Lövey Varga Éva Seuso_Mindent bele "Az igazság odaát van"

 Lövey Varga Éva

Seuso_Mindent bele

"Az igazság odaát van"

Ismét idézettel kezdek...

Az X-akták egy népszerű amerikai televíziós sci-fi sorozat. Műfajilag a sci-fi, a thriller és a politikai dráma között mozog.

Kilenc évadot ért meg 1993-tól 2002-ig, két mozifilmet, amelyek 1998-ban az X-akták – Szállj harcba a jövő ellen (The X-Files), illetve 2008-ban az X-akták: Hinni akarok (The X-Files: I Want to Believe) címmel jelentek meg, illetve 2016-ban a 10. évad és 2018-ban a 11. évad. A sorozat sikere nem kis mértékben volt köszönhető a két főszereplő, David Duchovny (Fox William Mulder) és Gillian Anderson (Dana Katherine Scully) játékának.

A sorozat szlogenje: „Az igazság odaát van” (The Truth Is Out There) azóta szállóigévé vált. De a „Ne bízz senkiben” (Trust No One), a „Higgy a hazugságban” (Believe the Lie), a „Mindent tagadni” (Deny Everything) és a „Hinni akarok” (I Want to Believe) egyaránt megtalálható mottók az X-akták epizódjaiban." - írja a Wikipédia."- írja a Wikipédia.

Egy kevésbé ismert blogon viszont mindenki megtalálja a valós fordítást is. Szándékosan nem adok én fordítást.

#Ez az X-akták szlogenje, a "The truth is out there." Azaz: az igazság az utcán hever; az igazság itt van köztünk, az igazság odakint van, az igazság kitudódott... Ehelyett: "Az igazság odaát van."# - olvashatjuk a Leiter Jakab Blogon. Igazat kell neki adni.

A félrefordítás inkább a magyar szállóige vagy közmondás-hagyományból ered.

Az igazság odaát van nem csak azt jelenti, hogy a másik oldalon vagy időn túl van az igazság útja, hogy megoldhatatlanná vált valami, hanem magában hordozza azt is, hogy csak a túlvilág hozhat megoldást, amit nem ismerünk, vagy amiről csak a vallások, hitek szerint lehet tudomásunk, elképzelésünk.

Nem véletlenül kezdem ezzel a napokban tett kijelentések és bejelentések után.

Az engem ért diszkrimináció, támadások és akadályozások, a gazdasági és erkölcsi, etikai károkozások és a halálesetek, hiányzó jogvédett anyagok és sok más ok miatt is, nem választhatok más utat, mint a nyílt közléseket... Annak idején a régészet és irodalom patronálására alapítottam meg a honlapokat. Sok és szerzői, tehát a védjegyjognál erősebb jogvédelmet biztosító, megkülönböztető néven.

A lapokkal fórumot kívántam biztosítani mind a történelmi, mind a közéleti törekvéseknek. Mindez egy hirdetési bloggal indult a régi baranyai Tollforgató irodalmi folyóiratának folytatásaként, amellyel már gyerekként kapcsolatba kerültem a Jelenkorral. Viszont én ezen a néven kizárólagosan weboldalakat működtettem és működtetek, annak idején körbejárva (itt nem említett szakmáimmal) is a megfelelő feltételek szerint a lehetőségeket.

Az én lapjaim ezekkel szemben hirdetési, irodalmi, művészeti, történelmi, tudományos és gyermekalkotási területen is működtek, működnek.

Sokan kérdezték a napokban, miért vagyok szomorú, mi a baj?

Nagyon sok a gond évtizedek óta, s a sok munka sem változtatott rajta, hanem ennek során még jobban beleláttam nem csak a társadalmi működési problémákba, hanem a médiás, művészeti, oktatási gondokba is.

Az elmúlt évtizedekben nem hogy javult volna a helyzet, hanem a jogszabályozási hibák és visszaélések miatt tovább romlott.

Korábban úgy gondoltam, hogy a lapokat nem kell bemutatni, mind a volt szaktársak, mind a volt tanárok tudták, ismerték.

A problémákat az adatvédelmi eljárások túlszabályozásai az élet minden területén fokozzák, sőt, egyre inkább hátráltatják, amire igencsak kevés jogi szakember vagy politikus figyelt fel, és figyel ma is.

Nem akartam én rendcsináló szerepet betölteni, rá akartam vezetni s lehető legtöbb embert arra, hogy lehet ezeket a dolgokat szépen, tisztességesen élni és csinálni, s javítani rajtuk. Ha az ember akarja.

Mindenki jól tudja, hogy a rengeteg munkáért (talán meglehetősen buta módon) nem kértem pénzt. Nem kértem ellenértéket, maximum csak ajánlást. Inkább lehetőséget biztosítottam, annak és azoknak, aki élt és élni akart vele, vagy élni akar.

Sok munkám van benne, az egész életem.

A történtek szellemében azonban az utóbbi hónapok megszüntetési törekvései után, az engem ért támadások után jócskán át kell gondolnom mindent, s a közvélemény és jó néhány eljárási joggal rendelkező szervezet, ember tévedései miatt közzé is kell, kötelező tennem. Elsősorban etikai okok miatt, az én etikám miatt, s a rám bízott szellemi örökség, kulturális örökségek miatt, azok megóvása érdekében...

Sajnos mindenki időhiánnyal küzd. Nos, úgy gondolom, egy embernek arra van ideje (mind tárgyi, mind személyi értelemben), amire akarja.

S talán itt egy időre pontot is tehetünk egy ciklus végére.

Szeged, 2021. május 18. 10:30