Botránykönyv részekben & Régész a pácban & Seuso_Mindent Bele
Seuso napló 3. - Epigráfia 1. részlet: problémák és viták
A véletlenek adják a rendet, vagy a rend véletlenszerű. A fogalmak mindig relatívak.
Korábban már több helyen igyekeztem az epigráfia fogalmát ismertetni.
A Wikipedia szabad szótára már sokszor helyesbítve a következőt közli, a megjelenő szakirodalmi hivatkozások mellett.
"Az epigráfia magyarul felirattan: ókori feliratok megfejtésével foglalkozó tudományág."
Kiegészítésül azonban sok mindent bele kellene még írni a szótárcikkbe: mondjuk elsősorban azt, hogy nem csak az ókori felirattan az epigráfia.
A neten, előadásokon, kutatás közben rengeteg problémával találja magát szemben az ember. Noszogatnak, mert nem vagyok túl beszédes típus, noha az elmúlt időszakokban rákényszerültem az írásra, amelyet gyerekkorom óta Szabó Magda, Móricz Virág, Dr. Kiss Antalné Apátfalvi Éva dr. , Görömbei Andrásék, Borbély Szilárdék és mások megállapításai után is igyekeztem elfojtani, mert más dolgokra kellett az idő, s másoknak kellett a segítség. Noha a mondás máig úgy tartja, hogy "Segíts magadon, az Isten is megsegít!", nem elsősorban saját magamon
In medias res kezdtem, s így folytatom tovább.
Az említett fogalom sok helyen fordul elő, különféle hordozótípusokon jelenik meg, a világon minden irányban, az írás kezdeteinek kialakulásától napjainkig.
Írástörténet ilyen kis bejegyzésekben is csupán röviden helyezhető el, de most nem is elsősorban történeti adatokat akarok tárgyalni, összefüggésekre, problémákra szeretnék koncentrálni.
Ahogy most mégis belevéstem a billentyűkön át a virtuális papírba a karaktereket, elsősorban a történeti és tudományos, valamint a nem tudományos vitákra szeretném felhívni a figyelmet, a kialakult problémákkal.
Hiszen mindenki tudja, látja: viták vannak, voltak, lesznek. A vita, a jó vita előre viszi a tudást, a kutatást, az életet. A veszekedés is előre viheti, de jól tudjuk, mindennek több oldala van. A síkban is, nem csupán a térben. Nem akarom sem matematikailag, sem fizikailag kiforgatni azokat a filozófiai elméleteket, melyek a korai időszakoktól Ázsiatól Kínán át, Európán keresztül, Afrikában, Ausztráliában vagy Amerikában, a szigetek világaiban kialakultak.
De gondolkozni kell, s dönteni is. Nem mindegy, hogy a döntéseket milyen közegben, milyen hatásokra, milyen időszakokban, milyen időtartammal hozzuk meg.
Látom a megjelenő cikkeket, könyveket, rendezvényeket, a világ minden táján szinte, lassan már három évtizede. Keresem, tovább adom, amit lehet. Figyelemmel kísérem gyerekkorom óta, kiegészítem, bővítem, fejlesztem, nem csupán fordítom.
Minden életritmusnak, célnak megvannak a módszerei. Hogy ki mivel él, a társadalom, a jog, a szokásrendszerek keretei közt, az szintén egyéni szellemi döntés. Nem a szülő, nem a tanár, nem a nevelő vagy munkaadó döntése. Nem ők, nem a testvér, rokon, feleség vagy férj viseli a következményeket, hanem annak a teste és lelke, aki a döntéseket mások tanácsára vagy önállóan, adatokat keresve vagy mellőzve meghozza. S akkor is jól tudja, hogy a döntései milyen következményekkel járnak.
A szónak, a leírt mondatoknak ugyanúgy teremtő ereje van. Sok mindent, amit láttam, tapasztaltam, el kellett volna mondani,e kellett volna írni, hogy más is rájöjjön, használhassa, alkalmazza, tovább is adja. Ami bennem maradt, az nem csak érett, adatokkal bővült, célokat keresett, rendezett halmazokat alakított, s lehetne sorolni. Lehet, hogy sok helyen elkésett, s kárt okoztam vele én magam is: az idő kárát, elment az élet nagy része.
Gyerekként is érzékelte az ember, a kinőtt ruhák, stb. gyorsan mutatják az eltelt időt, de van, aki másként nő, növekszik, s ez a rendszer nem alkalmas az idő mérésre. Adjuk fel a leckét a fizikusoknak, csillagászoknak, űrhajósoknak.
Ezekkel a dolgokkal az ember ősidők óta ugyanúgy foglalkozik. A lények kommunikációival is.
Ennek fejlődése, a kódok világa a hangokkal, karakterekkel a zene, a fizika világa felé visz, ugyanúgy.
A nyelv is logika. A szervezeti felépítés is logika.
Többféle logikai rendszer alakult ki, és használni is tudni kell ezeket.
Valaminek a lejegyzése az adathordozókra, vagyis a rögzítés alapanyaga sokféle volt, s lehet. A hangok rögzítése, továbbadása is. Az élővilág érdekes rendszere ennek is.
Szóval egyáltalán nem mondhatja az ember, hogy egy szakmát szerez, tanul egy életen át, s kizárólag abban él.
Tanítani bár tudni kell, mindenki tud is. Csupán akarat kérdése. Nem csak adottság.
Ezért furcsa az a helyzet, mely jelenleg az oktatási és társadalmi rendszerekben kialakult.
Induljunk ki abból, hogy jelenleg egy iskolás gyerek bármely nyelven kezdi meg tanulmányait, a betűk ismeretével kezdi. Értsük most ezen akár a képírásokat, vagy más rendszereket. Mindenkinek mások a képességei. Más a vonalvezetése, akár akkor is, ha vés, farag, karcol...
Tehát, nem biztos, hogy az adott jel jól és úgy sikerül.
Számolni kell a következménnyel, hogy aki olvassa akkor, nehezen fogja. Az idő múlásával kopik, kophat. A felirat is, a látás is, a tudás is. Az emlékezet átalakíthatja, másként adja tovább. Másként fog hangzani, tovább élni.
Aki kutat, dolgozik vele, mindezt tudja. Azért van más olvasata valaminek, mert az sem mindegy, milyen nyelven gondolkodunk.
Ez a mai Fehér Bence olvasatról írt cikkhez kapcsolódóan is felmerült bennem.
A probléma maga amúgy is sokrétű, számos nyelvvel a háttérben. De amikor kínait feledve hadarón beszélgető kínaiak beszéde amit hirtelen nem értesz, magyarrá áll össze hirtelen, s megdöbbensz, akkor ideje elgondolkodni más módon is...
S nyugodtan fel lehet adni a leckét vele az ókori nyelvektől napjainkig minden régésznek, nyelvésznek és matematikus-informatikusnak is ...
Ideje lesz harc és elnyomás helyett sok felé inkább egyeztetni, átgondolni, és akár nyelvet is váltani az olvasatoknál...
Azt hiszem, egy mai családfa kutatói csoport megjegyzés után, most nevetve a bosszankodás helyett, kiszállok kicsit a képből, meg a gépből is.
Rágódni kell másoknak is a mobdattanon, a nyelvszerkezeteken is. A nyelvi fejtegetésekhez pedig a nyelvészeten kívül szigorúan ajánlott a történelem, a régészet meg a vegyészet is.
Utána lehet kardozni, ha marad energiája az akadémikusnak meg műkedvelőnek...
Amúgy tudásunk meg nem tudásunk, béke és harc emlékére is marad a latin mondás:
Requiescat in pace...
A béke fog győzni...
Megj. Azért érdekelne, mikor, hol és kivel tanította Vékony Gábor mellett, meg mások mellett, holott sehol soha nem fordult elő, csak hirtelen másoktól eltűnt anyagokkal előrukkolt latin szakon és máshol...azok után, hogy a gyermekét más tanította latinra, dianetikával....
Hopsz. Van itt még sok érthetetlen dolog az elmúlt évtizedekből. Meg láthatatlan adat. Pedig még csak néhány reakció jutott el felém, meg a diploma és eseménytörténetek. Bár a hekkerek okosnak tűntek, vannak okosabbak is..a matek meg csak matek marad Kínában meg oroszul is, nem csak ógörögül...
Szeged, 2021. 10. 11. 02: 05.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése