Lövey Varga Éva
Szülőfölded
A föld, a táj, melyen megszülettél,
Egykor véreidnek földje volt.
Századokkal előtted éppúgy, mint most,
Rajta ezernyi ember vére folyt.
Ez a föld, melynek termékeny vagy
Terméketlen hátán folyik az iramló patak,
Melyből bokrok, fák nőnek bőszen,
S melyhez szíved-lelked titkon odatapad.
Bár a sors mostoha játék, s nem jár egyedül,
Titkon homokja, agyagja egyaránt
Cipőd, csizmád talpán a végtelen felé
Lassan véled menekül.
Hogy merre hív a szíved, s lelked hová,
Milyen utakra lobban el vele,
Az ma éppoly csöndes varázslat,
Mint a puszták feltámadó, lenyugvó szele.
A hegytető és völgy hív az utakon tova,
S a tavak felett bodorodik még
Az égnek színes, vad mámora.
Találsz-e helyet, s harmatot valahol,
Hol a szíved valóban megnyugszik,
S a jövőre a géned válaszol?
Visszatér-e szíved, ha olykor
A végtelenben bánat ér?
S nyugodni tud majd valahol,
Feladva mindent, milliókért és százakért?
Szeged, 2022. Január 02. 22:53
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése