Lövey Varga Éva Seuso Mindent Bele Kutatások és publikációk

Lövey Varga Éva

Seuso Mindent Bele

Kutatások és publikációk

Sajnos éveket fecséreltem el.

A hollandiai lehetőséget elmulasztva, az amerikai képzést visszautasítva maradtam egy évtizede ismét Magyarországon. Nem jártam jól. A napokban történt dolgok indokálják, hogy ne csak naplózva írjak le mindent, hanem a szakanyagokkal, okiratokkal együtt. Sajnos nem biztos, hogy a jelenlegi politikai és világegészségügyi helyzet miatt ezt én is meg tudnám tenni majd, hiszen minden újraleírása, összeszedése pontosan annyi időt vesz el, meg többet, mint mikor az ember elkészítette, s ehhez a beszerzési idők is hozzájönnek, meg az emlékekkel, emóciókkal való küzdelmek is.

Nem könnyű dolog.

Néhány évvel ezelőtt az egyik barátnőmék - akik sajnos keveset beszéltek velem,- vettek egy szép kis takaros régi parasztházat. Amikor elmondtam nekik, hogy jobb lenne azt felújítani, mint elbontani, furcsán nézett rám. Soroltam. A napokban láttam a feltöltött fotót a restaurált házról, és a nemzetközi örökségvédelmi plakettről. Mégis az lesz, az lett, amit éreztem, akartam. Nekik pedig gratulálok, hogy meghallgattak, megcsinálták. Mindannyiunk múltjáért és jövőjéért.

Mint az előbb írtam, nem akartam ma semmiről írni. De a fizikai alkotást mégis ez váltotta fel. Miért írtam mégis, miért írok?

Talán pont ezért. A javuló látásom pár napja a zaklató események, stb. hatására hirtelen romlani kezdett. Nem látok jól. Néha homályosan, olykor élesebben... A látás minden szakmámhoz fontos. Nincs olyan tevékenység, amit nélküle el tudnék végezni, vagy azt, amit elvégeztem, láttam, készítettem, valaha leírhatná, visszaadhatná. Sok részét azonosítatlanul mások munkáiba tették, az illetők, a jogutódjaik nem tudják, nem emlékszenek. Nagy gondok, nagy kavarokat okoznak mindenmerre.

Talán van esély, hogy nem vesztem el a látásomat, de ez az egyetemi és orvosi, társadalmi képzések szerint valótlan állítás, már akkor, amikor ki van gondolva. Nem azért, mert így szeretném, azért, mert az emberek a pandémia miatt ilyenekké lettek, holott ott is voltak, vannak hibák. Az emberek ma már csöppet sem emberek módjára élnek, viselkednek. Ha segíteni akarsz, és új módszerrel mindent megkapnak, akkor is a végén te vagy a hibás, holott végig ingyen a munkádból dolgoztak. Orvosilag, pszichikailag is...

S ennek vége sosem lesz.

Túl kemény dolgokat kell majd leírni, kellett volna. Olyanokat, melyeket valódi kommunikáció nélkül mások el sem tudnak képzelni. Ez olyan, mikor az orvos kifejleszt egy egyedi módszert a kikísérletezett gyógyszerek mellé, hogy lelkileg kirázza az ólomtokba forrt lelket a mérgező burkából, s mire végez vele, akkorra az eljárók, nyomozók, hozzatartozók az orvost elpusztítják. Nem kell messzire mennünk, csak Semmelweis, vagy Szentgyörgyi, Béres doktorok és mások példájáig. Tanulságos életutak, munkautak. Ugye?

Amikor a zsenit pont a környezet öli meg, akinek szüksége van rá, s eltelik pár száz év, mire részlegesen megértik, alkalmazni kezdik.

Sokan fognak nevetni, sírni is, ha írni kezdek.

Pedig ez csak századunk terméke lesz, s onnan való utazás a múltba, a tudomány és hétköznapok világába, a lélek, a test útjaira.

Talán elszégyellik magukat a tanárok akik velem tanultak, engem tanítottak, velem tanítottak, talán nem. Talán lesz, aki rájön, mit mulasztott, mit okozott, talán nem. Talán nevetni fog, vagy legyint... Lelke rajta mindenkinek. A múltat és a tettek következményét ma már senki nem képes korrigálni, módosítani sehol. A múlt elmúlt, ahogyan megtörtént. Az marad meg mindenben, mindenkiben. Az, ahogy a valóságot megváltoztotta, megváltoztottad, s úgy hagytad, korrigálatlanul. Mint a jéghegybe, gleccserbe fagyott ősember, vagy a mocsárba élve elsüllyedő középkori... mindegy...Beleragadt, s beleragadtunk a pillanatba. Abba a hazugságba, amellyel a másik képességeit akadályoztad, mikor mások előtt meghazudtoltad ...

Sorolhatjuk... Nincs időutazás. Minden marad, ahogyan megtörtént, s ahogyan te akartad látni, folytatni. Mert, amit a másik tett, csak úgy tehette, úgy teszi, ahogy te elgondoltad, és megengedted neki, hogy azt megtegye. Mert, te úgy hitted, és azt akartad látni benne, róla, magadról.

S lám, Teiresziasznak milyen igaza lett!

Vak vezet világtalant.

Szeged, 2021. május 10. 23:44