Az Irodalom birodalmától a jogágakig és a büntetőjogig 1. rész

 Lövey Varga Éva

Botránykönyv részekben

Az Irodalom birodalmától a jogágakig és a büntetőjogig 1. rész

A napokban más területekre terjedően is jegyzeteket kellett, kell készítenem. Okkal. Talán szándékosan provokáltam a helyzetet, talán nem: több évtizedes gyakorlattal az intelligencia mérésére, a problémamegoldó képesség kutatásainak tisztázására, stb. Akár előírásra, akár az "élet írta" kifejezésére. Probléma van, volt, lesz: ha generálják.

Nem beszélve arról, hogy a napokban már csak a távolabbi körökben is komoly biológiai problémák adódnak, ha úgy tetszik, nem közvetlen ismeretségi körben is. 

Értem ez alatt azt a súlyos tényt, aminek régészként, vagy igazságügyi szakértőként más körülmények közt örülne az ember, kihívásnak tekintené a megoldásukat.

Ha nem mondom ki, akkor is mindenki tudja, mire gondolok.

Nem mondom ki.

Csak fáj. Sok szakmával is. S egyre jobban, az Űrtől egészen a Föld magjáig... Ha úgy tetszik a Világ Fájdalmaval.

Az elmúlt éveket egy burokban töltöttem én magam is. Talán csak félig elhatározásra. Talán közérdekből, talán védelemként hol emiatt, hol amiatt. Egy olyan burokban, melyet nem a hivatal, s nem is a természet hozott létre, de mindkettőnek fokozottan köze van hozzá. 

A burok olykor nyitott, olykor áttetsző, olykor rémisztően sötét, mint az a pszichikai világ, melynek szereplői és vezetői Léthé - a görög hit egykori, az Alvilághoz tartozó folyójának - fájdalmához mérhető módon, szemmel nem láthatóan küzdenek valahol a képzelet s világ határain, melynek se kezdete, se vége nincs sehol. Mégis... Az őskori, az antik orvoslástól a modernig milliónyi út vezetett és vezet ...

Nos... Ha nem is konkrétan, de el kell hagyni a fizikát, biológiát. Az Irodalom határtalan világ, benne minden más tudomány előfordul. A jogtól a természettudományokon át a filozófiáig.

Nem szóltam gyerekként a visszaélések miatt, tudtam: egyszer minden kiderül. Mindent le kell írni, el kell mondani majd. Tudtam, sötét háttérben fényesen senki nem élhet: a ragyogása nem csupán feltűnő, eltérő, de, utat mutat. 

Az ember mindent tud: a tudása különleges létéből fakad, s akaratától függ. 

Ha nem akar, nem tud. Ha nem akar, nem lát.  Ha nem akar, nem hall. Az elme teljesíti a szándékokat.

Az Irodalom minden: benne politikával, pénzüggyel, filozófiával, történelemmel, természettudománnyal, s minden elképzelhető dologgal. 

A tudományok nem csak mai értelemben átjárhatók. 

Éppen ebből adódik, hogy az ok-okozati hatás minden szinten elkerülhetetlen, s ez alól az irodalom sem kivétel. 

Mesélni nem kell: lehet. Kötelező. Kényszerített. Mesélni mégis kell: mert jog, mert elválaszthatatlan, s büntetőjogi következményekkel is járhat...

Szeged, 2022. január 25. 07:48