talán az, aki mindenből merítve jogszabályokon át valamilyen szinten irányítani szeretné az egészet. Talán sarkalatosan így lehetne fogalmazni. Mindent tanul, s mégis, elfelejti azt alkalmazni... Mondhatnánk számos példával minden esetre rá. Vajon miért? Hiszen mindenki tudja, hogy a latin "Historia est magistra vitae" szállóige vagy közmondás nem ebből, nem most keletkezett, s nem is azért, mert képzetlen embereknek kellene lenniük a politikusoknak, akik a köz akaratából kerülnek a társadalom élére.
Kifejteni most nincs idő, döntő események, lépések ihlették a pillanatnyi mondanivalót: később talán jó lesz minderről részletesen is beszámolni, írni: átgondoltan megfogalmazott, részletes formában.
Mai napjainkat a Covid-19 pandémianak nevezett valami írja. Azért nem nevezem másnak, mert éppen a leírt hátterekkel és adatokkal minden cirkuszból kimaradna az ember, a megfelelő adatokkal rendelkezvén is, mégis inkább bele próbálják tuszkolni azokba a lépésekbe, amelyet már valamikor több millió éves adatokkal megtett, átélt, elkerült... Megint csak célzok. De akinek szeme van, füle van, és van gondolata, ugyanúgy érti majd.
Nos, egykor a görög -római társadalom minister kifejezése ugyanúgy más társadalmj státuszt jelentett, mint a paidagogos kifejezése. Nem régészeti, vallási, vagy történeti szakcikket akarok, hát kihagyom a magyarázatokat. Érdemes azonban utána nézni annak, amiről írok, minden foglalkozásban, poszton, akár államtitkárként, orvosprofesszorként vagy más professzorként ugyanúgy, mint munka nélkül, vagy tanulóként. Vagy csak szülőként. A jó politikus is mindenből tanul. Ha hibázik, a hibáiból és mások hibáiból is.
Nos...lényeg a lényeg. Mondaná mindenki elcsépelt kifejezésekkel. A látónak, táltosnak nem kellenek aljzószerek stb. a munkáihoz. A mai vallások, a dianetika, szcientológia operatív thetánjai ugyanúgy bizonyítják ezeket, mint az évezredes hagyományok. Hogy közülük is ki a vezető, azt sem szervezeti előírás, a valódi élet dönti el: amit meg képes valósítani károkozások nélkül.
Tehát, minden területen ez van, ez működik. Egy idő után a megélt események történelemmé válnak...a nem használt dolgok leletekké, a gondolatok, események elfeledve talányokká...
Körfolyamatok vannak.
Mindenki régész akart lenni...Térjünk erre vissza. De: nem az lett. A mondat maga ezt is feltételezi. Miért? Mert nem tudta megtanulni, a mindenhez értést, vagy nem tud szabályokat betartani? Akkor hogy történész, vagy politikus, akinek szabályokat kell látni és hozni?
A kérdések görögnek, mint Sziszüphosz köve.
Ha netán nem tudnánk ki volt ő, csak gondoljunk a követ a hegy tetejére idők végezetéig görgető emberre...
S arra, hogy vajon miért ítélték őt erre?
Magunkat miért ítéljük?
Felébredve az isteni kéz sugallta gondolatokra - amelyekről mégsem beszélhetek-, kinyitottam a mobilt. S néhány cikk elém tárult az ajánlóból. Átfutuottam, s a korábbi cikkek is előkerültek az ajánlóban. Olyanok, amelyeknek régészeti-politikai tartalmára tekintettel sem volt időm akkor figyelni, s mivel már a cikkek címei is kihozták annak idején a jóérzésű embert a sodrából, inkább gyorsan talonba tette. Ma már belátom, az elfoglaltságok dömpingjében is rossz döntés volt. S annak ellenére, hogy az ember a valóságot látta akkor is, megérezte, látta a következményeket, ma már sajnálom a hibás döntést. Azóta sok minden kiderült, ami ellenérzést váltva ki félretetette a szakmai kérdéseket az emberrel.
Most végig olvasva ezeket egykori, s ma is jótollú szaktárs cikkeiként az ember vére valóban akár tiltakozva is felpezsdül.
Vak és rosszindulatú emberek mindig is voltak. De, sokszor mégis kiütik a biztosítékot a legnagyobb toleranciák mellett is a döntések. Elgondolkodom sokszor, hogy jogra, politológiára is ugyanaz a felvételi.. mégis vakok? Süketek?
Vagy látók között vakokként látók, vagy látóként vakok?
Most írjam le tényleg, mi volt, s mit csináltatok?
Hát.. hogy lesz a politikusból, régészből, bíróból, közmunkásból, matematikusból meg katonából régészeti lelet? Ha nem régészként régészkedsz, abból tudod mi lesz a törvényeid mellett?
Gondolom, megfontolandó kérdések.
A joggyakorlat is unott? Vagy untatott?
Szeged, 2021. május 14. 07:32
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése